2013-14-ben bejártuk Hawaiit hátizsákkal, Tahitin hét hónapot töltöttünk a helyi táncot és dobolást tanulva, majd vitorlást stoppoltunk Új-Zélandig. Jelenleg Budapesten a Manahiti dobcsapatot és a Tahiti Tánc iskola vezetőiként a budapesti mindenapjainknak is része a polinéz kultúra.

Manahiti dobcsapat facebook oldala
Tahiti Tánc Iskola facebook oldala
Weblap

Sztori: A HEIVA ma annak a hagyományos tánc- és sportversenysorozatnak a neve, amit júliusban ünnepelnek Tahitin és szerte a környező szigeteken. Hei annyit jelent, “összegyűlni”, va annyit tesz “közösség”. Tehát ez az az ünnep, ahol a tahitiak saját kultúrájukat ünneplik. Az első ilyen fesztivál 1881-ben volt, de akkor még a táncok háttérbe voltak szorítva, hiszen illetlennek bélyegezte őket a megszálló hatalom. Érdekes, hogy a fesztivál júliusi időpontja a franciák ünnepéhez, a Bastille Napjához igazodik. Táncok 1956-tól szerepelnek a versenyben, egyre nagyobb népszerűségnek örvendve.
A sportversenyszámok kókuszpálmára mászást, gerelyhajítást, kőemelést, hagyományos kenuzást jelentenek, és ezeket megkoronázandó, két hétig minden este az arra vállalkozó csapatok tánc-előadásától hangos Papeetében a Toata, vagyis a nagy szabadtéri színpad. Szó szerint hangos, mert egy-egy zenekarban húsz dobos is van, akik megveszekedett sebességgel és hangerővel tudják verni a hangszereiket. Ehhez társul csapatonként sokszor több mint száz táncos. A csapatban, amihez mi is csatlakoztunk 80 lány és 40 fiú táncol. Dalban, zenében és táncban dolgoz fel minden csoport egy helyi legendát, fél órás előadásban. Szigorúak a szabályok arra nézve, hogy mindennek, a díszleteknek, a mozdulatoknak, a jelmezeknek szorosan kapcsolódniuk kell a témához. Az előadást a csoport vezetősége írja, minden évben zenét szereznek, szöveget írnak, koreográfiát terveznek és kosztümöt készítenek. Az előadásokat egy év tervezés és fél év gyakorlás előzi meg.