Az iszlám országai
Szaharai Afrika és Közel-Kelet – utazás iszlám országokban
Sajnos rengeteg tévhit és előítélet él azokban, akik csak a médiából ismerik ezeket az országokat és a muszlim embereket.
Rengeteg csodálatos természeti látnivaló az Atlasz hegységtől a sivatagi dűnéken át, gyönyörű muszlim építészet – erődöktől palotákon át a mecsetekig -, és hihetetlenül vendégszerető, kedves emberek várnak arra, aki legyőzi az előítéleteit és útnak indul. Sajnos vannak helyek, melyek nem utazhatók biztonságosan (Szíria, Líbia, Jemen, stb.) de reméljük, hamarosan ezekbe az országokba is el-/visszajuthatunk.
Mire figyeljünk, ha nőként az iszlám országaiban utazunk? Mik az öltözködési, viselkedési, vagyis az illemszabályok? Mit tegyünk, ha megkérik a kezünket és mit, ha nem? 🙂
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Csonka Gábor (Vándorboy)
Vándorboy vagyok, a Járatlan utakon fesztivál létrehozója, működtetője vagyok.
Korábban független rádióztam, Buddhista Főiskolán tanultam, így mindig is érdekeltek a vallások, gondoltam megnézem hogy működik a valóságban. Így világutazó lettem, s majd az összes mohamedán országban megfordultam, így van rálátásom és megértésem is a témában. Azóta egyébként túravezetőként dolgozom több cégnek is, 33 országban már csoportokkal is voltam, s örömmel bontom le az előítéleteket és az európai szemléleti felsőbbrendüséget a világban.
Utazásaimról, gondolataimról a blogomban olvashattok.
A kerekasztal beszélgetésen végig nem leszek ott, de pár sztorival, ötlettel biztos gazdagíthatom az érdeklődőket.
Dr. Valiskó Gyöngyi (Valis)
Dr. Valiskó Gyöngyi (Valis) vagyok, végzettségemet tekintve gyógyszerész/közgazdász, a magányosbolyongó blog szerzője.
Vannak utazók, akik egy hirtelen revelációnak köszönhetően indulnak neki a világnak, akár gyökeresen szakítva addigi életükkel, néha azért, mert valami elől menekülnek, néha azért, mert valamit keresnek. Én azok közé tartozom, akikben az utazás valószínűleg genetikailag kódolva lett (DRD4-7R?). Mondhatjuk, hogy az utazás számomra életforma/szenvedély/függőség. Önállóan először 17 évesen indultam el hátizsákkal világot látni, azóta 116 országba jutottam el, van ahová úgy hozta az élet, többször is.
Több, mint 20 éve utazom nőként iszlám országokban, az egész „laza” országoktól, mint Tunézia, a legszigorúbb sharia országokig, mint Jemen. Sajnos rengeteg tévhit és előítélet él azokban, akik csak a médiából ismerik ezeket az országokat és a muszlim embereket.
Rengeteg csodálatos természeti látnivaló az Atlasz hegységtől a sivatagi dűnéken át, gyönyörű muszlim építészet erődöktől palotákon át a mecsetekig és hihetetlenül vendégszerető, kedves emberek várnak arra, aki legyőzi az előítéleteket és útnak indul ezen országokba. Sajnos vannak helyek, amik nem utazhatók biztonságosan (Szíria, Líbia, Jemen stb), de reméljük hamarosan ezekbe az országokba is el/visszajuthatunk.
Mire figyeljünk, ha nőként az iszlám országaiban utazunk? Öltözködés, viselkedés, illemszabályok. Mit tegyünk, ha megkérik a kezünk? Mit, ha nem? 🙂
Elekes Attila André
Ha név szerint bármilyen sorrendiségben rámkeresel a világhálón, többnyire bélyegekkel fogsz szembetalálkozni. Alkalmanként könyv-, CD és DVD borítógrafikákkal, reklámfilmekkel és kreatív kampányokkal. Merthogy alapvetően tervezőgrafikusként, azon belül is bélyegtervező grafikusművészként keresem meg a világjáró útravalót. Persze lehetnék akár nagyképűen stílusos is, minthogy nekem van többek között a Földkerekség szó szerint legnagyobb bélyeggyűjteménye. Grafikai stúdióm menedzselése mellett a budapesti Bélyegmúzeum művészeti vezetői szerepében a világon unikálisnak jegyzett 16 milliós bélyeghalmaz esztétikus prezentálásában is jut rám feladat. Mindezek “tetejében” másik munkaterületem a fotográfia, utazásokkal egybekötve a világcsavargó fotódokumentációs műfaj. És ha még mindig a napi alkotós óraszámok összeadásával küzdesz, számold hozzá a számtalan vetítéses anyag másodpercre történő koncepcionális összeállítását, az erre történő felkészüléseket, fotó utómunkákat, információs háttéranyag gyűjtést… Ugye, több jött ki végeredményként, mint 24 óra? Ezért sem számolom soha a perceket. Minden megélt pillanatot igyekszem “látni és láttatni”. És mindezt immár 15 esztendeje. Nepáltól Guatemaláig, a Gyömbértől az Annapurnáig, Gangesztől a Karib-tengerig.
