Hogyan állj talpra?
Tolvajok, rablók, átverések, nehézségek – megelőzés és kárenyhítés
Hogyan készüljünk fel a bajra utazás előtt és hogyan előzzük meg utazás közben?
Mit tegyünk, ha mégis áldozattá válunk? Hogyan vigyázz jól magadra és az értékeidre? Ne legyél áldozat.
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Workshop előadók
Tóth Szabolcs
Sokfelé, sokféleképp próbáltak kicsalni tőlem ezt-azt az utazásaim során. Voltak sikeres és kevésbé sikeres akciók, de mind ugyanazzal a tanulsággal szolgált.
Mózer Bernadett
Sziasztok, Betti vagyok, sokat utaztam, nagyrészt egyedül. Legtöbb tapasztalatom Dél-Kelet Ázsiában szereztem, de jártam már Ausztráliában, Indiában és Közép Amerikában is. Imádok fotózni és a helyiekkel időzni útjaim során.
Sztori: Elég sokat utaztam egyedül, és sikerült jó néhanyszor galibába keveredni, így azt hiszem hitelesen tudok arról beszélni, hogy hogyan előzzük meg a bajt, és mit tegyünk ha már megtörtént. Volt már fényképezőgép lopásban részem, tartottak kést a torkomhoz, vettek le pénzt a kártyámról és ültem rendőrségi Lada hátsó ülésén Havannában.
Harmincz Rita – A sárga ruhás lány
Indonéziában élve szinte nap mint nap meg kell küzdenem az átverések fondorlatos formáival. Ezen a beszélgetésen ehhez szeretnék praktikus tanácsokat adni, vagy klasszikus és kevésbé ismert példákat bemutatni, hogy az ideutazóknak könnyebb legyen felismerni egy helyzetet és elkerülhessék a csapdákat.
Emellett saját történeteimmel és tapasztalataimmal segíteni azoknak, akiket érdekel hogyan lehet talpra állni egy rablás vagy támadás után, és visszanyerni a bizalmat az emberekben, és folytatni az utazást.
Délkelet-ázsiai utazásom során engem is kiraboltak, vagy próbáltak megtámadni, vagy átvertek, elmesélem én mit tettem, nekem mi segített.
A Sárgaruhás lány
2014-ben indultam el Ázsiába, hogy úgy utazhassak, hogy ne legyen semmim, csak időm. Másképp szerettem volna élni. Egyszerűen csak utazni akartam. Határok nélkül. Hogy ne kelljen hazajönni két hét után. Kipróbálni milyen az, ha addig maradhatok egy helyen, amíg dolgom van ott. Felmondtam a munkahelyemen, eladtam a lakásom sok tárgyammal együtt és nekivágtam Ázsiának egyedül, tervek nélkül, szabadon.
Szinte észrevétlenül csöppentem Balira, egy apró halászfaluba hogy őrizzem valakinek a házát egy hónapig. Az egy hónapból aztán sokkal több lett, így már lassan öt éve nevezem otthonomnak az Istenek szigetét.
Első érzésre beleszerettem, és ez azóta sem ereszt. Délkelet Ázsiát szinte teljesen bejártam, mielőtt ebben az országban ragadtam. Amint ideértem, szinte gyökeret vert a lábam és nem engedett, teljesen magába szippantott. Az örök nyár, az emberek, a természet, a tengerpartok, az állatok, és mindenféle különlegessége azóta is fogva tart. Ezért élek az év nagy részében a mai napig ebben a csodálatos országban. Indonézia egy valódi időutazás nekem. Járom a különböző szigeteket, és új kultúrákat fedezek fel. Az otthonom Ubudban, Bali szigetén van. Amikor Magyarországon vagyok, akkor pedig előadások keretében népszerűsítem ezt a csodálatos országot.
Az utazás sok mindenre megtanított. Más ember lettem. Értékelek apróságokat, hálás vagyok az életemért és próbálok a jelenben élni. Úgy, mintha nem lenne holnap. Az utazásaim során az emberek a legfontosabbak számomra. Nemcsak utastársak, hanem a helyiek is. Keresem a társaságukat, érdekel, hogy élnek, mit esznek, mit miért tesznek. Ezt a legjobban Indonéziában sikerült megélnem idáig.
Vándorboy
Sokfelé utaztam, ezt már tudjátok
és sokszor kiraboltak, megloptak, otthagytak lehetetlen helyzetben, megaláztak, még többször letartóztattak, vegzáltak. Mellesleg soha nem tudtam merre alszom .. s miért csináltam ezt 12 évig?
Mert másrészről épülltem, tanultam, határaimat tágítottam, kiteljesedtem, szerettem és szeretve voltam
és ez erőt adott, hogy talpra álljak és folytassam.