Dr. Valiskó Gyöngyi (Valis) vagyok, végzettségemet tekintve gyógyszerész/közgazdász, a magányosbolyongó blog szerzője.

Vannak utazók, akik egy hirtelen revelációnak köszönhetően indulnak neki a világnak, akár gyökeresen szakítva addigi életükkel, néha azért, mert valami elől menekülnek, néha azért, mert valamit keresnek. Én azok közé tartozom, akikben az utazás valószínűleg genetikailag kódolva lett (DRD4-7R?). Mondhatjuk, hogy az utazás számomra életforma/szenvedély/függőség. Önállóan először 17 évesen indultam el hátizsákkal világot látni, azóta 116 országba jutottam el, van ahová úgy hozta az élet, többször is.
Első kenyai utamon szerettem bele Afrikába, amire semmiféle racionális magyarázatot nem tudok adni. Én is látom, amit mindenki (szegénység, szemét, kolduló gyerekek, korrupció stb.), mégis határtalan boldogsággal tölt el a vörös föld, az emberek, a táj és az állatok látványa. Nekem így aztán mindig Afrika az elsődleges célpont, csak van, hogy végül máshol kötök ki.

Afrika a maga 54 országával a második legnagyobb kontinens, ahol csodálatos emberekkel, lélegzetelállító tájakkal, cuki állatokkal, még élő tradíciókkal, törzsi kultúrákkal, maszkos szertartásokkal találkozhat az utazó. Még is kevesen merik vállalni az utazást, mert többnyire csak a negatív híreket hallják a médiában: háborúk, ebola, szegénység, bűnözés. Nem tartozik a legkönnyebben/legolcsóbban utazható kontinensek közé, a turista ösvény nagyon keskeny, ha létezik egyáltalán, de bőven kárpótol életre szóló élményekkel.

30 afrikai országban jártam eddig – utaztam a szenegáli Dakarból Bamakoba vonattal 42,5 óra alatt, voltam törzsi szertartásokon Kongóban, követtem futva elefántokat Ghánában, Madagaszkáron megmásztam a kutyáról elnevezett Peak Bobby-t, tevegeltem Maliban tuaregekkel Timbuktuból a Szaharába, sétáltam oroszlánnal Zimbabwéban, táncoltam tigrinya esküvőn Etiópiában, Beninben vudu szertartásokon vettem részt, Zambiában kenuztam a Zambézin, végigettem egy mangó ültetvényt Elefántcsontparton, Ruandában gorilla bébik játszottak a lábamon, raftingoltam az Níluson Ugandában, másztam dűnéket Namíbiában, bálna gyerekeket lestem Mozambikban, Szudánban az 52 fokban itattam a tevéket a sivatagban, laktam pigmeusoknál Kamerunban és bejártam a Zöld-foki Köztársaság 7 szigetét.

France Mutombo vagyok, Kongóban születtem, 22 éve élek Magyarországon. 17 éve sikeresen vezetem az Afrikáért Alapítvány Nemzetközi fejlesztési és Humanitárius szervezetet. 1999 óta önállóan szervezek misszió utakat Afrikába, Kongóba, Tanzániába, Kenyába és Etiópiába. 2006-ban egy misszióút során született meg fejemben és szívemben a humanitárius turizmus gondolata.

Gyerekkorom óta úgy érzem, hogy állandóan utazom. Kongóban egyik városból a másikba menni olyan, mintha egyik országból a másikba utaznánk. Mióta eljöttem Európába, gyakran járok vissza, a munkámból kifolyólag gyakran utazom. Afrikai útjaimhoz csatlakoztak barátok, akik a kontinens turisztikai oldalára hívták fel a figyelmemet. Megszerettem ezt a részét is, de számomra Afrika elsősorban az emberekről szól és színes kultúrájukról. Azért kezdtem utazni és utaztatni, hogy megmutassam Afrika emberi és kulturális oldalát, melyet kevesen ismernek, mégpedig autentikus módon. Innen született a humanitárius turizmus ötlete. Ha Európában, Amerikában utazom, akkor is a humanitárius oldalt keresem, azaz az emberközpontú oldalt.

Szilasi Ildikónak hívnak, és 20 éve foglalkozom Afrikával. Közgazdászként, antropológusként, szellemi kulturális örökségvédelmi menedzserként szereztem diplomáimat. Több, mint hat és fél évet töltöttem a kontinensen, és 28 országban jártam, dolgoztam. Kezdetben különböző non-profit szervezetek önkénteseként, munkatársaként, végül az Utazz Afrikába Utazási Iroda alapítójaként, csoportos utazások idegenvezetőjeként.

2009-ben Torday Emil nyomában vezettem expedíciót a Kongói Demokratikus Köztársaságba, és 2012 -ben Lantai-Csont Gergely fotográfus kollégámmal Magyar László nyomába eredtünk Kongóba és Angolába. Gergővel számos helyre publikáltunk még ghánai, burkina fasoi, és szenegáli utunk eredményeiből is. 

A Magyarország Tiszteletbeli Külgazdasági Tanácsosa Szenegálban címet viselem 2015 óta, elsősorban a kultúra, a szellemi kulturális hagyományőrzés és a turizmus területén igyekszem a két ország közötti kapcsolatot erősíteni. Most már rokonságom egy része is Szenegálhoz köt. 

A Kultúrafrika Alapítvány kuratóriumi elnökeként a szenegáli Ballet Camara Tánccsoport támogatása, a 2011 óta évről évre megrendezésre kerülő Afrika Expo Budapest megszervezése és Afrika népszerűsítése tartozik feladataim közé.

Nagyon szeretem Afrikát. Rengetegszer jártam ott, se SOHA nem tudom megunni. Legutóbb kislányommal a Seychelle-szigeteken, előtte a madagaszári Nosy Be-n jártunk. Decemberben Szenegálban vezetek csoportos utat, Nyugat-Afrika gyöngyszemébe, egy fergeteges szilveszterre kalauzolom el a velem utazókat.

Szóval, van mit mesélnem, várom kérdéseiteket. 🙂