A dimbes-dombos, romantikus, szőlő és gyümölcstermesztő vidék, a termékeny folyóvölgy nem véletlenül békés, szerény méreteiben. A falvak szélén újabban épült luxus wellness és termál hotelekről is lehet beszélni a térségben, de én nem véletlenül egy családi mini bio panzióban szálltam meg távol a városiak által okozott zajoktól, nagy éttermektől és medencéktől. A nyugdíjas tulajdonos egyedül vitte az üzletet, amibe a negyven év körüli fia hétvégenként be tudott segíteni. A kertből származó friss zöldségek, gyümölcsök, lekvárok és fűszerek egyaránt növelték a szolgáltatás értékét. Ilyen magas szintű szolgáltatást ritkán látni Ausztriában ebben az árkategóriában. A rengeteg domb miatt az olykor kicsinek tűnő távolságok nehézségben legalább dupla nagyságú síkvidéki kerékpártúrának felelnek meg, így 2 liter vizet érdemes beszerezni előre, ha nem ismerjük az ivóvízlelőhelyeket. A tájképbe illő gazdálkodás, az egészséges erdők, a gyümölcstől roskadozó fák látványa számomra meghatározó, amit jól egészített ki az emberi léptékű állattartás, kis birkanyájak, lovak és pár tehén. Láttam olyan gyümölcsfát is, aminek közben elfelejtettem a nevét, de apró, sötét gyümölcsei jellegzetesek voltak és azt mutatták, hogy még itthon is mennyi lehetőség van a fenntartható gazdálkodás terén, ha elég bátrak és kreatívak vagyunk. Graz másfél óra volt autóval, egy tizenkét évvel korábbi tartozásomat törlesztettem a meglátogatásával. A város szélétől a központba kerékpárral hajtottam be a folyó mentén, így többet láttam és a parkolási díjakkal sem kellett foglalkoznom. A meredek várhegyre természetesen gyalog mentem fel, ahol felnőtt fügefák jelezték, hogy nem annyira zord vidék ez, ha ügyesen megvédjük az érzékeny fáink.