Banka Roland (Rolandante): A szamaras zarándok

Magamról

Több, mint hat éven át vándoroltam nomádul szamarammal, Rocinantéval a Camino de Santiago útvonalán az Ibériai-félszigeten. Dolgoztam zarándokszállásokon, éltem kommunákban, utcazenéltem, képzőművészkedtem, jártam párban és szereztem rengeteg barátot is, de legnagyobbrészt egyedül voltam a szamárral és a gondolataimmal.

2018-ban eljött a változás ideje: elhatároztam, hogy egy hosszú zarándoklat keretein belül elsétálunk Rómába, majd onnan haza, így lenyugdíjazom Rocinantét Magyarországon, én pedig megkísérlem itthon megosztani tapasztalataimat az arra fogékonyakkal. Kalandjainkról 2020 augusztusába egy könyv is megjelent (A szamaras zarándok), amelynek kapcsán szeptember végén ezúttal belföldön indultunk gyalogtúrára.

Utazásainkat a Fb-oldalamon lehet nyomon követni, amely a szamárral való fúzióból adódóan Rolandante néven működik. A zenészek jól tudják, „andante” olaszul és spanyolul is azt jelenti: lépésben, lassacskán sétálva. Ezt a lelassítást igyekszünk mi képviselni a rohanó világban, kicsit kritika alá vonva a globális kapitalizmust is.

2013 augusztusában kistoppoltam a spanyol-francia határra, és elkezdtem Santiago felé sétálni. Út közben megtanultam pásztorfurulyán játszani, és összekalapoztam egy málhanyereggel felszerelt szamárra valót, hogy egy állati segítő társaságában érkezzem meg Szent Jakab sírjához. A csacsit Don Quijote lova után Rocinanténak neveztem el…

Az út annyi barátot szerzett nekem, és annyi élménnyel látott el, hogy nem akartam abbahagyni, így végül 6 évesre nyúlt. Közben önkénteskedtem kommunákban, dolgoztam zarándokszállásokon, árultam kézműves ékszereket – mindig Rocinantéval. Elgyalogoltunk Rómába is, majd onnan haza Magyarországra. Tavaly aztán egy beszélgetéssorozatot is szerveztem Budapesten a zarándoklás kapcsán, ennek záróakkordja éppen a Járatlan Utakon Fesztivál keretei között történt egy kerekasztalbeszélgetés formájában.

Hét év eltelte után a kalandokból és a megélt élményekből született egy könyv (A szamaras zarándok), amiből felpakoltam néhány példányt Rocinante hátára, és éppen az országot járjuk vele, hogy novemberre aztán visszaérjünk a fővárosba, és így ennek a gyalogturnénak is a Járatlan Utakon legyen a végállomása. (Ha valaki addig is összefutna velünk, hollétünket a Rolandante Fb-oldalon lehet követni: https://www.facebook.com/rolandyrocinante )

A sok ezer kilométer gyaloglás után ironikus módon egy pár megállónyi vonatút kapcsán kerültünk be minden híradásba, és váltunk mémmé Rocinantéval és a Szlovénia óta szintén velünk tartó Bolha kecskével. Erről a „15 perc hírnévről” is mesélek majd, de az állattal való kapcsolat és a zarándokutak szentsége a sok poénon túl magasztosabb történeteket is magában rejt ám!

0