Budai Attila

Legmeredekebb történeteim a gömbön

Amióta az eszemet tudom, utazom. Stoppal, vonattal, gyalog, motoron vagy helikopterrel, ami épp adódik. Amikor elkezdtem utazni, gyermekcipőben járt még az internet, nem bloggolt senki, információkat mindig útközben találtam. A kínálat utikönyvekből inkább csak a felkapott helyekre összpontosult és sok helyen egzotikum volt még a fehér ember is.
Mivel az új helyek utáni éhségem nem akart csillapodni, így lassan húsz éve, hogy elkezdtem túra- és idegenvezetőként dolgzni egzotikus országokban, elsősorban német cégeknek. Így apránként egyre több helyet ismerhettem meg a világon. Az expedició jellegű utazásoktól Grönlandon vagy Kamcsatkán a hagyományos kultúrális idegenvezetésig Angkor Watban vagy Indiában vezettem már mindenféle utat.
És hiába jártál már százszor egy helyen, útközben mindig történik valami, amivel nem számoltál és mindig látsz vagy hallasz valami újat, amit addig nem vettél észre.
Ebben az elődásban sztorizgatni fogunk, néha hajmeresztő, néha mosolyfakasztó helyzetekről. Megtudhatjuk, hogy milyen is az utazó, amikor nem megy minden úgy, ahogy gondolta. Valamint elbeszélgetünk az utazás lelki oldalairól is: hogy miért boldogok vagy éppen boldogtalanok az emberek a világ egyik vagy másik részén és hogy miért lehetünk hálásak, ha lehetőségünk nyílik megismerni a világot.

Ha megkérdeznek ki vagyok, azt szoktam mondani: A belső és külső világok utazója. Ez már gyermekkorom óta érvényes rám. Budai Attila vagyok, becenevemen: Etil.

Kanadában születtem felvidéki szülők gyermekeként, akik önmaguk is addigra már elég szépen bejárták a világot. Még csecsemő voltam, amikor átköltöztünk Ausztriába, Bécsbe. Egy kis panziónk volt, ahová a világ különböző tájairól érkeztek az emberek. Mialatt reggelit készítettem, vagy friss ágyneműt húztam, káprázatos történeteket hallottam messzi országokról a vendégeinktől, akik a világ legkülönböző pontjairól érkeztek. Ekkor fogalmazódott meg bennem: egy napon én is bebarangolom majd a világot.

Ezzel párhuzamosan nagyon érdekelt az ősi emberi kérdés: Miért vagyunk itt a földön?
Mitől leszünk boldogok, vagy éppen boldogtalanok? Így már korán elkezdtem foglalkozni a nyugati és keleti filozófiával és pszichológiával. A bécsi egyetemen filozófia és kommunikáció szakon végeztem, s néhány félév erejéig közgazdaságtant is hallgattam. A diplomamunkám megírása után úgy éreztem, hogy a tudásom nem maradhat elméleti: Ismernem kell a világot ahhoz, hogy ismerjem az emberi élet működését és célját.

Már középiskolás és egyetemi éveim alatt is sokat utaztam, hol diákcserével, hol spontán elhatározásbol. Így már diákkoromban bejártam Európa számos országát, és jártam már Afrikában és Ázsiában is. Viszont a tervem az volt, hogy “végleg” útnak induljak. Egy ideje már spóroltam erre célra, végül fogtam magam és elutaztam álmaim országába: Indiába. Bár eleinte sokkoló volt ez az ország, végül egy életre szóló szerelem lett, ahová gyakran visszatérek. Fél évig voltam úton. India után bejártam Délkelet-Ázsiát majd eljutottam egészen Ausztráliáig.

Hazatérésem után kerestem a helyem. Egy szürke őszi napon kinéztem az ablakon, és azon tűnődtem, hogyan is kereshetném a kenyeremet utazással? Így kezdtem el idegenvezetőként dolgozni a világ különböző helyein, expedició- és túraszervezőként a civilizált világ határait megismerni. A expediciók során megismert nehéz helyzetek, a nagyvárosok forgatagában zajló élet, az Indiai szent emberek vagy éppen a mongol sámánoknak köszönhetően megsimerhettem a világ és az emberi élet sokféle arcát és látásmódját.

Az idegenvezetői munkám mellett mára egyre több előadást és tanfolyamot tartok lelki témákról, és amikor időm engedi, írok.

Weboldalam: http://www.szimbolum.com
Facebook oldalam: https://www.facebook.com/szimbolum1
Youtube csatornám: https://www.youtube.com/channel/UCY82vE37mrl2xqx_D58ROxA?

Bemutatkozó videó