Workshop

Étkezés, higiénia, oltások

Egészségügyi tanácsok utazóknak utazóktól

Vajon tényleg annyira veszélyesek ezek a betegségek amikkel ijesztgetnek minket? Tényleg nem szabad jeget kérni Ázsiában? Milyen egy indonéz kórház?

Mit merjünk megenni ha utazunk, és ha már megettük milyen következményekkel számolhatunk? Mennyire kell feltétlen beoltatni magunkat és hol kérhetjük ezeket az oltásokat ? Hogyan lehet felkészülni a higiénia hiányára egyes országokban? Mit tegyünk ha orvoshoz kell mennünk illetve gyógyszert kell szereznünk.

Mit (ne) együnk, igyunk, tegyünk utazás közben, hogy ne csak a fosós hányós sztorikról tudjunk beszámolni? Mire kell/lehet védőoltást kapni? Érdemes-e ezen spórolni? Milyen járványoktól féljünk, és hol tudunk tájékozódni? Hogyan lehet a malária ellen védekezni? Mikor érdemes, mikor nem? A pálinka nyilván alap, de milyen gyógyszereket érdemes magunkkal vinni? Mikor mire jó a helyi varázslat? Mire figyeljünk, ha hazaértünk?

(Mindemellett sem az előadás, sem az interneten bárhol olvasottak nem helyettesítik konkrét esetben a hozzáértő orvossal való egyeztetést!)

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

Workshop előadók

Hajdu Ráfis Flóra

Hív a természet

Ici-pici totyogós korom óta, tátott szájjal néztem a dokumentumfilmeket (főképp Sir David Attenborough műveit) és álmodoztam arról, hogy talán egy nap majd én is eljutok a sárkányok, dzsungelek és idegen kultúrák földjére, ahol furcsa dolgokat ehetek, pálmafák vannak és fehér homokos elhagyatott strandok, korallzátonyokkal és színes halakkal.

Ezek az álmaim sokáig megvalósítatlanok maradtak, bedaráltak a hétköznapok, az élet. Aztán egy nap úgy keltem fel, hogy ha most nem indulok el akkor soha sem fogom látni ezeket a helyeket. Ekkor nekiálltam megszervezni az utat, és megpályáztam egy ösztöndíjat, Indonéziába. Csodák csodájára (holott korábban soha nem nyertem semmit), megnyertem az ösztöndíjat, és minden a legjobban alakult, úgy ahogy álmodni sem mertem volna róla. Valahogy a sors is úgy akarta, hogy kijussak Ázsiába. Egy évet éltem és utaztam Indonéziában és a környező Dél-Kelet Ázsiai országokban.

Sztori: Szumátrán történt, egy nagyon édes couchsurfing hostom volt, aki elvitt megkóstolni a nasi bakar-t. A pincér kérdezte, hogy lehet-e csípős, és mivel 10 hónapja voltam már Indonéziában azt hittem vannak fogalmaim arról, hogy milyen az indonéz csípős, így mondtam, hogy persze. Aztán amikor megérkezett az étel, újra kellett alkotnom a csípős fogalmát, de mivel már korábban jól elhencegtem arról, hogy milyen jól bírom a csípőset, így már muszáj volt, könnyek között de megettem az egész banánlevélbe csomagolt ételt. Teltek múltak az órák. Eljött az este, ami egy kávézóban talált rám, a szaporával egyetemben, a csípős rendesen dolgozott a hasamban. Elkezdtem keresni a wc-t, meg is találtam de az ajtón volt egy indonéz felirat, hogy nincs kakilás. Gondoltam jó, de most lesz, és szépen beszaladtam a wc-be… ami ritka módon angol wc volt, de a legfurcsább az volt, hogy a csésze le volt hegesztve egy sűrű fémráccsal…. Álltam, hogy ezt nem hiszem el…. kisomfordáltam a wc-ből, és levadásztam egy ott dolgozó fiút, hogy van-e másik mellékhelyiség. A srác rám nézett, elvigyorodott és megkérdezte: Bab? (Indonézül kaki)….

