Vízumok, határőrök, rendőrök, bürokraták
Hol informálódjunk, hogyan vágd át/ki magad?
Történetek, ötletek
Tanulságos és vicces történetek arról, hogy kezeljük utazásaink során a kellemetlenkedő bürokratákat és a korrupt rendőröket.
Mennyire kell előre megszervezni a vízumok beszerzését? Van-e olyan, hogy az embernek visszutasítják a vízumkérelmét? Mit tegyen az ember, ha nem engedik felszállni a repülőre mert szerintük nincs megfelelő vízuma. Érdemes-e jóban lenni és barátkozni a határőrökkel? Mennyire szigorúak a határátlépés hivatalos szabályai? Milyen esetben lehet / kell a helyi rendőröktől segítséget kérni?
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Vándorboy
Vándorboy vagyok, nem áll tőlem messze a kalandozás. A korábbi életemben is ezt tettem, független rádióztam, Buddhista Főiskolán tanultam, világutazó lettem, majd ezen fesztivál létrehozója, működtetője vagyok, s egyébként túravezetőként dolgozom több cégnek is.
Mivel 153 országban utaztam, elkerülhetetlen, hogy ne csak az EU konfortos nem-határait lépjem át. Filozófiám, hogy az utazás az inkább a saját határaink átlépése, de amint elérünk távolabbi kontinenseket már belebotlunk a bürokratikus vagy/és korrupt zónába. Én utálom ezt a kiszolgáltatott helyzetet, mert hiába van nekem igazam, nála a fegyver és a pecsét, ő dönt rólam. Persze vannak egyéb határátkelős sztorik is, pld Csád-Kamerun-Nigéria sztori a Boko harammal, Gabon-Congó 3 napos gyaloglás maláriásan, Kolumbia, Indonéz-pápua , Török-Kurd, Malawi- Zambia Türkmén- Irán, vagy Pakisztán- Irán határokon. Bármiről szívesen beszélek, ha kérdeznek.
Ha bármi kérdésetek van, akkor kérdezzetek, biztos tudunk ötletet adni és inspirálni, hogy ne maradj otthon.
Sztori: Elefántcsontpart
Eleve vízum nélkül érkeztem, mert Guineában hétvégén zárva voltak követségek és volt egy jó stoppom. De elakadtam a Libériai határon, s ugyan megengedte volna, hogy lefizessem, de szerinte nem jutottam volna nagyon messze, így lebeszélt róla. Ezért őserdőben csimpánzokat néztem, s utána maradt Elefántcsontpart, ahova szintén nem volt vízumom, de mivel az Északi részt a lázadók tartották ellenőrzés alatt, így vízum nem is kellett, – mondták, hogy majd az első városban kapok – hanem mindenki kp-t akart.
Marad a check pontoknál az illetékes fegyveresekkel az egyetlen fegyverem: az alku. Sajnos 20 km-ként volt ilyen zsarolópont, így az egyik barátságosabb zsaroló tiszttel sikerült megegyeznem. Mivel kérdezett Európáról, hogy ott milyen az élet, beszélgettünk, elkérte a kontaktomat. Erre meg nekem is volt egy kérésem. Ha ő tényleg olyan nagy főnök, mint mondja magát, akkor intézze el, hogy ne húzzanak le minden sorompónál, hanem adja oda a számát, és mondja el azoknak, hogy én már kifizettem neki. Így is történt, s szerencsésen megérkeztem „a városba” ahol persze ugyanúgy nem kaptam vízumot, így továbbra is okosba kellett megoldanom az utazást.