Kerekasztal

Az utazás, mint a legjobb iskola

A belső út

Az utazás új dimenziókat nyit meg: tágítja az ismereteinket és a komfortzónánkat, új élethelyzetekbe sodor, kihívások elé állít minket. Ezek mind a mi javunkat szolgálják, hiszen élményeket és tapasztalatokat eredményeznek – jókat és rosszakat is. Ez pedig elengedhetetlen a személyes fejlődésünk szempontjából, segít abban, hogy megismerjük kik is vagyunk valójában és mi a küldetésünk e világban. Ez a beszélgetés erről a világkörüli és egyben belső útról szól, amelyen nem mindig könnyű haladni, de megéri!
Utazás távoli tájakon és a lélek bugyraiban, ahova állandó bérletünk van.

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

Kerekasztal előadói

Both Emese

Both Emese – Utazás mint legjobb iskola-belső út

Utazásaim és külföldön élt éveim során megtapasztaltam, hogy az ember elég sok mindenre rájön miköben egy másik orszában él vagy utazik. Mindkettő jó önismereti tréning, hisz ilyenkor látszik igazán, hogy egy-egy nehéz szituációban hogyan reagálunk, mitől esünk pánikba, milyen fóbiáinkra ébredünk rá, milyen kreatiív megoldásokkal állunk elő, ha muszáj, és hogyan tudunk a nyelvünket nem beszélő emberekkel kapcsolódni.

sztori: Befogadtak éjszakára. Ennünk adtak. Együtt ittuk a teát, hallgattuk a tadzsik népzenét és dominót játszottunk. Aztán nem engedték hogy a saját hálózsákunkban aludjunk, hisz voltak ott nekik a pásztorszálláson takaróik. Nem ehettük a saját kis elemózsiánkat hisz az ő vendégeik voltunk. Ők hatan voltak. Hat férfi. Pásztoremberek egy kis kunyhóban 3000 m fölött, háromnapnyi járóföldre bármiféle emberek által lakott településtől. Mi pedig két nő voltunk biciklin. Nem féltünk. Egy pillanatra sem. Ők adtak nekünk. Természetesen és szívből, úgy hogy tudtuk semmit nem várnak cserébe. Mi pedig elfogadtuk, természetesen és szívből anélkül, hogy azt éreztük volna meg kell köszönjük akár csak szavakkal is, hisz nem beszéltük egymás nyelvét. De erre nem is volt szükség. Sokszor egy tekintet többet mond a hatalmas szavaknál és egy mosoly és szerény főhajtás többet ér bármilyen köszönetnél.

Szijártó Zsófia

Utazás – a leghatékonyabb tanító és pszichológus

Szijártó Zsófiának hívnak. Orosztanárként végeztem, jelenleg külgazdasági referensként dolgozom, de a szívem legmélyén egy világutazó vagyok, a Travel, eat, experience with Sofi blog írója. a mottóm: Utazz, ízlelj, tapasztalj!
Az utazásaim során rengeteget tanultam különböző országokról, kultúrákról, az emberekről, magáról az ÉLETRŐL, csupa nagybetűvel. S bármily meglepő, minél távolabbra kerültem az otthonomtól, annál közelebb jutottam magamhoz. Meggyőződésem, hogy az utazás a legjobb tanító, az egyik leghitelesebb igazságmondó, a leghatékonyabb sztereotípiagyilkos és végül a leghasznosabb befektetés.

weboldal: https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/utazz-izlelj-es-tapasztalj-szijarto-zsofia-hitvallasarol-tart-eloadasokat-2248889/

Sztori: Az utolsó estémen Azerbajdzsánban épp a metrón ültem, hazafelé tartottam. Velem szemben egy azeri srác ült, Rubik-kockával játszott. Azon morfondíroztam: vajon tudja hogy az a Rubik-kocka magyar? “Meg kell kérdeznem” – gondoltam, de nem akartam udvariatlan lenni. De amikor a srác ugyanott szállt le, mint én, azt egy égi jelnek vettem. Végül megkopogtattam a vállát és megkérdeztem. Meglepetésemre helyesen válaszolt. Utána még pár percet beszéltünk, majd elbúcsúztam tőle, hivatkozva a korai repülőjáratomra. Másnap a reptéren ott várt ez a srác, a Rubik-kockával a kezében. Ettől a naptól kezdve megtanultam: nincs értelme hezitálni, bátran szóba kell elegyedni a helyiekkel.

Beregszászi Judit

Hogyan találd meg önmagad utazás által

Judit vagyok, idén év elején indultam el az első hosszabb távú utazásomra. Felmondtam a stabil HR állásom, telepakoltam egy hátizsákot, és rengeteg kalandvággyal és optimizmussal nekivágtam Dél-Kelet Ázsiának. Szerelmes lettem a szabadságba, amit utazás adott, és bár ez a bizonyos utam mostanra véget ért, nagyon várom a következő randit a következő új országgal.

Sztori: Belső utazás-e egy utazás? Miket érzünk az út során? Lehet-e mindig “fent” lenni, és ér-e szarul lenni mindenki által irigyelt paradicsomi helyeken? Szabad-e elfáradni az út során és megunni a turistáskodást? Mit tanulunk magunkról egyedül utazva?

Dr. Albu Mónika

Utazás a koponyánk körül

Dr. Albu Mónikának hívnak, neuropszichológusként, idegtudósként,egyetemi oktatóként hazai és külföldi egyetemeken oktatok, ill. egyéni- és csoportterápiákat tartok személyesen és online is. Egy évtizede évente 3-6 hónapot (néha többet is) Ázsiában töltök utazással, különböző önkéntes projektekben, meditációs elvonulásokon, jóga – és meditációs tanfolyamokon, egyetemi egészség-gyakorlatokat és önismereti- tréningeket vezetek eltérő kulturális környezetben is. Kvalifikált jóga – és meditáció oktatóként a több mint egy évtizedes meditációs gyakorlásomat rendszeres jóga gyakorlással- és oktatással egészítem ki, önkéntes alapon Ázsiában közösségi jóga órákat és jógaterápiát a helyi közösségekben, kórházakban, börtönben, speciális otthonokban, árvaházakban.
Minden egyes lépés, élmény, interakció az életemben egy belső önismereti út, mivel “az egyetlen utazás, az a belső utazás” (Reine Marie Rilke ).

Sztori: Kérdéssel kezdeném: Ki mit tanult utazásai során magáról?