0
 

Jándi Attila

Teleki Sámuel nyomában Kelet-Afrikában

1991-ben kezdődött. Kétszáz dollárral a zsebünkben barátommal elindultunk Marokkóba stoppal. Egy hónapig barangoltunk és ez a kaland teljesen megfertőzött a világlátás vírusával. Következett busszal Szíria, stoppal Szicília majd a többi. Mára közel 100 országba jutottam el és a szakmám is a csavargás lett. Ázsiába és Afrikába kalauzolok el turistákat. 34-szer voltam Japánban, beszélem a nyelvet is. Utazom magamtól is mikor lehetőség adódik rá, hogy felfedezzem a világ maradékát. Szerencsés embernek érzem magam, hogy ennyi mindent megmutatott a bolygónk magából. Persze minél több helyre jutok el, annál több új úti cél lehetősége nyílik meg előttem. Ez azt hiszem olyan betegség, amiből kigyógyulni nem lehet.
Utazásaim során rengeteget fotózok, próbálom megörökíteni az idegen kultúrák pillanatait, érdekes embereket és történelmi emlékhelyeket. Kedvencem azonban a természetfotó, ebből kifolyólag kedvenc uticéljaim általában az afrikai vadonba vezetnek. Megörökítettem már a gorillákat, orrszarvúakat, Ázsiában komodói varánuszokat is természetes élőhelyükön. Kergettem tigriseket, csimpánzokat sikertelenül, de ami késik, nem múlik.

A világ nagy vallásainak híres helyeit is felkerestem, megtapasztaltam, hogyan élnek afrikai törzsek, ázsiai népek vagy éppen dél-amerikai indiánok. Eljutottam Észak-Koreába, ami életem egyik legbizarrabb élménye volt. Tanulmányaim során ismerkedtem a buddhizmussal, éltem a Távol-Keleten. Ez mind hozzájárult ahhoz, hogy próbáljam megérteni a távoli kultúrák, népek életét, gondolkodásmódját. Terveim között szerepel még Irán, Etiópia, Gabon, Pápua Új-Guinea, Eritrea, a közép-ázsiai volt szovjet tagállamok, Galapagos és a Húsvét-szigetek felkeresése. No és a különleges helyek, Kamcsatka, Szahalin, Kuril-szigetek, a Spitzbergák és az Antarktisz is ott van a bakancslistámon.

Galéria