Úton lenni boldogság, megérkezni: halál, mondta Jack Kerouac és az Úton c. regénye kicsit a mi ars poeticánk is lett. Lakóautóval utazni, minden éjszakát máshol tölteni, más emberekkel ismerkedni volt a fő motivációnk, amikor a lakóautó építésébe fogtunk. Mert az élet egy képeskönyv, és aki nem utazik, az csak egy oldalát nézi egész életében, aki utazik, az pedig végig lapozza az összes oldalt. A lakóautó ehhez egy eszköz, amely eszköz soha nem ideális és mindenkinek más. A miénk ilyen, másé olyan, jövőre talán a miénk is olyan lesz, vagy a másé fog a miénkre hasonlítani. Ez is pont olyan színes, mint a világ, amit szeretnénk minél jobban megismerni.

Kinga vagyok, két lábbal a földön járó álmodozó. A természet szeretetével indult számomra az utazgatás, túráztam itthon, aztán a Tátrában, Montenegroban, majd Norvégiában. A fjordok  országában éltem is egy évet még bőven a járvány előtt, és ez az élmény valamit végleg megváltoztatott bennem. Ott tényleg minden sarkon természeti csodákkal találkoztam és rájöttem, hogyha utazok, nyitottabbá válok a világra, és ezáltal a világ is kinyílik felém. És ez jó. Rájöttem, hogy az utazás a határaimat is áttologatja, és ad egy olyan bizsergetős szabadság érzést, amit más nem tud. 

Akkor döntöttem el, hogy közelebb szeretnék kerülni az utazás egy végtelen szabadságot adó módjához, ami a lakóautózás! Egy lakóautóval tervezhetsz előre, és lehetsz spontán. Akárhogy is, mindig ad valamit. Norvégia után hazatérve ezért lakóautó építésbe fogtunk Balázsi Zsolttal, és azóta eljutottunk a folyamat végére, kész lett az autónk! 

Szeretnénk, hogy sokan kedvet kapjanak a lakóautós életforma kipróbálására, és reálisan lássanak rá az építési folyamatokra, ezért a kezdetektől őszintén meséltünk az építésről, buktatókról, kihívásokról a VANdorland felületein. Az pedig egyáltalán nem véletlen, hogy „Dokival” és „Némóval” fogok a lakóautózásról beszélgetni, mindketten sokat utaznak, és aktívan adnak a lakóautós közösségnek, raádásul ők is, ahogy mi is, saját maguknak építették az autójukat.

Mit is írjak magamról? Írjam, hogy már kölyökkoromban is vonzott az ismeretlen, hogy órákig tudtam ülni a tóparton, vagy egy szikla szélén, bámulva a messzeséget? Nem, ez nem lehet érdekes azok számára, akiknek a lelke kalandos tájakon jár. Írjak az életfilozófiámról? Ezt már előttem Márai megfogalmazta röviden, tömören. ” Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.”

Leírjam, hogy az idők során a sátrazástól hogyan jutottunk el a lakóautó építésig? Ez most ide hosszú lenne, de ha érdekel, akkor szívesen elmesélem, és a lakóautóépítés rejtelmeibe is beavatok bárkit, megosztom az évek során összegyűlt tapasztalatokat a kerekasztal beszélgetésen, mint ahogy azt már számtalan esetben megtettem különböző fórumokon.

Írjak a részletek fontosságáról? Igen, ez izgalmas lehet. Mikor vándorlunk, sokszor, túlságosan sokszor tapasztaljuk, hogy az emberek elrohannak a szépségek, értékek mellett. Észre kell venni, hogy ha időt adunk magunknak, akkor mesél az erdő, történeteket suttognak a sziklaszírtek, festői képeket láthatsz a tükrös tengerszemekben, és csodás előadásokat mutatnak be az állatok. Giccsesen hangzik? Lehet…..de éppen ez a lényeg, amitől egy lakóautós túra felejthetetlen lesz számunkra.