Dr. Halász Levente

Aktuális előadás:

Malajzia

Magamról

Geográfusként és földrajztanárként több felsőoktatási intézményben oktatok turizmussal, projektmenedzsmenttel és városföldrajzzal kapcsolatos kurzusokat. Földtudományokból doktoráltam és számos nemzetközi kutatási projektben vettem részt. Ami viszont ezek előtt áll: a Föld 35 országában vezetek körutazásokat, így átlagosan évente 800-1000 embernek mutathatom be ezen desztinációk szépségeit.
Nem tartom magam – a szó szoros értelmében – világvándornak. Nem óhajtom magam mögött hagyni jelenlegi élethelyzetemet, nem utazom el meghatározatlan időre, nem vásárolok „csak oda” repülőjegyeket. Ettől függetlenül imádok útra kelni (bárhová), fejest ugrani az ismeretlenbe, mohón gyűjtögetni az élményeket, sőt, bizarr rajongást érzek, ha kultúrsokk ér. Viszont ugyanilyen örömmel térek haza és folytatom itthoni feladataimat. Szerencsés emberként sikerült olyan életet kialakítanom, amely megteremti annak lehetőségét, hogy nemcsak szabadidőmben, hanem munkám során is világutazó lehessek. „Turisztikai békeidőben” évente 150-200 napot töltöttem külföldön, ám a pandémia alatt ugyanilyen lelkesedéssel és csaknem hasonló dinamizmussal utaztam be Magyarországot Szentgotthárdtól Vásárosnaményig.

Számomra az utazás ajtó a világra, amelyen nemcsak én szeretek belépni, hanem célom minél többek számára láttatni és elfogadtatni azt az olykor vonzó, olykor ijesztő sokszínűséget, amely bolygónkat jellemzi. Utazások során találkozhatunk a gazdagság, a luxus és jólét látványos magasságaival, ezzel párhuzamosan a nyomor, a borzalmak és emberi sorstalanságok feldolgozhatatlan mélységeivel. Így nem meglepő, hogy aki nyitott szívvel és lélekkel utazik, azok számára az így megszerzett élettapasztalatok végérvényesen befolyásolhatják attitűdjüket, növelhetik bölcsességüket, élettörténetük fontos csomópontjaivá válhatnak. Mindezt természetesen kellő életbátorsággal, újdonságok iránti nyitottsággal, élénk kíváncsisággal, tudatossággal és felelősségteljes szemlélettel lehet elérni.

Úgy gondolom, az utazás lényeges tudatformáló funkciói: az otthoni kulturális közegben kialakult és időközben megcsontosodott értékek átgondolása; az ostoba nemzeti sztereotípiák hátrahagyása; a fontossági hierarchiák megváltoztatása; a másság elfogadása; valamint a materiális javak helyett a megfoghatatlan és pénzzel kifejezhetetlen élmények tisztelete. Utazásaink során számos megindító, lélekemelő- vagy szaggató, abszurd, szürreális, vidám és fájdalmas történettel gazdagodunk. Ezek akarva-akaratlanul beépülnek emlékezetünkbe és alakítják személyiségünket, emellett oldják a közönyt és itthoni kapcsolatrendszereink átgondolására motiválnak. Amely számomra mégis a legfontosabb: a vélt vagy valós egyéni problémákat tágabb kontextusba helyezik és súlyosságukat radikálisan átértékelik. Az utazás folyamatos és izgalmas tanulás, ennek során észrevétlenül rendeződnek át az ideológiai és hitbéli alapok. Eddigi tapasztalataim alapján bátran kijelenthetem: még sosem tért haza ugyanaz a Halász Levente egy-egy hosszabb utazásról (pláne az európaitól merőben eltérő szociokulturális közegből), mint aki felült a repülőgépre.

Az utazásoknak köszönhetem életem legboldogabb, legpozitívabb és egyben legtragikusabb, mély lelki sebeket okozó élményeit egyaránt. Ennek ellenére számos utazóval egyetértésben univerzális igazságnak tartom, hogy félelemmel nem javallott útnak indulni. Egészséges izgatottságnak, kíváncsiságnak mindenkiben van helye, de a félelemmel falakat építünk, korlátozzuk magunkat az élmények befogadásában, csökkentjük a megismerés mélységét. Márpedig nem ez lenne az utazás egyik fő motiválója?

A Föld öt kontinensének 66 országban jártam: Chilétől Marokkón keresztül Burmáig, az USA-tól Izlandon és Moldován át Kirgizisztánig. Az eddig meglátogatott desztinációk között szerepelnek tömegturisztikai célpontok, globális városok, az egyetemes kultúra bölcsői, azúrkék tengerek partjai és hatezres hegységek. Mégis, megmagyarázhatatlan és olykor bizarr az a vonzalom, amelyet a turizmus főbb térségeitől távol elhelyezkedő, sokakban viszolygást és értetlenkedést előidéző terek iránt érzek. Egyébként maga a helyszín gyakran tökéletesen lényegtelen. Vallom, ha valaki kedveli önmagát, kellően vakmerő, lángol benne a kíváncsiság, élvezi az abszurd helyzeteket és keresi a különleges emberekkel való találkozások lehetőségét, azok számára nincs unalmas, szürke, csalódást okozó desztináció. Csak kaland és öröm.

Instagram
San Francisco
Izland
Szentpétervár
Albánia
Izsák Éva – Halász Levente – Békési László – S.Nagy Katalin: Városképek
Kirgizisztán és Isszik-kul
Aral-tó tragédiája
Ushuaia

Korábbi előadások: