Zerinváry Barbara

Zerinváry Barbara – 500 km gyalog, kisgyerekkel DK- Ázsiában

Léna utazik, mi pedig vele az egyenlítőn túlra. Léna 5 éves volt, amikor elindultunk együtt hárman 2016. augusztus végén. Elég érettnek gondoltuk és ez az utolsó lehetőség ősszel utazni az iskolakezdés előtt. Léna 2 hónapos korától utazik, eddigi leghosszabb útjai 3 hetesek voltak Európában, többször utaztunk vele 1 állomás – 1 éjszakákat is. Buszozott már 9 órán keresztül, túrázás csúcsa 18 km volt és nem szabályosan, de tudott úszni már. Jó a gyomra és egyébként is szereti a keleti ételeket. Ezekkel az alapkondíciókkal indultunk, 3 hátizsákkal, benne 3 zacskó gyógyszerrel, erről részletesebben fogunk beszélni….. de az 50 nap alatt nem volt rá szükség!
25 állomás közül többek között Pekingtől, Lijiangon, majd Vietnámban Sapán, és a Halong öblön át, Indonéziába; Jogjaba, Ubudba, Gilire, Floresre, Komodora, vezetett az utunk.

Léna 500 km-t gyalogolt és ehhez még helyben 20 000 km utazás is társult. Volt szerencsénk a kínai szupergyors vonathoz, 330 km-es sebességgel és a Transflores highway-en sápítoztunk 30 km-es óránkénti maximális sebességnél.

Nem egyszerű, ha csak 1 gyerek utazik és 1 pár. Vajon összeveszünk? Hol találkozunk? Ha Léna elvész, mit fog csinálni? Hogy folytatjuk, ha betegek leszünk? Egyedül lesz, nem lesznek játszótársai? Ezek voltak az alapkérdések. De ezek végül nem merültek fel.
Sokkal inkább a következők foglalkoztattak Bennünket: a gyerek SZŐKE, mire van szüksége a gyereknek, mi érdekli a gyereket, mit csinálunk miatta és mit nem, hogyan viszonyulnak a gyerekhez a különböző országokban, milyen gyerek kedvezmények vannak, hol vegyünk jegyet, ha gyerekkel vagyunk, gyerek és a kütyük, a gyerek vásárol, a gyerek BARÁTKOZIK, hol vannak a határaink pl.:milyen hosszú a kezünk.

Láttunk pandákat, majmokat, sárkányokat, ettünk hínárt, szöcskét, szárított csirkét, rózsát, jakkot és sok minden mást, de mindenekelőtt, elsősorban Lénának köszönhetően, rengeteg emberrel ismerkedtünk meg (1-80 éves korig), akik nélkül az út nem lett volna olyan, amilyen.

Az 50 nap végén egészségesen érkeztünk meg, ‘kisebb’ többlet súllyal a csomagjainkban, mert Léna már menet közben kiválóan megtanult angolul is alkudni… 🙂 És azt mondta, hogy Kínába 20 éves korába visszavisz bennünket, Indonéziába viszont már egyedül szeretne visszamenni, miután megtanulta a nyelvet.
Legyen úgy! Addig még sok utunk lesz együtt.

 

Galéria

0