0

Kerekasztal

Teker(g)és: kerékpáros utazás

Előkészületektől a megvalósításig, ötletek, tippek

Imádsz tekerni és imádsz utazni? Örömmel összekötnéd a kettőt, de nem tudod, hogy kezdj hozzá? Ne bonyolítsd túl, a bringás utazás titka az egyszerűség… De ha jól jönne néhány ötlet és jótanács, vagy ha szívesen hallgatnál meg pár kedvcsináló sztorit bringás utazóktól, itt a helyed.

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

Kerekasztal előadói

Bálint F. Gyula

Majdnem 40 év kerékpáros múlt, számos letudott kerékpártúra, köztük az El Camino – Francia út (9 nap), valamint tavaly az Országos Kéktúra (20 nap), illetve tervek, mint az Eurovelo 6 végigtekerése. Ezen tapasztalataimat osztom meg ezen a beszélgetésen.

Weblap

Horváth Gyula

Horváth Gyula vagyok, egy mozgássérült kerékpáros sportoló, aki eddig kb. 50 000 km-t tekert.

Gyermekkorom óta a sport végigkíséri életem. Annak ellenére, hogy csak az egyik lábamat tudom használni, több sporttal is megismerkedtem. Több évig harcművészeti sportokat űztem, majd visszatértem gyermekkorom kedvencéhez, a kerékpározáshoz.

Azért jelentkeztem erre a kerekasztal/workshop témára, mert inspirálni tudok sok embert, aki csak álmodozik a túrázás elkezdéséről.

Elmesélem, nektek hogyan kell felkészülni egy ilyen túrára, milyen nehézségekbe ütközik mozgássérültként az ember a nyeregben maradásért, a túrázás szépségeiről és arról, hogy nekem mit jelent a bringázás.

Weblap

Sztori: El tudjátok képzelni milyen mozgássérültként kerékpározni?

Kovács Tamás

A legrövidebben az egyik blogbejegyzésben fogalmaztam talán meg, amikor is elindítottam a Macimajom kalandjai facebook oldalt: ‘Ismerjétek meg a Macimajom – pontosabban – a Majer István Emléktúra történetét. Tamás (gazdám) 2011. május 14-én indult el az első, 3 hónaposra tervezett kerékpártúrájára cserkészcsapatuk névadójának, Majer Istvánnak a tiszteletére. Az úti célja Róma volt, Ausztrián, Németországon és Svájcon keresztül. Az út két-harmadát egyedül tette meg, majd Nápolyban összetalálkozott két marosvásárhelyi „kollégával”, akik hazakísérték Albánián és Horvátországon át. Így tekert össze 4 hónap alatt 8000 km-t. Ezt követte 2012-ben egy 2 hónapos, 4000 km-es kerékpárút hegymászással fűszerezve. Párizs volt az úti cél, de útba ejtette a Mont Blanc-ot is. ahonnan Luxemburgot meglátogatva tért haza. 2013-ban Majer István 200 éves évfordulója kapcsán Majer István és a Tamás saját kalandjait népszerűsítő előadássorozatot tartott a Kárpát-medencében, természetesen két keréken, melyre a párja is elkísérte. Magyarországot kerülték meg kívülről s egy hónap alatt 2000 km-t tekertek. Blogja nagyrészt ezekről a kalandokról szól. Mai napig tart előadásokat, élménybeszámolókat, főként iskolákban. A közeljövőben ismét szemet vetett egy igazán nagy kalandra!”

Ez a kaland pedig egy kerékpáros nászút volt.

Csak 10 évvel ezelőtt kezdtem túrakerékpározni, de pont még azelőtt, mielőtt elkezdett volna ennyire divatba jönni. Azóta sok minden megváltozott szerintem. Hogy pozitív, vagy negatív értelemben? Beszéljük meg.

Sztori: Nehéz a sok életre szóló élmény közül egyet is kiválasztani, de talán az volt a legkülönlegesebb, amikor 2011-ben a Balkánon, tengerparton tekerve összetalálkoztunk egy szintén sátorhelyet kereső bringással. Pár percre rá – amikor épp megleltük a helyet – odagurult egy másik világjáró. Mint kiderült, nem együtt tekernek, még nem is találkoztak. A nagy örömködés közben – nem hazudok(!) – előkerült még egy felmálházott bringás! Nagy kemping volt aznap!

No de eszembe jutott még egy: az olasz csizma szárán tekerek, amikor is rám kiabálnak, hogy “Hajrá magyarok!” Naná, hogy visszafordultam! 5-6 fős magyar csoport, megbeszéltük a ‘kötelező köröket’ (honnan-hova, mivel, miként…), majd amikor már épp búcsúztunk – mert hát ellenkező irányba gurultunk – szokásomhoz híven kértem elérhetőséget tőlük. Írja be magát a füzetembe a srác, hogy Pusizoli… Erre felkiáltok: “Ha ne má’, te vagy a Pusizoli?! De hiszen mi már leveleztünk!” (első utam előtt kértem tőle tanácsokat, ott azonban mégsem ismertem meg).

Instagram

Weboldal

Nagy Nikolett

Nemrég tértem haza életem első nagy bringatúrájáról: fél éven át utaztam körbe Európát, 10 országon keresztül összesen több, mint 10 000 km-t tekertem. Sok-sok vadkempingezés és a helyiek vendégszeretete tette lehetővé, hogy mindezt alacsony költségvetéssel, mégis teljes biztonságban vihessem véghez. Készülök az újabb nagy kalandra, de addig is szívesen osztom meg eddigi élményeimet, tapasztalataimat, csinálok kedvet Neked a bringás utazáshoz… Két keréken felfedezni a világot hihetetlenül inspiráló, varázslatos élmény, amit – ha nyitott vagy egy kis mozgásra és minimalista életmódra – kár lenne kihagynod.

Facebook
Instagram

Petyó

Három hónapos kerékpáros múlttal vágtam bele 2018 nyarán egy három és fél hónapig tartó bringás utazásba. Így igazából az utazás során tanultam és tapasztaltam meg, hogy mi szükséges egy ilyen útra. És tapasztalatom alapján elsődlegesen elszántság. A többi már csak luxus.

Az út során Székelyföldről eljutottam Lapföldre, majd hosszában végigbringáztam a Skandináv félszigetet. Utazásom elsődleges célja maga az utazás élvezése volt. Ezt fűszereztem meg azzal, hogy a szakmámat/hobbimat is űztem közben, mely nem igazán hétköznapi dolog. Biológusként lószúnyogokat gyűjtögettem útközben, így igazából félig tudományos expedíciónak is lehet azt tekinteni.

Az utazás nagy részében vadkempingeztem és alig találkoztam emberekkel, volt, hogy két hétig ágyat, mosógépet, zuhanyzót nem is láttam. Így igazából részben túlélő túrának is tekinthető.