A kilencvenes évek eleje óta dolgozom Tibetért, élem és szívom magamba a buddhizmust. Számomra pszichoterapeutaként és fotográfusként is meghatározóan fontos a tibeti világ, így aztán minden alkalmat megragadok, hogy a Himalája felé vegyem az utamat. Kedvenc országom Ladakh, mely másképpen Nyugat-Tibet, az érintetlen és kínaiaktól mentes kasmíri kis Tibet.

Amikor egy átlagos, érdeklődő ember elindul a Világ Tetejére, alig tudja, hogy mire vállalkozik. Amikor egy buddhizmushoz közel álló ember indul el oda, vannak sejtései, hogy mire számíthat. Amikor egy oda vágyakozó és annak szellemiségében élő ember indul el oda, azt hiszi, mindent tud arról a világról. Mindhárom eshetőséget meg kell, hogy cáfoljam. Sem ismereteink, sem tudásunk, sem hitünk és érzéseink nem tudják azt a valóságot nyújtani, amit Ladakh (Nyugat-Tibet) maga. Lehet róla filmeket nézni, könyveket olvasni, gyakorolni a szellemiségét, de egy valamit nem: átélni a rezgését, energetikáját. A hatalmas kövekbe oltott aprócska emberi lét és annak óriási szellemisége, töretlen derűje, nem mutatkozik meg könyvek lapjain, de még filmvásznon vagy fotókon is csak alig-alig. Megélni a Himalája valóságát emberi és geológiai értelemben szinte a mindenséggel tesz egyenlővé. Ezt igyekeztem valahogy megörökíteni, azon sok-sok ezer képen, amelyeket ott készítettem. Remélem, hogy a képeim, az írásaim által mindenkit közelebb tudok hozni ahhoz a világhoz, amelyben töretlenül él és virágzik még a tibeti buddhizmus, és amelyet meg kellene menteni az emberiség számára.

Sztori: Lamayuruban, egy temetési szertartáson egy család minden tagját megajándékoztam egy-egy, általam készített Dalai Láma-fotóval. Másnap a családnál járva egy helyi láma büszkén mutatja nekem, a „turistának”, hogy milyen remek képet kapott Őszentségéről. Mire én megmutattam neki a képen a szignómat, és mondtam, hogy ezt a képet én készítettem. Erre ő nagy mosolyogva megáldott.

Weboldal

Első találkozásom Ázsiával egyetemi éveim alatt történt, amikor egy hónapot tanultam sebészetet Japánban. Ez az ország teljesen más, mint amit később Dél-Kelet Ázsibában tapasztaltam. A japán kultúra egyedülálló a világon, és sikerült ebbe egy kicsit belepillantanom. Rend, fegyelem, szervezettség jellemzi az országot. A kórházi élmények is különlegesek voltak: mind az egészésgügyi szerveződés, a tudomány és technika, valamint a páciensekhez való hozzáállás is teljesen más, mint Európában. Volt alkalmam ellátogatni szent fürdőbe, egy onsenbe, jártam a Fujinál, vonatoztam egy havi fizetésemért a Shinkanzenen, és elmerültem a sushin túli japán gasztronómiában.

Egy évvel később egyedül hátizsákoztam két hónapot Thaiföldön és Kambodzsában. Itt teljesen más impulzusok értek, női utazóként is. Thaiföld gyönyörű – és kicsit eltávolodva a fő turista-csapástól mesebeli helyeket találhatunk. Túráztam a Khao Sok nemzeti parkban, a Föld egyik legrégebbi esőerdejében, ahol vízen lebegő fakunyhókban aludtunk. Észak-Thaiföldön a burmai határ mentén, elhagyva a civilizációt, napokat töltöttem egy kisebb csoporttal a dzsungelben, ahol szúnyoghálók alatt aludtunk, gyökerekből fúztünk levest és a háborúból átmenekült burmai hosszú nyakú törzs tagjaival is találkoztunk. Kambodzsában az emberek vendég- és életszeretetén teljesen elképedtem – főleg ismerve a sanyarú történelmi eseményeiket a közelmúltban. Az ország északi részében az Angkor vett le a lábamról, délen pedig a szigetvilág elszigeteltsége: egy vihar miatt egy 300 fős szigeten ragadtam egy hétre, és megtettek a sziget orvosává. Az odatévedt turisták és helyiek előszeretettel kerestek meg kisebb-nagyobb bajaikkal. Az utazásom végén pedig hozzácsapódtam egy francia újságíróhoz, akivel kisebb falvakban forgattunk és bepillantást nyertünk az ottaniak életébe.

Legvégül Vietnám pedig az igazi őskáosz érzetét keltette, de pár nap elteltével megtaláltuk benne a rendszert. Ide már a férjemmel utaztunk, akivel a thaiföldi dzsungelben találkoztunk 2 évvel azelőtt. Végigrobogóztuk az országot, északról délre, a rizsföldektől a sivatagon át a kaotikus Ho Chi Min city-ig, sokmindent láttunk és tapasztaltunk. Kapcsolat le minket álrendőrök, utaztunk postakocsival, voltunk lakatlan szigeten, lerobbantunk sivatag közepén – egyszóval sok kalandban volt részünk.

Ázsia igazi szerelem számomra, mindig szívesen mesélek róla. Gyere el Te is, beszélgessünk, kérdezzetek és mi válaszolunk!

Több mint 10 éve az utazás az életem része, vonaton, repülőn, ami épp a cél felé visz. Közel 100 országban jártam a világ minden részén, párban, útitársakkal vagy egyedül. Európa összes országát és Ázsia nagy részét is megismertem. Ha van egy kis szabadidőm már azon nyomban a következő nagyobb utazásomat szervezem. Az ismerőseim is mindig hozzám fordulnak tanácsért vagy megkérnek, hogy kísérjem el őket a kiszemelt útjukra.

Yeti nagy Himalája imádó, akitől bármit lehet kérdezni Nepálról.
Valamint egy hátizsákkal bejárta egész DK-Ázsiát low budgeten. Megannyi tippje van kezdő utazóknak hogyan kell ezt csinálni, hiszen a “világutazó” szakmát ő is ott tanulta ki.