Zichó Viktor (zicho.hu): Csoma Útján Expedíció

Magamról

Mászás, utazás és fotózás. Ha ezeket egybekötöm, akkor tudok tisztán a szenvedélyemnek élni. Jöhet bármi extrém, elborult, őrült ötlet, csak ne kelljen a komfortzónámban mozognom. Mind a fényképezés, mind a mászás, de az utazás is már évek óta életem szerves része. Szabadidőm közel egészét ezek az elfoglaltságok töltik ki, minden kínálkozó alkalmat kihasználok. Szeretném a létező összes extrémsportot kipróbálni és a világ legszebb hegyeit, sziklafalait mászni. Nem feltétlen megmászni, mert a gondolkodásmódom fontos része, hogy ha nem megy, akkor megpróbálom máskor. Az utat élvezem, nem a célt hajszolom megrögzötten; nem a csúcsért megyek, az csak egy extra…

Zichó Viktor vagyok, a Kisalföldön nőttem fel. Nos, nem az a tipikus hegymászóbölcső, de amikor először kijutottam a hegyekbe, rájöttem, hogy ez a nekem való világ és meg is tanultam megbecsülni ezt. A sziklamászás pedig egy újabb dimenziót nyitott. Átélhettem, milyen mennyei érzés egy igazán kitett sziklafalon feljutni a hegyre, mikor eggyé válok a sziklával, és minden mozdulat tökéletes. Olyannyira megszerettem, hogy Magyarország egyedülálló sziklamászó- és highline fesztiválját, a KisGeri 24-et szervezem társaimmal, idén immáron harmadik alkalommal. A fesztivál magja egy 24 órás sziklamászó verseny – hazánkban talán a legembertpróbálóbb.

A hegyek megszállotjaként, A turisták által nagy ívben elkerült helyek, a hegygerincek, a kitett hegyoldalak, a hatalmas terek, a monumentális panorámák szerelmese vagyok. Néha elgondolkozok, és megerősítem magamban az érzést, hogy nekem pár száz évvel ezelőtt kellett volna élnem, a nagy földrajzi felfedezések korában.

Nincs semmilyen alkohol, vagy drog függőségem, de megszállottan a nehéz és veszélyes, vagy éppen kiszámíthatatlan helyzeteket keresem, amikor hajt az ismeretlen, és nem tudom, mi lesz a következmény.

Sok mindennel foglalkozom, végzettség szerint energetikai mérnök vagyok, ám jelenleg inkább videózással, illetve ipari alpin munkákkal keresem a pénzem. A lehető leghatékonyabb módon spórolok pénzt az utazásaimra: itthon lakóautóban élek jó sziklamászóhoz híven és nem költök lakhatásra egyáltalán. A közeljövőben hegymászó- és egyéb extrém hegyisport-filmeket szeretnék készíteni.

Szerintem utazni nagyon is pazarló dolog, és egy óriási luxusigényt elégítünk ki vele. Én a lehető legtöbb alkalommal igyekszem az ilyen luxusigényeimet a környezetre kevésbé káros módokon kielégíteni: bringázok, stoppolok, gyalogolok.

Így tettem tavaly júliusban is, mikor felszálltam a fekvőbringámra, és azt tekerve, illetve gyalogszerrel eljutottam Csomakőröstől Darjeelingig, északkelet Indiáig. Méghozzá nem véletlen ez volt a rajt és a cél helyszíne: Kőrösi Csoma Sándor útját jártam végig egészen a szülőházától a sírjáig, a lehető legnagyobb pontossággal követve az útját.

A nagy nyelvkutatónk, a tibeti nyelv úttörője 1819-ben indult útjára, és ennek bicentenáriuma alkalmából, 2019-ben az ő tiszteletére, emlékére csináltam végig ezt az utat. Ezt a 13 ezer kilométert 11 hónap alatt sikerült leküzdenem, de nem azért voltam ilyen lassú, mert gyenge voltam, hanem mert összesen négy hónapot megállásra kényszerültem: a csomagra várakozás, a börtön, a betegség és a kórházi fogság mind gondoskodott arról, hogy maximálisan tudjam értékelni a szabadságot, ami megadatott nekem.

0