Workshop

Ausztrália, Új-Zéland, Csendes Óceáni szigetek

Otthonosan a világ másik végén, avagy ismerd meg Új-Zélandtól Tahitiig a szigeteket.

A szigetországnak sok adottsága van, ami nekünk nincsen: ezért nyűgöz le minket ez a különbség, rengeteg ötletet meríthetünk az ő hozzáállásukból és megoldásaikból.

A kerekasztal beszélgetésben, néhány mókás vagy tanulságos történetet szeretnénk megosztani, inspirálni titeket , akár fizikai, de legalábbis gondolati utazásra.

Fedezd fel velünk Ausztrália, Új-Zéland és a Csendes óceáni szigetek távoli világát, tudj meg többet a maorikról és a polinézekről! Várjuk a tradicionális kultúra, az óceán világa, a haka és a vörös sivatag iránt érdeklődőket!

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

Workshop előadók

Boros Eszter

2018 első felében sok régi álmomat sikerült valóra váltani. Egy around-the-world tickettel bejártam városokat és régiókat, ahova már régóta vágytam. Az első állomás 5 hét Új-Zéland! Ennél messzebb utazni a földön fizikai képtelenség: ahogy a gömb-térképen megmutattuk nagymamámnak, hova fogok repülni, majdnem szívrohamot kapott.

Az elmúlt tíz évet többnyire külföldön töltöttem. Tanultam Hollandiában, Peruban és Németországban, és utaztam Európában, Peruban és Ecuadorban, Új-Zélandon és Észak-Amerikában. A legfőbb mozgatórugóm a kalandvágy volt, az új megismerése és a kihívás. Egy idő után szinte függővé váltam, és nyugtalan természetem új utakra hívott.

Amit utazva megtanulhat az ember magáról, más világokról, más szubkultúrákról, azt a megszokott szobában és munkahelyen, a jól bevált nyaralókban sokkal nehezebb vagy lehetetlen. Természetesen nem kell elmenni a világ másik végére, hogy csodálatos élményeink legyenek és új ismeretségekre és tudásra tegyünk szert. De érdemes kimozdulni. Minél messzebb megyünk a komfortzónánktól, annál többet tanulunk magunkról és másokról.

Weboldal: https://www.instagram.com/ebo_beszter89

Új-Zéland egy csodálatos világ. Ugyan távolabbipont már nincs a földgolyón, de szokásaikban rengeteg az európai vonás. Számomra egyesül mindaz, amit egyéb kultúrákban megtapasztaltam és megszerettem:
Németország: mert a dolgok működnek,

Dél-Amerika: mert egyfajta lazaság jellemzi a mindennapokat,

Angolszász: mert a felszínes “fantastic” még akkoris jól esik, amikor tudod, hogy nem gondolják komolyan.
Legyen szó wwoofingról (willing workers on organic farms – napi néhány óra önkéntes munka egy farmon, szállásért és étkezésért cserébe), stoppolásról, vásárlásról, szállásfoglalásról és lemondásról, útbaigazításról, helyi nevezetességekről: mint átutazó backpacker, rengeteg kedvességet tapasztalhatunk.
Emellett, a helyiek által nagyra becsült és védett természet is tárt karokkal fogad. Ugyan sokszor a természet az úr, és az utolsó pillanatban meg kell változtatni az utazási tervet… De néhány óra alatt elérhetsz a napsütötte tengerparttól a hóba borult hegyekig, gleccser-tavak, vulkanikus fürdők, végtelen zöld dombok, sűrű trópusi erdők és hullámok formálta kőszobrok várnak.

Sztori: Aucklandben, a reptéren helyi barátnőm várt. 33 órája voltam úton, 11 óra HongKongig, 11 óra ott és 11 óra Aucklandig. Ugyan aludtam a gépeken, és persze felzárkóztam egy-két filmes elmaradással, de mégiscsak más időzónába érkeztem.

Így jetlages állapotban, az egyszerű rutin által verzérelve, a kocsi jobb első ajtajánál álltam, vártam, hogy beszálljon és kinyissa nekem az ajtót. Viszont ő mellém állt, csodálkozva nézett rám. Aztán kuncogva kérdezte: szeretnél vezetni?

Végh Teodóra és Lőrinczi Hunor

2013-14-ben bejártuk Hawaiit hátizsákkal, Tahitin hét hónapot töltöttünk a helyi táncot és dobolást tanulva, majd vitorlást stoppoltunk Új-Zélandig. Jelenleg Budapesten a Manahiti tánc- és dobcsapatot és a Tahiti Tánc iskola vezetőiként a budapesti mindenapjainknak is része a polinéz kultúra.

 

honlap: http://tahititanc.hu/

SztoriA HEIVA ma annak a hagyományos tánc- és sportversenysorozatnak a neve, amit júliusban ünnepelnek Tahitin és szerte a környező szigeteken. Hei annyit jelent, “összegyűlni”, va annyit tesz “közösség”. Tehát ez az az ünnep, ahol a tahitiak saját kultúrájukat ünneplik. Az első ilyen fesztivál 1881-ben volt, de akkor még a táncok háttérbe voltak szoritva, hiszen illetlennek bélyegezte őket a megszálló hatalom. Érdekes, hogy a fesztivál júliusi időpontja a franciák ünnepéhez, a Bastille Napjához igazodik. Táncok 1956-tól szerepelnek a versenyben, egyre nagyobb népszerűságnek örvendve.
A sportversenyszámok kókuszpálmára mászást, gerelyhajitást, kőemelést, hagyományos kenuzást jelentenek, és ezeket megkoronázandó, két hétig minden este az arra vállalkozó csapatok táncelőadásától hangos Papeetében a Toata, vagyis a nagy szabadtéri szinpad. Szó szerint hangos, mert egy-egy zenekarban húsz dobos is van, akik megveszekedett sebességgel és hangerővel tudják verni a hangszereiket. Ehhez társul csapatonként sokszor több mint száz táncos. A csapatban, amihez mi is csatlakoztunk 80 lány és 40 fiú táncol. Dalban, zenében és táncban dolgoz fel minden csoport egy helyi legendát, fél órás előadásban. Szigorúak a szabályok arra nézve, hogy mindennek, a diszleteknek, a mozdulatoknak, a jelmezeknek szorosan kapcsolodniuk kell a témához. Az előadást a csoport vezetősége irja, minden évben zenét szereznek, szöveget irnak, koreográfiát terveznek és kosztümöt készitenek. Az előadásokat egy év tervezés és fél év gyakorlás előzi meg.