Nőként egyedül utazni
Megcsípett a travel bug de nincs kivel menni? Indulj el egyedül, nem fogod megbánni! Az egyedül utazás ugyanis nem feltélenül jelent egyedüllétet! Pont az a szép benne, hogy szólóban úgy kapcsolódsz az új, különös világhoz, annyira merülsz el benne amennyire neked van igényed. Hogyan küzdd le a félelmedet az egyedülléttől? Hova indulj el először? Mire figyelj nőként különösen ha egyedül utazol? Mit ad, miért jó egyedül utazva világot látni? Ebben nyújtanak bátorítást, segítséget a szólóban (is) utazó vagány nők. Az első lépés nehéz, de a lányok tapasztalatai szerint aki egyszer kipróbálta a szóló utazást később már természetesen indul útnak, és nem fog azért otthon maradni mert nem talál útitársat.
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Belme Ági (TravelIn&Around)
Én szeretek egyedül utazni. De bevallom, akkor vagyok csak egyedül az úton, mikor én akarom. Na jó néha akkor is mikor a sors úgy akarja. De legtöbbször csatlakozom társaságokhoz, helyiekkel beszélgetek, utazókkal tervezzük a következő programot együtt.
Szokták kérdezni, hogy nem maradok-e le dolgokról, mikor egyedül utazom? Nem veszélyes-e? Nem szeretném-e megosztani az élményeimet?
Vannak szabályaim, amit a nagy szabadságban is igyekszek betartani. Például hogy sötétedés után nem császkálok egyedül. Hogy ha egy utca üres, akkor onnan visszafordulok. És figyelem a megérzéseimet. Van amikor egy egy programot kihagyok, vagy másik hostel szobát kérek, mert nem jó az előérzetem. És van mikor hagyom, hogy sodorjon az ár.
Egy aranyos sztori Kubából: Egy pihenős napomon egy magyar családdal találkoztam a strandon. Beszélgetésbe elegyedtünk és kiderült ők is voltak Vinalesben. Kérdezik tőlem, hogy tudom-e hogy lehet feljutni a festett szikla tetejére, mert ők láttak ott fent valakit mászkálni. De a vezetőjük őket nem vitte fel. Én pont tudom, hogy kell oda feljutni, mert engem láttak odafönn. Kubában a belépőhöz egy koktél is jár. A térképemen láttam, hogy van egy kilátó a közelben. Így megkérdeztem a bárban hiányos spanyolságommal, hogy hol van a kilátó. Gyorsan odaintették Joset, hogy mutassa meg nekem az ösvényt. Csak akkor tudatosult bennem hogy a sziklafestmény tetejére jutottam, mikor lenéztem.
Miháczi Bejja
Miháczi Bejja vagyok. Egy “duracell nyuszi”, aki mindig úton van.
Még vissza se értem az egyik utamról, már tervezem a következőt.
A családom már nem azt szokta kérdezni tőlem, hogy hogy vagyok, hanem hogy éppen hol.
Ha van egy olcsó jegy vagy szembejön egy uticél a listámról nem gondolkozom, hanem lecsapok rá. Ha a baráti társaságból senki sem ér rá, megyek hát egyedül.
Egyedül utazni hihetetlen jó. Nem is tudod, míg ki nem próbáltad. Azt csinálsz, amit akarsz és addig ameddig akarod. Megtudsz magadról olyan dolgokat is, amiket nem is sejtettél, azáltal, hogy ott és akkor kell megoldj olyan problémákat, amelyekkel a hétköznapokban nem kell megküzdj.
Én az élményeket és a tudást gyűjtöm, nem a tárgyakat.
Mivel sokan kíváncsiak voltak, hogy hogyan utazom sokszor szólóban, kevés pénzből, szerettem volna ennek valamiféle formát adni, ezért nemrég elindítottam a facebook oldalam és vele együtt egy csoportot, ahol „titkos“ infókat, kapcsolatokat és természetesen az élményeinket osszuk meg egymással.
Donka Noémi (Papírszárnyak)
Hova utazzak egyedül? Milyen óvintézkedéseket érdemes megtenni, ha nőként egyedül utazunk? Hogyan legyen jó fotónk magunkról? Mit csináljunk, ha nem szeretnénk egyedül lenni? Ezekre a kérdésekre is igyekszünk választ adni a kerekasztal beszélgetés keretein belül!
