Világ életemben hívő és egyben vallásos, templomba járó, ezt komolyan vevő ember voltam, a zarándoklással azonban viszonylag későn találkoztam, kicsit véletlenül – avagy sorsszerűen / gondviselésszerűen.

Eredetileg olasz- és némettanár, sok munkahely után 2014-ig az Európai Bizottság tisztviselője voltam: kifejezetten jól éreztem magam, jó dolgom volt a szó minden értelmében, ám majd’ tíz év után meguntam, hogy egy hatalmas szervezetben legyek egy kicsi fogaskerék. Egy páréves budapesti kiküldetést követően tehát nem tértem vissza Luxemburgba, hanem elkezdtem idehaza keresgélni az utam. (Ebben persze örömteli korlátot jelentett feleségem s négy gyermekem, talán ezért is vagyok egy kicsit kakukktojás a Járatlan Utakon Fesztiválon: az én útjaim sem szó szerint sem átvitt értelemben nem igazán járatlanok, legfeljebb én nem jártam rajtuk eddig.)

Egy kellemes esti sörözésen említette meg jó barátom (sok évig egyetemi kollégiumi szobatársam), hogy kétszer végigjárta a Caminót (először egyedül, másodszor feleségével), s az utóbbi alkalommal hitvese (cherchez la femme) ültette a bogarat a fülébe, hogy ebből akár egy vállalkozást is lehetne indítani. Hiszen nem csak a Camino van a világon, akár a Kárpát-medencében is lehetne zarándokolni (és zarándoklatokat szervezni). Nem sokkal később kiegészültünk: egy újabb közös egyetemi barátunk ismerőse ismerősének ismerőse révén megtudta, hogy miben mesterkedünk, s csatlakozott hozzánk. Így jött létre három „önkéntes” vállalkozóból és egyetlen fizetett munkatársunkból a Pannon Pilgrim 2016 elején.

Igazi botcsinálta kezdő vállalkozóként a cég első néhány évében csak csetlettünk-botlottunk. Többek között az is kiderült, hogy a „külföldiek zarándokoltatása Magyarországon” egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Végül néhány év alatt megtaláltuk a helyünket és a hangunkat, s éppen elrugaszkodtunk a képzeletbeli talajról – amikor jött a világjárvány. Túléltük.

Zarándoklatok szervezésével, vallási turizmussal idehaza nagyon kevés utazási iroda foglalkozik: egy kezünkön megszámolhatjuk azokat, amelyeknek ez valóban profilja. Rajtuk kívül nagyobb irodák olykor-olykor meghirdetnek egy-egy zarándokutat – mindenesetre ez erősen réspiac. És még e kevés szereplő között is alig akad olyan, amely gyalogos zarándoklatokat szervez, úgyhogy ebben a Pannon Pilgrim majdhogynem egyedülálló.

Régebben idehaza is sétáltunk, de rá kellett jönnünk, hogy – sajnos – abból nem nagyon tudunk megélni. Úgyhogy az utóbbi néhány évben leginkább a Camino édestestvérén, a – Magyarországon méltatlanul ismeretlen – Via Francigenán járunk Róma felé, s rövidesen talán újabb utakkal is bővíthetjük gyalogos zarándoklási lehetőségeinket.

Televíziós beszélgetések

Matolcsi Zita vagyok, egyedül utazom. Bejártam az USA-t, Oroszországot, Törökországot és számos más országot is, megmásztam magas hegyeket, például a Triglavot. Legutóbb(a napokban tértem haza) a Caminot jártam, 1000 kilométert gyalogoltam, nem hagyományos módon, az én Caminom kicsit más volt, mint a megszokott.

Sziasztok, Ferenc vagyok, idült caminoholista és „zarándokúttörő”.
Egy kreatív igazgatójaként csapott le rám 40 évesen az életközepi válság, amire a gyógyírt az első 2010-es Camino-m jelentette. Akkor fertőződtem meg a Camino zarándokutak szellemiségével, és tett olyannyira addikttá, hogy azóta közel 6.000 kilométert „sétáltam” különböző Camino útvonalakon (minden évszakban, így télen is), ami egy idő után arra is ráébresztett, hogy nekem talán egy „kicsit” több dolgom is van annál, mintsem hogy csak egyszerű „Felhasználóként” évről évre
élvezzem a zarándokutak előnyeit.
2015 őszén elindultam egy lakókocsival Spanyolország irányába, hogy megtaláljam a választ arra a kérdésemre, „Mi is az én Életfeladatom a Camino utakkal kapcsolatban?!”. Ez a Válasz végül Portugáliában érkezett meg: ott ébredtem rá, hogy jelenleg nem létezik egységes és átfogó adatbázisa az összességében 100.000 kilométernyi kijelölt európai zarándokútnak! Odakint 2 éven át gyakorlatilag minden szabadidőmet ennek az adatbázisnak az „összegereblyézésével” töltöttem.
2017 májusában azért tértem vissza Magyarországra, mert teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ezt az adatbázist és komplex zarándokút navigációt magyarokkal kell megteremtenem.
2018 januárjában. a zarándokút adatbázis építése közben vettem észre, hogy a szlovén Szent Jakab zarándokút építői egészen a magyar határig kijelölték a saját „Caminojukat”, a Jakobova Pot-ot. Ekkor kaptam az „elhívást”, az inspirációt a Budapesttel való összekötésre, a Via Pannonia megteremtésére.
Jó Utat, Buen Camino mindenkinek, aki megtisztel majd minket a figyelmével!
Üdvözlettel,
Novotta Ferenc
A Via Pannonia Egyesület elnöke

Három hosszútávú túra áll mögöttem: a klasszikus spanyol El Caminóval kezdtem 2019-ben, majd a Covid-19 tombolásának idején itthon a Magyar Zarándokúttal folytattam 2020-ban, majd pedig a svéd Kungsledenen túráztam 2021-ben. Jövőre sem lesz megállás, és bár nem hiszem, hogy létezik olyan hogy “igazán rutinos” hosszútáv túrázó, remélem 3 év tapasztalatai nektek is segíteni fognak. A gyaloglás az egyik legmegerőltetőbb, egyben a leginkább elmélyülős módja az utazásnak. Azonban az út végére valószínűleg nem csak az adott helyszínről, de saját magadról is rengeteget fogsz tanulni. Külföldön, itthon, egyedül, társsal, kánikulában és fagyban is lehet, te is bevállalnád? 🙂