0

Kerekasztal

Afrika: a Mahreb alatti világról

Az “igazi” Afrika: a Mahrebtől délre, a Dél-Afrikai Köztársaságtól északra

Afrika a maga 54 országával a második legnagyobb kontinens, ahol csodálatos emberekkel, lélegzetelállító tájakkal, cuki állatokkal, még élő tradíciókkal, törzsi kultúrákkal, maszkos táncosokkal találkozhat az utazó. Mégis kevesen merik vállalni az utazást, mert többnyire csak a negatív híreket hallják a médiában: háborúk, ebola, szegénység, bűnözés. Afrika nem a legkönnyebben/legolcsóbban utazható kontinensek közé tartozik, a turistaösvény nagyon keskeny, ha létezik egyáltalán, de bőven kárpótol varázslatos élményekkel… És saját tapasztalatból mondhatom: életre szóló függőséget okoz!
Hova és miért érdemes utazni? Hova menjen, aki állatokat szeretne látni? Hol van még autentikus törzsi kultúra? Mire jó a vudu? Hol a legjobb trekkingelni? Hol a legkedvesebbek az emberek? Mi az az overlanding? Miért érdemes szubszaharai Afrikába utazni, és hova, kivel, hogyan utazzunk? Kell-e félni Afrikától? Mindezekre a kérdésekre megkapod a választ, ha velünk tartasz beszélgetésünkön, Afrika körül…

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

Kerekasztal előadói

Dr. Valiskó Gyöngyi (Valis)

Dr. Valiskó Gyöngyi (Valis) vagyok, végzettségemet tekintve gyógyszerész/közgazdász. 17 évesen indultam el először önállóan hátizsákkal világot látni, mostanáig 111 országba jutottam el, sok helyre, úgy hozta az élet, többször is.

Először Európát utaztam be stoppal, vonattal, sólet konzervvel és penészes kenyérrel. Aludtunk állomáson, utcán álló kabrióban, néha a temetőben, mert az mindig csöndes. Pár évvel később aztán elkezdtem más földrészeket is bejárni, és azóta is gyakorlatilag minden szabadságomat és pénzemet utazásra költöm. Nálam az életre szóló függőség már az első afrikai utamon kialakult. Eddig 25 afrikai országba utaztam, és én is látom, amit mindenki (szegénység, szemét, kolduló gyerekek, korrupció stb.), mégis határtalan boldogsággal tölt el a vörös föld, az emberek, a táj, és az állatok látványa. Így aztán mindig Afrika az elsődleges célpont, csak van, hogy végül máshol kötök ki.

Utaztam Dakarból Bamakoba vonattal 42,5 óra alatt, követtem futva elefántokat Ghánában, megmásztam Madagaszkáron a Peak Bobby-t, amit egy kutyáról neveztek el, utaztam tuaregekkel Timbuktuból a Szaharába, sétáltam oroszlánnal Zimbabwéban, résztvettem vudu-szertartáson Beninben, végigettem egy mangóültetvényt Elefántcsontparton, játszottak a lábamon gorillabébik Ruandában, raftingoltam az Níluson Ugandában, másztam dűnéket Namíbiában, néztem barlangrajzokat Erithreában, hajóztam a Viktória tavon Kenyában, hallgattam a sátorban, hogy vadásznak az oroszlánok mellettem Botswanában, és bejártam a Zöld-foki Köztársaság 8 szigetét.

Szerencsére van még közel 30 ország ahol nem jártam :-), úgyhogy remélem a lista folytatódni fog…