Itthon két bringám van egy könnyed városi és egy sportosabb trekking. Kedvelem a baráti hosszúhétvégés országjárásokat, egy-egy idegen város felfedezését biciklin, vagy néhány hetes külföldi utakat. Szeretek folyómentén és mezőkön suhanni, és nem riadok meg a járatlan földutaktól sem.

Kipróbáltam minden bike-sharinget ami szembe jött Buenos Airesben, Washingtonban, vagy épp Madridban és Párizsban, ugyanis valóban ez adja a legnagyobb rugalmasságot, ha csak 1-2 napunk van egy városban.

Béreltem már bringát napi 1 dollárért Laoszban és Kambodzsában, minden nap volt egy defektem. Vietnámban, a Mekong deltában 10 ezer forintért vettem biciklit, amit 3 hét múlva adtam el Hanoiban egy szervízben 2000 forintért kb roncs állapotban.

Akár guruló homeofficra is be vagyok rendezkedve, minden elfér a bringán, amire 3 hétig vagy 3 hónapig szükségem lehet. Jelenleg is közlekedéstervezőként dolgozom, önkormányzatok számára kerékpárosbarát fejlesztés témájában, és építőmérnöki tervezés területén. Hazai kerékpár túravezetőként továbbra is gyakorlom magam. Rendszeresen kerékpáros és egyéb utazókat látok vendégül otthonban.

Bringán nőttem fel és a mai napig ezzel a remek közlekedési eszközzel oldom meg az utazásaim jelentős részét. Ez a legjobb módja az utazásnak, ha szeretnél fenntarthatóan, a legkevésbé környezetszennyező módon körbenézni a nagyvilágban, hisz a szigeteket és Amerikát leszámítva mindenhova eljutsz két keréken! Nemcsak ingyen van, hanem egy kapcsolódási pont is a legtöbb kultúra esetében, így a helyiek sok esetben könnyebben interakcióba lépsz, ha látják a megpakolt túrabringádat. Szeretném, ha minél többen bringáznának, így feladatomnak érzem, hogy a kerékpáros utazást hirdessem.

A kerékpár lassan 20 éve az életem része, városban szinte csak azzal járok, 2 éve az autómat is eladtam, mert túl sok figyelmet igényelt. Most egy régi német acélvázas bringám van, amit 25 ezer kemény magyar forintért vettem 3 éve. Apránként kicserélgettem rajta a kopó alkatrészeket, és tavaly 2400 km-t tekeretem vele 2 hónap alatt egyhuzamban az Atlanti-óceánig minden probléma nélkül.

Szeretek bringán a városabn suhanni, a természetben tekeregni, az utakról letérni és úttalan utakon is kipróbálni magamat. A kerékpár a legjobb közlekedési mód városi körülmények között az egyszerűsége, gyorsasága, rugalmassága miatt, nem utolsó sorban pedig mert olcsó. Utazáshoz, túrázáshoz pedig azért ideális, mert gyors, mégsem szakít ki a tájból, mint a motorizált eszközök.

Utazni szabadon, egyszerűen, rugalmasan, olcsón és fenntarthatóan. Ez a mezítlábas utazás.

Sztori: Ha végig sörözöd az estét egy jó társaságban, és közben elfeledkezel arról, hogy az otthonodtól 1000 km-re vagy épp és még nem kerestél táborhelyet éjszakára, nos, abból kisülhet sok minden, csak épp nem ideális és kényelmes alvás. Velünk is ez történt Mentonban két hónapos bringatúránkon Dél-Európában.

Éjfél közelében járt az idő, a város közepén voltunk, fáradtan az egész napos tekerés után, én már alig bírtam ébren maradni. A barátaink akikkel az időt múlattuk, már visszamentek a hajóra, mi pedig elgondolkodtunk, hogy akkor most merre tovább. Már járni is alig tudtam az álmosságtól, így nem volt túl nagy az a kör, ahol helyet tudtunk keresni.

Pár nappal azelőtt valahogy szóba került a Vakáción a Mézga család című régi magyar rajzfilmsorozat. Ez arról szól, hogy a család egy régi, milliomosnak hitt ismerőse meghívja őket Ausztráliába, de már az első nap kiderül, hogy jól csőbe húzták őket. Így aztán pénz és minden egyéb nélkül a kiktőben felhalmozott beton csatornacsövekben töltik a luxus nyaralás első éjszakáját. Nos, nem gondoltam, hogy pár napon belül személyesen is átélhetem ezt az élményt. Pedig pontosan ez történt, mert jobbat ott nem tudtunk találni. A gyönyörű éjszakai fényekben fürdő, luxus nyaralóváros közepén, a jachtkikötő mellett, a hullámtörő gát mögött felhalmozott beton útlezáró elemek közé vackoltuk be magunkat polifómjainkkal és táskáinkkal. Az elalvás ugyan könnyen ment, lévén isznyat fáradtak voltunk, de reggel azért kissé összetörten keltünk fel. Cserébe gyönyörű napfelkeltét élvezhettünk a strandon, miközben jógával próbáltuk kiegyengetni meggyötört csontvázunkat. Hát így történt életünk első, igazi csövezése. Tanulság? Azért legközelebb egy picit hamarabb kell éjszakázó helyet keresni, de ha minden kötél szakad, még a betoncső is opció lehet.

Boros Balázs, becenevemen Mókus vagyok.
Az aktív mozgás gyerekkorom óta része az életemnek. Az első bringás felfedező útjaimra 11 évesen indultam, igaz akkor még csak a Zselic dombjait és erdőit barangoltuk be, messzebb és messzebb kerülve a biztonságot nyújtó falunktól. A kerékpár azóta is örök szerelem. A tervezés és felkészülés láza, a felfedezés öröme, a szabadban alvás izgalma, mindig elkísér az útjaimon. A bikepacking számomra a túrabringázás esszenciája. Kevés cuccal, kalandos ösvényeken, el a világ végéig, meg vissza, ha már eleget láttam…