Előadás: Tomori László

Hajózás – az első gondolatszikrától az építésig és azon túl...

Mi az Út, miért vágyakozunk sokan hogy útra keljünk, majd megérezve ízét újra és újra megtegyük? Mik azok a hatások, amik némelyikünket hajtanak, míg másokat visszatartanak, eltántorítanak? Mi az, amit keresünk és mi az, amit útközben találunk?

Egyáltalán képesek vagyunk-e meglátni és felismerni, ha szemünk elé kerül az, amiért annak idején elindultunk, hiszen mikor az első óvatos lépéseket megtettük, mind csak egy érzést követtünk, egy megfogalmazatlan vágyat, egy felvillanó késztetést.

Az Út során mind változunk, alakulunk, csiszolódunk. Talán egy idő után már nem is számít, mi indított el minket, mivel próbáltuk Önmagunk előtt igazolni első óvatos vagy utólag visszatekintve éppen meggondolatlannak tűnő lépéseinket, hisz az egész jelentőségét veszti azon felismerés tükrében, hogy már csak az Út számít, amin elindultunk. Az Út, amit a sors kirótt ránk, az Út, amit végig kell járnunk, hogy megtudjuk hová is vezet.

Nem a test vágyakozik az útra hanem a lélek. A test csak a lélek (és az elme) vágyát igyekszik megvalósítani. Ebből kifolyólag az Út bár sokszor fizikális síkra is kivetül, valójában a lélek útja. A lélek útja, egy spirituális út ami által megtapasztalunk és tanulunk. Ráébredhetünk kik is vagyunk valójában, mit is keresünk, honnan jöttünk és merre tartunk…

Tomori László /Transcendent Voyager/ vagyok, 48 éves. Foglalkozásomat tekintve „infonomád”.
Webszájtokat, 360-as fotókat, VR túrákat, 360-as és „overcapture” filmeket készítek.
3 kontinensen és két nagyobb szigeten vándoroltam és/vagy éltem eddig különböző körülmények között, követve egy késztetést, egy halvány érzést. Visszatekintve életem különböző szakaszaira, már tudom, hogy több volt/van bennük mint céltalan bolyongás. Valójában, ha bármelyikünk képes az elméjét huzamosabb időre lecsendesíteni, majd tiszta elmével visszatekinteni az élete bizonyos történéseire, a történések együttes folyamatára, hamar felfedezhetünk bennük összefüggéseket, amik érdekes felismerésekhez vezethetik a “szemlélődő utazót”.

Nem tartom fontosnak saját személyem hatását a világ folyására, csak egy vándor vagyok, mint mindannyian. A bennem megfogalmazódó gondolatok mindannyiunkban megfogalmazódnak előbb-utóbb hisz mind egyazon cél felé tartunk, egymást néha keresztező közeli ösvényeken…

A mostani előadásom témája a hajózással kapcsolatos.

Ősi mondás: Minden tárgy ami képes a víz felszínén maradni az hajónak tekintendő! De kinek mit jelent a hajó, a hajózás? Mi az a hangulat, életérzés, amiről úgy gondolják sokan, hogy a hajó által meg tudják valósítani? Építeni a nulláról vagy olcsón venni és felújítani? Illetve beszélek majd konkrétan a hajómról és az utamról. Mindezt az első kis gondolatszikrától kezdve, az elvárások megfogalmazásán át az építésig és azon is túl…

A hajómat 5 éve kezdtem el építeni és most nyár elején teszem vízre, hogy útnak induljak vele. Erre az útra valójában már az elhatározás pillanatában ráléptem és a vízretétel csak az utam következő szakaszának a kezdetét jelenti.

Azt előre elárulhatom, hogy nem igazán követtem az Európában elterjedt formavilágot, struktúrát, trendeket, se az ilyen projekteknél megszokott, marketinggel és szponzorokkal megtámogatott finanszírozási rendszert.

Ha ezeket követem, már rég a vízen lehetnék, de valószínűleg éppen a lényeget vesztettem volna el általa: azt az életérzést, hangulatot, ami miatt ezt az utat választottam.

Na de erről majd az előadáson 🙂

“…határidők és konkrét úti célok nélkül, kikötőből kikötőbe, partról partra vándorolva. Hajnalban vitorlát bontok, ha az időjárás jónak ígérkezik, majd késő délután újra a part felé veszem az irányt a következő kikötésre alkalmasnak tűnő hely felé.

Ott eltöltök egy-egy éjszakát vagy néhány napot, majd indulok tovább. Ha egy adott helyen úgy érzem, maradnom kell még, akkor maradok akár egy hetet vagy hónapot, ahogy az élet hozza, megélve minden pillanatot…”

Blog
Facebook
Weblap