Így keződött
Néhány éve szerettem volna elutazni Szarajevóba – valamiért éreztem, hogy nekem ott a helyem. Viszont az ismerőseim közül senki nem ért rá / nem volt elég pénze / nem volt elég szabadnapja / nem volt kedve Szaravejóba utazni, így vettem egy mély levegőt, és megvettem az első solo utazásom repjegyét. Így kezdődött az én történetem – azóta megjártam egyedül Albániát, Mexikót, Chicagot, Isztambult, Costa Ricát, Grúziát – és hamarosan Kolumbiát fogom így felfedezni.
Az emberek jók
Hiszek abban, hogy az emberek alapvetően jók, és hogy a segítő szándék vezérli őket. Ez számos esetben beigazolódott már! Fontos kiemelnem még azt is, hogy az egyedül utazás nem jelenti azt, hogy az ember egyedül van – ez döntés kérdése. Én a solo utakon általában nagyon sok ismerőssel gazdagodom a világ minden tájáról.
Itt tudsz megtalálni
A kalandjaimról Instagram oldalt és blogot is vezetek, ahol az utazás mellett az olvasás iránti szenvedélyem is központi téma:
Márton Mónika (Travelaround)
Több, mint 10 éve utazom, lehetőségeim szerint minden szabadidőt felhasználva. Ezeknek az utaknak a túlnyomó többségét egyedül tettem meg, Európában, Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában, a Posztszovjet országokban, és a Balkánon!
Az első útjaim során még nem könnyítette meg a haladást az internet, legtöbb helyen még a hálózatot is nehezen, vagy sehogy sem értem el. Egyedül mászni a hegyet, üldögélni a tengerparton, sétálni az erdőben, múzeumozni, felfedezni egy teljesen új élmény, amit egy idő után megtanulsz értékelni.
Receptre írnám fel mindenkinek, hogy útnak induljon egyedül, életében legalább egyszer!
Hogy az út élményekkel teli és biztonságos legyen, tippek sorát osztom meg minden platformon, ahol jelen vagyok. A kerekasztalon pedig együtt mesélünk arról, hogy ez lányként, nőként sem lehetetlen vállalkozás.
Dániel Krisztina
Első külföldi utam 4 éves koromra datálódik, egy fotó szerint ott ülök Apukám nyakában a bolgár tengerparton. Utána is sokat utaztunk, ha tehettük, a családdal, szóval az utazógénen kívül minden bizonnyal a neveltetésem is jó táptalaja volt az állandó kíváncsiságomnak.
Később sűrű munkaéveim alatt kevés szabadidőre futotta, olyankor igyekeztem minél intenzívebben kipihenni a napi tizenórás irodai robotot. Mikor Európában, mikor egzotikusabb országokban, sőt ketten lányok még a Zöld-foki Szigeteket is megjártuk. Első egyéni utam a gyermekkori olvasmányaim óta vágyott Egyiptomba vezetett nőként Mindenki riogatott mindennel. Is! Én sem voltam maradéktalanul nyugodt, végül mind az ország, mind az egyéni utazás nagy szerelem lett. Máig ez az egyik legcsodálatosabb emlékem!
Utána évekig ellenálltam az út és a páratlanul sokszínű bolygónk hívásának megfelelő útitárs hiányában. Valami sosem passzolt, és eljutottam végül oda, hogy nincs mire/kire tovább várnom. Így 2018-ban összepakolván a háztartásomat egy (na jó, két) hátizsákkal elindultam egy világkörülire tervezett útra. 20 hónap alatt 15 országot jártam be. Egy 850 fős zsákutca falucskából eljutottam a világ egyik legelzártabb szigetvilágába és még számtalan olyan helyre, amiről korábban még csak álmodni sem mertem. Pedig higgyétek el, álmodásban nagyon jó vagyok! És még mennyi úticél van hátra!
Utazni a legcsodálatosabb dolog a világon! Ha épp nincs kivel, akkor egyedül is bátran vágjatok bele nemtől és kortól függetlenül! Örömmel osztom meg a tapasztalataimat hosszú távú utazás és egyéni utazás témakörökben!