A kilencvenes évek eleje óta dolgozom Tibetért, élem és szívom magamba a buddhizmust. Számomra pszichoterapeutaként és fotográfusként is meghatározóan fontos a tibeti világ, így aztán minden alkalmat megragadok, hogy a Himalája felé vegyem az utamat. Kedvenc országom Ladakh, mely másképpen Nyugat-Tibet, az érintetlen és kínaiaktól mentes kasmíri kis Tibet.

Amikor egy átlagos, érdeklődő ember elindul a Világ Tetejére, alig tudja, hogy mire vállalkozik. Amikor egy buddhizmushoz közel álló ember indul el oda, vannak sejtései, hogy mire számíthat. Amikor egy oda vágyakozó és annak szellemiségében élő ember indul el oda, azt hiszi, mindent tud arról a világról. Mindhárom eshetőséget meg kell, hogy cáfoljam. Sem ismereteink, sem tudásunk, sem hitünk és érzéseink nem tudják azt a valóságot nyújtani, amit Ladakh (Nyugat-Tibet) maga. Lehet róla filmeket nézni, könyveket olvasni, gyakorolni a szellemiségét, de egy valamit nem: átélni a rezgését, energetikáját. A hatalmas kövekbe oltott aprócska emberi lét és annak óriási szellemisége, töretlen derűje, nem mutatkozik meg könyvek lapjain, de még filmvásznon vagy fotókon is csak alig-alig. Megélni a Himalája valóságát emberi és geológiai értelemben szinte a mindenséggel tesz egyenlővé. Ezt igyekeztem valahogy megörökíteni, azon sok-sok ezer képen, amelyeket ott készítettem. Remélem, hogy a képeim, az írásaim által mindenkit közelebb tudok hozni ahhoz a világhoz, amelyben töretlenül él és virágzik még a tibeti buddhizmus, és amelyet meg kellene menteni az emberiség számára.

Sztori: Lamayuruban, egy temetési szertartáson egy család minden tagját megajándékoztam egy-egy, általam készített Dalai Láma-fotóval. Másnap a családnál járva egy helyi láma büszkén mutatja nekem, a „turistának”, hogy milyen remek képet kapott Őszentségéről. Mire én megmutattam neki a képen a szignómat, és mondtam, hogy ezt a képet én készítettem. Erre ő nagy mosolyogva megáldott.

Weboldal

Kassay Tamás vagyok, a Spabook blog-magazin alapítója. Bőröndös utazóból lettem hátizsákos blogger, aki hostelek és luxus szállodák között ingázva, bloggerből turisztikai tanácsadóvá vált. Ki tudja hová vezet még az az út, amin a Járatlan Utakon Fesztiválon indultam el néhány éve! 

Életemben először Thaiföldön és Szingapúrban voltam Ázsiában 2010-ben 3 hetet. Majd eltelt 8 év és Európából Ausztráliába menet és vissza, már hónapokat töltöttem el és látogattam meg több mint 12 országot. Olyanokat, mint az Emirátusok, Sri lanka, Szingapúr, Malajzia, Japán, Indonézia, Brunei, Kambodzsa, India, Maldív-szigetek, Fülöp-szigetek, Hongkong és Macao.
Mindezt többnyire abból a pénzből, amit Ausztráliában gyűjtöttem. Majd megalapítottuk a Divine Souls’ Mission csapatát, akikkel inspirációs utakat szervezünk, kiszakadni vágyóknak, főleg Ázsiába. Tehát 2019 óta folyamatosan, amikor persze a covid csak engedte, hónapokat töltöttünk el minden évben Indonéziában, Vietnámban, Indiában, Maldív-szigeteken.

Sztori: A legelső thaiföldi utunkon kiraboltak, mindenünket ellopták, majd a helyi rendőrökkel töltöttük a következő napokat, melyben számos hihetetlenül vicces fordulat volt: a biztonságos hotel, amit foglaltak nekünk, épp a tett helyszínén volt, így másnap keresgélhettük az eldobott iratainkat az ablakunk előtt, a hotel neve Best Boys Bangkok volt, ahová egy éjszakás kalandra vágyó meleg párok is jöttek, megáldottak minket egy templomban és az áldás szó szerint beteljesedett, rendőri kísérettel mentünk mindenhová, akármit szerettünk volna, ők fizettek nekünk, ami egy masszázs esetében egészen fura volt, majd nagy rendőri felvezetéssel vittek ki a reptérre is.

Blog