Meglehetősen csekély mértékben veszek részt a fogyasztói társadalomban, nyilván a bolygó miatt is, meg azért is, mert – valljuk be – van ennél izgalmasabb életmód is. Utazáskor sokfelé szintén elég jól mellőzhetjük a zsetont – általában vízummal, odautazással sem költök többet, mint itthon, sőt. Tulajdonképpen egyfajta sportnak is felfoghatjuk ezt. Ha arra vagytok kíváncsiak, hogyan lehet repülővel, taxival, szállodával és étteremmel keveset költeni, akkor másvalakit kérdezzetek. A szabadság mámoráról és a kószák módszereiről tudok némi felvilágosítással szolgálni igazi hippi-társaim helyett, akiknek még egy ilyen kerekasztal is túl kispolgári.

Vándorboy vagyok, nem áll tőlem messze a kalandozás, ezen fesztivál létrehozója, működtetője vagyok.

Korábban független rádióztam, Buddhista Főiskolán tanultam, világutazó lettem, majd  s egyébként túravezetőként dolgozom több cégnek is, 33 országban már csoportokkal is voltam.

Utazásaimról, gondolataimról a blogomban olvashattok.

13 évig stoppoltam a világban, elég hosszú ideig, hogy érdemben szóljak a témához. Minimál pénzből éltem, napi 3-5 usd-ből évekig… de az ilyen utazás megtanított arra, hogy a boldogsághoz kevés pénz kell.. sőt..!

A blogomban erről itt írtam.

A kerekasztal beszélgetésen végig nem leszek ott, de pár sztorival, ötlettel biztos gazdagíthatom az érdeklődőket.

Máthé Gergely vagyok. 20 éve utazok a világban szigorúan alacsony költségvetésű formában. Kivéve mikor a család is jön velem. Körülbelül 70 országban járhattam és 2 hete  jöttem vissza az utolsó utamról, ami Guatemala- Mexikó volt.

Vicces story:

Palenque Mexikó:

Egy vízeséséhez mentünk és miután a mikrobusz letett még lett volna 5 km gyaloglás. A taxis hiénák megszálltak, de sokallottuk az ajánlatot ezért gyalog indultunk pár perc múlva jött a taxis, h olcsóbban elvinne, de köznem jött egy pick up-os rendőr, h ott ne gyalogoljunk mert veszélyes és megtámadhatnak. Végül rádumáltam őket, h vigyenek ők el. Így a platon gépfegyveres rendörökkel érkeztünk…