Stoppolás Nőként
A Stoppolás A-tól Z-ig kerekasztal mellett fontosnak tartottuk, hogy teret biztosítsunk arra, hogy tabuk nélkül a stoppolás aspektusaira kifejezetten női szemszögből is rávilágítsunk és átbeszéljük együtt, mire lehet számítani, ha nőként egyedül tervezed kipróbálni magad, vagy már vannak olyan tanulságos történeteid, amelyeket hasonszőrű nőtársaiddal megosztanál.
Nők élményeiről, nem csak nőknek.
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Horváth Viktória (wonderbug.hu)
Úton lenni számomra azt jelenti, hogy mindig máshol érzem magam otthon. A szememet gyerekkorom óta csillogtatta a stoppolás gondolata. Pár éve már egyedül utaztam, mire rászántam magam, 2019 nyarán. A következő év elejéig sikerült 15.000 km-t bezsebelnem, benzinkúton, erdőben, különböző szállásokon és kamionokban maradva tölteni az éjszakákat. Két hét magyar pálya után fél év alatt 8.000 km-t tettem meg keresztül-kasul Új-Zélandon, hazaérve a magyar kultúrsokk pedig kiküldött random Barcelonába.
Sok-sok százórányi stoppolás, több mint tízezer km után értek az első negatív élményeim, amik már túlmentek egy határon.
Szabó Virág (Viristravels)
22 évesen vettem az első repjegyem Spanyolországba, a Caminóra, és ugyanezen az úton stoppoltam először, szükségből.
25 évesen kiköltöztem Angliába, és ott jöttem rá, hogy igazából nem csak szükségből lehet stoppolni, hanem élvezetből is.
Ezek után minden évben (7) elstoppoltam Londonból Wales-be egy zenei fesztiválra, és végigstoppoltam Skócia és Írország partvidékének nagy részét.
Azóta egészen sok országban próbáltam ki a stoppolást, főként egyedül.
Kedvenc kalandjaim:
- Kazahsztánból egészen Iránig eljutottam stoppal
- Ománból Dubaj repterére érkeztem jófej autósoknak köszönhetően
- 3 hónapig stoppoltam Pakisztánban
- egy Norvégia-Finnország-Svédország út, ahol nem költöttem semmi pénzt
Ezekről fogok részletesebben is beszélni a Stoppolás nőként kerekasztal-beszélgetés során.
Facebook és Instagram oldal: Viri’s Travels
Koczur Szilvia
Fejembe vettem néhány éve nyáron, hogy világgá megyek: magammal. Korábban kicsit őrültnek, de mindenképpen felelőtlennek tartottam azokat, akik egyedül stoppolnak, főleg lányként. De végül bepakoltam az életemet egy 60 literes hátizsákba és nekivágtam a világnak. Induláskor tulajdonképpen felemelni is alig bírtam a csomagom, de hajtott a lelkesedés. A célom az volt, hogy elstoppoljak Gibraltárig és vissza.
Kicsit több, mint egy hónap szabadidő állt rendelkezésemre. Ez alatt több mint 6000 km-t tettem meg. A bokorban és furcsa helyeken alvásban volt már némi tapasztalatom, így ettől kevésbé tartottam. A tervvel ellentétben nem sikerült végig stoppal haladni, viszont rengeteget tanultam: kultúrákról, emberi történetekről és főleg segítőkészségről, jó szándékról. Megtanultam kapcsolatot teremteni idegenekkel sokszor úgy is, hogy nem beszéltünk közös nyelvet. Van ugyanis egy dolog, ami tapasztalataim szerint a legtöbb helyzetben működik: a szándék. Ha ez egy felé tart, érteni fogjuk egymást.
Keveredtem vicces helyzetekbe, olyan helyekre, ahova nem akartam menni és nem is értettem, hogy kerültem oda. Többen óvtak indulás előtt, hogy feleslegesen nagy kockázatot vállalok, kis túlzással azonban a melegben megromlott joghurt volt a legrosszabb, ami történt velem útközben.