Melyik a gyorsabb: busszal, vonattal, vagy gyalog eljutni A-ból B-be? Attól függ, hol járunk…

Az elmúlt 7-8 évben töménytelen mennyiségben utaztam Közép-Amerikától Új-Zélandig, Észak-Európától Délkelet-Ázsiáig. A különféle utazási módoknak egész sornyi megoldásával találkoztam ez idő alatt, így – azt hiszem – bátran kijelenthetem, hogy van némi tapasztalatom abban, hogy mikor mivel, hogyan érdemes (vagy lehet) jönni-menni, mikor és mennyire szükséges elhagyni a komfort zónánkat egy-egy élményért.

Sztori: Gyalogolok a semmi közepén már órák óta. Egyszer csak a távolban megjelenik egy Lada. Közeledésével egyre tisztábban látom, hogy hatalmas káosz a belsejében; mindenhol fejek, lábak, kezek. Na, ebben biztosan, nem öten utaznak… Út igazából nincs is errefelé, a 30+ éves jármű a kopár buckákon küzdi magát előre, alig gyorsabban az én gyalogtempómnál. Amikor már igencsak közel jár hozzám, úgy érzem: egy próbát megér! Kiteszem jobb kezem, hüvelykujjal felfelé. Az autó megáll, és pár pillanatos forgolódás, csavarodás, után már bent is vagyok, valahogyan (direkt nem használom az “ülök” szót). Igen, én vagyok a 9. a járműben – a nyolcadik utas bizonyára a halál.

De vajon miért is áll meg nekem egy 5 személyes autó, amiben nyolcan utaznak, hogy felvegyen kilencediknek? Egyáltalán hol, melyik országban járunk? Vagy inkább az érdekelne Titeket, hogyan utaztam egy ezer éves jármű hátulján az olajos hordók tetején, a világ egyik legszebb tavához? Kerekasztalunkon megtudhatjátok!

Úti eszközök: változatosság, hatékonyság.

Elcsépelt, de igaz: az élményt gyakran nem maga az úti cél nyújtja, hanem az odáig vezető út maga. Minél hosszabb, változatosabb, annál több izgalom jut az utazónak. Sokszor és sokáig voltam úton én is, amelyek során változatos eszköztárat használtam. Ezek részleteit örömmel osztom meg másokkal is.
Mikor, hol mivel érdemes utazni? Van bevált módszer? Utazók mesélik el saját tapasztalataikat, kalandos történeteiket.

Közel egy éven át utaztam, megkerülve a Földet. Az utazás szinte minden eszközét kipróbáltam, hogy előbbre jussak. Nem mindig a terv szerint haladtam, amiből sok élmény született, sok tapasztalat ragadt rám. Szívesen átadom.

Prelovszky Attila vagyok, 44 éves közgazdász
20 éves korom óta utazom. Első külföldi útjaim a Magas Tátrába és a Radnai Havasok-ba vezettek, ahol rengeteg nagyszerű gyalogtúrát tettem. Ezt követte 20 évvel ezelőtt egy masszív Interrail Globál körutazás egészen Skócia rendkívüli, érintetlen természeti szépségeihez. Ezek az utak megadták az utazás szenvedélyének pilléreit. Azóta, ha lehet minden évben igyekszem újabb vidékeket felfedezni, új emberekkel találkozni vagy akár visszatérni néhány kedvenc helyre.
A mai napra eljutottam Földünk minden kontinensére, sok tucat országon keresztül. Folytonos visszatérési pont Ázsia Közel-keleti, középső és távoli részei. Volt részem utazni India zsúfolt vonatain, buszain, városi tömegközlekedési eszközein, a Fülöp szigetek kompjain, a Nepal Airlines lélekvesztő kisgépein.
Az utazás passzió, tanulás és felsőfokú Önismereti tréning is egyben. Merjük meghozni a döntést, hogy induljunk neki a nagyvilágnak! Találkozzunk olyan ismerősökkel, akik szeretnek utazni, könnyen fogsz inspirációt kapni az induláshoz, akár stoppal, akár fapaddal, akár vonattal átszállásokkal.
Mivel dolgozom, ezért nekem minden nap szabadságom be van táblázva, ezért a hosszú hétvégéket mindig kihasználom. Ezeket szedtem csokorba, s villantok meg pár helyet, hova érdemes elmenni ilyen rövid időre.

Korábban adtam elő hosszú hétvégés témábana fesztiválon.