Kerekasztal

Hogyan szedjünk fel nyelveket?

Szóból ért az ember – avagy hogyan sajátítsunk el egy idegen nyelvet a helyiektől

Miért iszonyú nehéz az iskolában normálisan megtanulni egy nyelvet? Miért könnyű, amikor az életed részévé teszed? Miért fontosabbak a mozdulatok a szavaknál? Hogyan menekülj meg a nyelvtantanulástól? Hogyan kerüld ki a szótárfüzetet? Hogyan kommunikálj bármilyen nyelven sokkal sikeresebben egy pár trükkel? Miért jó más kultúrákban otthon lenni? További nyalánkságok, tanácsok és biztatás.

Idegen nyelvi környezetben az ember szivacsként szívja magába az új szavakat, kifejezéseket, szlenget stb. Így felmerül a kérdés: miért ne profitálhatnánk a családi nyaralások vagy egyéb utazások során? Mi lenne, ha nem csak a telefonunk tárhelye gazdagodna képekkel, hanem a memóriánk is – új, idegen kifejezésekkel?

Igen, kössük össze a kellemest a hasznossal! Beszélgessünk a helyiekkel, kérjünk tőlük útbaigazítást, keressük meg a közös témákat velük, legyünk nyitottak. A gátlásainkat és a félelmeinket pedig hagyjuk otthon.

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

Kerekasztal előadói

Molnár Kitti és Lengyel Dániel

Az életünk az utazás, eddig 75 országban jártunk közösen, de külön-külön is sokat utaztunk. Leginkább az egy-két hetes, hátizsákos, városnézős utazások állnak hozzánk közel, de éltünk is már külföldön hosszabb ideig. Az utakat mindig magunknak szervezzük, igyekszünk a rendelkezésre álló rövid idő alatt a legmélyebben megismerni az adott ország kultúráját és megtekinteni a legfontosabb nevezetességeket.

Blog

Sztori: Az anyanyelvemen kívül hét másik nyelvet beszélek valamilyen szinten. Azt vettem észre, hogy minél több nyelven beszél valaki, annál könnyebb felszedni nyelvtudást. Motiválni szeretnék mindenkit, hogy bárhány éves is legyen, ne hagyja abba a tanulást és bátran használja a legcsekélyebb nyelvtudását is, a helyiek mindig szívesen veszik a próbálkozásainkat. Számos előnyöm származott az utazásaim során abból, hogy az anyanyelvükön beszélgettem egy adott néppel, illetve olyan emberekkel is megtaláltam a közös nyelvet, akik nem beszélnek angolul.

Szijártó Zsófia

Szijártó Zsófiának hívnak. Orosztanárként és tolmácsként végeztem, jelenleg külgazdasági referensként dolgozom, de a szívem legmélyén egy világutazó vagyok, a Travel, eat, experience with Sofi blog írója. A mottóm: Utazz, ízlelj, tapasztalj! Utazásaim során nem csak az általam meglátogatott ország kultúrája, gasztronómiája érdekel, de nyelvtanárként és nyelvészként a nyelve(i) is. Egyetértek a közmondással, miszerint “Annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz!” Ezért külföldön igyekszem minél többször kommunikálni a helyiekkel, hiszen így lehet a leghatékonyabban elsajátítani az ízes, élő beszédet, amely nem olyan, mint a tankönyvekben, mondjuk is: nem tankönyvízű. Az utazás egy vissza nem térő alkalom a már meglévő nyelvtudásunk fejlesztésére, vagy egy teljesen új nyelv minimális szókészletének elsajátítására. Én így erősítettem az angolt, az oroszt, az olaszt, a németet és szedtem magamra egy kis spanyolt, törököt, azerit, horvátot stb.

Weblap

Sztori: Gimnazista voltam. Egyik nyáron kimentem Olaszországba bébiszitternek. Motyogtam már valamit olaszul, de előfordult, hogy vicces helyzetekbe keveredtem. Így történt akkor is, amikor a fogadó családdal épp valahova mentünk, az autóban ülve beszélgettünk. Olaszul a nekem tetszik: “mi piace”, a “dis-” előtag fosztóképző, így úgy gondoltam, hogy a “mi dispiace” az majd a nem tetszik lesz. Ebben az angol like-dislike szópár még jobban megerősített. Nagyban magyaráztam az út közben, hogy valami nem tetszik, de amikor másodszorra, mondtam, hogy “mi dispiace”, akkor már a családfő megkérdezte, hogy mi történt, mert ők nem gondolják, hogy én bármi rosszat is csináltam. Micsoda? – Ki beszélt ilyenről? Aztán végül kiderült, hogy a “mi dispiace” annyit tesz: Sajnálom. Egy életre megjegyeztem!