Zsana és Ábel – kultitasting.hu

Zsana és Ábel a vagyunk, nyolc éve ismerjük egymást és szeptember óta vagyunk házasok. Két szenvedélyünk van: az evés és az utazás. Első együtt töltött éveinkben együtt jártuk be Európát, majd hagytuk el a kontinenst egy izraeli, guatemalai majd borneói csatangolásra. Végül aztán 2016-ban, harmincas éveink elején (kissé kiégve a multik világában) útnak indultunk, hogy hat hónap alatt hátizsákkal körbeutazzuk a nagyvilágot… és persze megkóstoljunk mindent, amit lehet. Ha szeretnéd megtudni, miket érdemes és hogyan érdemes enni egy rövidebb vagy akár hosszabb utazás alatt gyere és kérdezz tőlünk bátran a workshop alatt.

sztori: Egy guatemalai utazás során azt is megtapasztalhattuk, hogy deet tartalmú szúnyogriasztót nagyon nem praktikus arcra fújni, különösen akkor nem, ha egy függőágyban alszol a dzsungel közepén. Mert hogy is néz ki egy hasmenéses éjszaka a dzsungel közepén? Kikászálódsz a függőágyból, megrázod a bakancsod, hogy nem lakik-e benne pók/skorpió bármi. Fejlámpával átvágsz a mezőn, közben figyelsz, hogy ne lép rá kígyóra vagy bármilyen veszélyes állatra. Eljutsz a mosdóba, ahol szintén nincs villany, majd ugyanez az út vissza. Ezt ismételve többször, garantáltan életed legrosszabb éjszakájában lesz részed.

Blogunk: https://kultitasting.blogspot.com/

Facebook: https://www.facebook.com/kultitasting/

 Dr. Valiskó Gyöngyi (Valis)

Egészségtudatos utazás – hogy ne csak fosos-hányos sztorijaid legyenek

Dr. Valiskó Gyöngyi (Valis) vagyok, végzettségemet tekintve gyógyszerész. 17 évesen indultam el először önállóan hátizsákkal világot látni. Gyakorlatilag minden szabadságomat és pénzemet azóta is utazásra költöm, így mostanra 111 országba jutottam el, sok helyre úgy hozta az élet többször is.

Több mint 30 év alatt mióta a világot járom rengeteg egészségügy kalandom volt, szerencsére többnyire én gyógyítottam másokat. Az elméleti, egyetemen szerzett tudásom mellé rengeteg gyakorlati tapasztalatot is szereztem arról, hogyan legyünk egészségtudatosak utazás előtt, alatt és után. Ha szeretnél többet tudni/van kérdésed gyere hallgasd meg az előadásomat és utána kérdezz bátran a workshop alatt.

Sztori: Ghánában egy vudu szertartásról azért maradtam le, mert egy amúgy nagyon fittnek kinéző utazó hölgy szó szerint a karjaimba ájult. Előzékenyen egy közeli sírkőre fektettem és szépen magához térítettem, némi szőlőcukor és főleg sok re-hidratáló folyadék után neki nem kellett szertartást rendezni. Sokszor banális, egyszerűen megelőzhető hibák miatt maradunk le kalandokról, válik az utazás rémálommá.. Mire figyeljünk hogy ne így legyen?

Blog: https://maganyosbolyongo.blog.hu/

Both Emese

Egészséges utazás

Both Emese vagyok, és szeretek mindent megkóstolni ami az utamba kerül étel gyanánt. (ez alól a kutya, macska és a kacsaembrió kivételt képez) Beutaztam közép és kelet Ázsiát mindenféle oltás nélkül, és ezekről a tájakról tudok főként sokat mesélni, hogy az ember miféle higiéniai körülményekre számíthat és nem számíthat, kell-e és tud-e az ételmérgezések ellen védekezni, honnan tudja, hogy mit eszik épp és hogy hogyan lehet gyógyszerhez jutni ezen a vidéken, és milyen is az orvosi ellátás ha arra kerülne a sor.

Sztori: Ha az ember megbetegszik Vietnámban, egyszerűen csak elmegy a gyógyszertárba és az “orvos” összepakol neki egy min. 5 féle gyógyszerből álló pakkot, hogy ezt most szedje be. Orvoshoz ezért sokan nem is mennek. Ha nem muszáj nem is szívesen megy az ember, ám én egyszer csak kaptam egy csúnya ételmérgezést, valószínűleg szalmonella volt, de ez azóta sem derült ki, a pontos diagnózis elveszett a vietnámi-angol-magyar fordítás közben. A több órás éjszakai buszon való gyomorgörcs és magas láz után irány a sürgősségi, ahol órákig feküdtem infúzióra kötve. Mindez egy vidékről a barátnőm nagynénjétől kapott, (mint később kiderült beteg) csirkének volt köszönhető. A barátnőm kisebb hasfájással megúszta, csak én kerültem kórházba. Majd több mint egy hónapig tartott a felépülés.De ez persze nem vette el a kedvem az ételektől, azóta is nagy kedvencem mindenféle Vietnámi étel.

Tóth Szabolcs

Nagyjából minden hibát kipróbáltam, amivel meg lehet betegedni Ázsiában. Néha én tévedtem, néha a rendszer, de mindig győztesként hagytam el a terepet.

Sztori: Egy nagyon különös indiai bélfertőzés, amitől zseniális lázálmaim voltak hatalmas meglepetésekkel.