0
 

Kinyó Zsolt

A kihívások embere – 12000 km gyalogszerrel

Kinyó Zsolt vagyok, 1971-ben születtem Magyarországon, Békés Megyében. 1986. januárjában kezdtem ismerkedni a Kyokushin karatéval, melynek szellemisége a későbbiekben egyre több dologra tanított meg. 2006-ban olyan fordulatot vett az addigi életem, melyet nehezen dolgoztam fel. Egy ismerőstől hallottam az El Camino zarándok útról és úgy gondoltam, hogy ezzel az úttal méltón le tudom zárni addigi életemet. Ezen az úton valami olyasmi történt velem, ami megmagyarázhatatlan. Onnantól kezdve késztetést érzek aziránt, hogy célokat tűzzek ki magam elé, és azokat teljesítve bebizonyítsam az embereknek, hogy lehet másképp is élni.
Úgy érzem meg kell mutatni, hogy nem csak abból áll az élet, hogy reggel felkelünk, elmegyünk dolgozni este meg hazamegyünk a családunkhoz, közben meg siránkozunk, hogy mennyire unalmas az életünk. Természetesen munka nélkül nem lehet megélni, de a szabadidőnkben tudni kell élni! Rengeteg előadáson elmeséltem már idős embereknek azt a történetet, mikor az első El Camino utamon egy 70 éves nénike elsuhant mellettem vidáman, mosolyogva, én meg éppen akkor akartam aznap harmadszor „meghalni” az úton. Olyan erőt adott nekem akkor az a hölgy, a belőle áradó életvidámság, hogy elhatároztam, ezt az életérzést szeretném én is továbbítani az emberek felé.

Egyre több és egyre nagyobb kihívásokat állítottam, állítok magam elé. Ezen célok teljesítése feltölt engem és egy élményt ad mindazoknak, akik valamilyen formában ott voltak velem az utamon. Ilyen volt a Kinizsi 100, El Camino 800 km, Kilimanjaro mászás, Ijjász Guinness Rekordok, Magyarországi kék kör túraútvonal 2500 km, Hadrianus fal, Elbrusz 5642 m., Szent Márton útja 2000 km, Londoni Olimpiára a magyar zászló gyalogszerrel történő kivitele 1800 km.

Sokan a tőlem kapott inspirációnak köszönhetően mentek végig a Caminon, másztak fel egy hegycsúcsra, vagy kezdtek el teljesítménytúrázni, de vannak olyanok, akik csupán csak sétálnak hetente többször, mert példát vettek rólam. Úgy gondolom, ha már egy ember egészségéért, jobb közérzetéért tenni tudok valamit, akkor már megérte, hogy megszülettem.

2011-ben úgy gondoltam, hogy tovább kell fejlesztenem magam, és nem csak a sportban, hanem a tudományokban is kitűztem magam elé egy célt. Jelentkeztem a Nyugat-Magyarországi Egyetem földrajz-történelem tanári szakára. 2014-ben   geográfusi diplomát szereztem, de természetesen tanári mesterszakon jelenleg is folytatom tanulmányaimat. 2015-ben az Egyetem dékáni dicséretében részesültem kimagasló kutatási munkámnak köszönhetően. Barlangi karsztkutatásaimból többször tartottam előadást konferenciákon, valamint vettem részt országos tanulmányi versenyen.

Természetesen szükségem van nekem is mind anyagi, mint mentális támogatásra céljaim megvalósításához. Utóbbiban hatalmas segítség családom, feleségem, akik nélkül nem teljesülnének kihívásaim.

Galéria