Előadó: Ellenbacher Barbara

Hogyan gyógyítja a depressziót az utazás?

Nem félsz? – ez a leggyakoribb és legnehezebben megválaszolható kérdés, amit kapok, amikor az utazásaimról mesélek. Voltam egy évig önkéntes Litvániában az EVS-nek köszönhetően. Majd stoppoltam három hónapig először 150 euróval, majd anélkül. Ezután végigsétáltam az El Camino-t és végül részt vettem két tíznapos meditációs elvonuláson is.

Tehát a kérdésre a válaszom: a helyzet az, hogy félek is, meg nem is. A félelmet soha sem lehet kiiktatni. Az minden új helyzetben jelen lesz. Az önkéntesség, a stoppolás, a Camino, de még az elvonulás előtt is féltem, hogy milyen lesz. Most pedig ez az előadás van porondon. A kérdés innentől kezdve nem az, hogy félek-e, hanem az, hogy: mitől?

Ma már nem attól félek, hogy megcsináljak valamit, hanem attól, hogy elszalasztok egy lehetőséget valamilyen új dolognak a megtanulására. A legfontosabb tapasztalat, amit ezek alatt az utak alatt szereztem, hogy hogyan kezeljem ezt a félelmet. Az első alkalommal, amikor angolul kellett megszólalnom remegett kezem-lábam. Az első stoppolásnál (vagy akármelyik másik útnál) úgyszintén. De még akkor is, amikor a legelső bejegyzésemet osztottam meg. A legszórakoztatóbb az, hogy egyik helyzetben sem volt kisebb a félelmem, viszont sok gyakorlás és tapasztalat után, mindegyiken túllendültem.

Számomra az utazás ugródeszka volt ahhoz, hogy megtanuljak kezelni egy olyan alapvető érzelmet, ami korábban túlságosan elburjánzott az életemen. Elképzelni sem tudom, hogy hány lehetőséget hagytam már ki azért, mert féltem. Elképzelni sem tudom, hogy hol tartanék most, ha sokkal korábban megtanultam volna kezelni ezt az érzést. Elképzelni sem tudom, hogy mennyivel lennék szegényebb az elmúlt évek utazós tapasztalatai nélkül. És legfőképp: elképzelni sem tudom, milyen lehetőségek állnak még előttem, s csak azért, mert sikerült megtanulnom kezelni a félelmeimet. A legbüszkébb nem arra vagyok, hogy hol jártam és miket csináltam. Nekem ezek ma már másodlagosak. A legbüszkébb arra vagyok, hogy már nem gáncsolnak el a saját gondolataim egy-egy célom elérése közben.

Számomra az áttörést a Camino 800 kilométeres zarándoklata és a legelső tíz napos Vipassana elvonulás hozta meg. Az előadásomban erre az útra fogom felfűzni mindazt a gondolkodásbeli változást, aminek az eredménye nem egy félelemmentes élet, hanem egy félelmek-ellenére-cselekvőképes élet.

Facebook
Weblap
Youtube