Workshop

Külföldi munka, kivándorlás, ösztöndíjak, önkéntesség

Hol, mit, mennyiért, hogyan találd meg?

Világgá mennél, de nem tudod hogyan tedd? Szeretnél egy másik országban élni, szakmailag fejlődni és bővíteni a saját határaidat? A legjobb helyen jársz most, kifogásoknak itt nincs helye! Diákként megpályázhatsz tanulmányi ösztöndíjakat, pályakezdőként jelentkezhetsz önkéntes programokba, megfelelő munkatapasztalattal pedig szerencsét próbálhatsz a külföldi munkaerőpiacon is. Csupán egy nagy adag kíváncsiság és bátorság kell hozzá, hogy elindulj. Lehetőségek egész tárháza vár rád.

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

Workshop előadók

Szijártó Zsófia

Külföldön életvitelszerűen: ösztöndíjak, önkéntesség, munkavállalás, kivándorlás

Orosztanárként végeztem, jelenleg külgazdasági referensként dolgozom, de a szívem mélyén egy világutazó, a Travel, eat, experience with Sofi blog írója vagyok. A mottóm: Utazz, ízlelj, tapasztalj! Már gimnazistaként alig vártam, hogy nekivágjak a nagyvilágnak. Mivel édesanyám egyedül nevelt engem és az öcsémet, ezért a családomtól különösebb támogatásra nem számíthattam e cél megvalósítására, így kénytelen voltam más lehetőségeket felkutatni. Így töltöttem egy tanulmányi félévet és egy mesterképzést Oroszországban, önkénteskedtem Azerbajdzsánban és Olaszországban, továbbá pár hónap erejéig dolgoztam Ausztriában, valamint Itáliában is. Számtalan élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam!

https://www.youtube.com/watch?v=dQI8HPnpfAk

Sztori: Mindenkit szép emlékek fűznek a szünidőkhöz, amelyeket a nagyszülőknél töltöttünk, akik mindig érdekes történeteket meséltek a múltról, isteni süteményeket sütöttek stb. Jó nosztalgiázni, nemde? Sajnos nekem már csak egy nagymamám maradt, … de tudjátok milyen szerencsés voltam a 7 hónapos olaszországi önkéntességem alatt, amelyet egy idősek otthonában töltöttem? Ott több, mint 25 szerető nagymama és nagypapa vett körül, a Don Baronio kis öregei.

Matuszka Beáta

Hogyan hagyd a lábnyomod az idő homokjában – önkéntesség világszerte

Az első egyetemi évem egy nagyon szerencsés mozzanattal kezdődött – egy barátnőm elhívott egy “local training course” nevezetű hétvégi rendezvényre, aminek köszönhetően az elmúlt több, mint egy évtizedem folyamatos utazásokkal telt az önkéntes programok keretében. 2007 novembere óta helyi, regionális és európai rendezvényeket és tréningeket szerveztem, ahol több ezer egyetemistát elérve próbáltuk az európai fiatalságot nyitottabb, toleránsabb, világlátott, érdeklődő, kezdeményező aktív polgárokká formálni. Az önkénteskedés mellett én is tanultam külföldön, az első Erasmus félévemet Swansea-ben, Walesben tölthettem, brüsszeli éveimet pedig Erasmus gyakornoki programmal és Balassi ösztöndíjjal hosszabbíthattam meg. Az elmúlt évtizedben többször alkalmam nyílt 1000 ember előtt színpadon vagy éppen az Európai Parlamentben a képviselők előtt beszélni, rendezvényeket szervezni és segítőket koordinálni egy teljesen másik országból és fantasztikus embereket megismerni szerte a világból, amikre az önkéntes szervezetek nélkül nem lett volna lehetőségem.
A brüsszeli jelentkezésem előtt készült ez az interjú, itt még bővebben leírtam, mit adtak nekem az akkori évek és mit akartam visszaadni a többi önkéntesnek:

https://www.aegeegoldentimes.eu/beata-matuszka-i-want-to-get-the-best-out-of-people/

Sztori: Churchill szavaival élve, mi értelme az életnek, ha nem az, hogy ezt a világot jobbá tegyük mindazok számára, akik utánunk jönnek a világra (az eredeti így hangzik: “What is the use of living, if it be not to strive for noble causes and to make this muddled world a better place for those who will live in it after we are gone?”). Ezt a mondatot az egyetem alatt mutatta az egyik barátom, és pontosan tudtam, hogy ezek azok a szavak, amik miatt belekezdtem az önkénteskedésbe és a tréningek tartásába. Ez sokat segített az Erasmus félévem minden jó és rossz élménye után kicsit megismerni a többi lehetőséget és fejlődni. Az egyetemi éveim alatt még így is úgy gondolom, hogy ezernyi más megragadható lehetőségről maradhattam le, ezért tartom fontosnak, hogy minél több alternatíváról beszéljünk együtt.
Milyen kérdések merülhetnek még fel?

– hány évesen kerültél külföldre?
– mely országban/országokban éltél?
– hol élsz most?
– mióta?
– miért döntöttél úgy, hogy külföldön próbálod meg?
– miért pont erre az országra esett a választásod?
– ha hazajöttél miért jöttél haza?
– volt-e kint rokon vagy barát?
– milyen szintű idegen nyelvtudással vágtál neki?
– hogy emlékszel az első napokra milyen volt?
– milyen végzettséged volt?
– milyen szakmai tapasztalattal rendelkeztél?
– okozott e nehézséget a nyelvtudásod?
– mennyire voltak befogadóak az emberek?
– mennyire látod fontosnak a már itthoni megfelelő nyelvtudást boldogulás
szempontjából ?
– miért döntöttél az mellett h megpróbálod külföldön?
– családdal vagy egyedül indultál neki?
– családod és barátaid támogattak-e a döntésedben?
– mennyi ideig- és hogyan készültél az elindulás előtt?
– milyen sűrűn tartod a kapcsolatot a családoddal és barátaiddal?

Dr. Albu Mónika – “Tenni vagy nem tenni” külföldön?

Dr. Albu Mónikának hívnak, neuropszichológusként, idegtudósként,egyetemi oktatóként hazai és külföldi egyetemeken oktatok, ill. egyéni- és csoportterápiákat tartok személyesen és online is. Egy évtizede évente 3-6 hónapot (néha többet is) Ázsiában töltök utazással, különböző önkéntes projektekben, meditációs elvonulásokon, jóga – és meditációs tanfolyamokon, egyetemi egészség-gyakorlatokat és önismereti- tréningeket vezetek eltérő kulturális környezetben is. Kvalifikált jóga – és meditáció oktatóként a több mint egy évtizedes meditációs gyakorlásomat rendszeres jóga gyakorlással- és oktatással egészítem ki, önkéntes alapon Ázsiában közösségi jóga órákat és jógaterápiát a helyi közösségekben, kórházakban, börtönben, speciális otthonokban, árvaházakban.
Minden egyes lépés, élmény, interakció az életemben egy belső önismereti út, mivel “az egyetlen utazás, az a belső utazás” (Reine Marie Rilke ).