Három hosszútávú túra áll mögöttem: a klasszikus spanyol El Caminóval kezdtem 2019-ben, majd a Covid-19 tombolásának idején itthon a Magyar Zarándokúttal folytattam 2020-ban, majd pedig a svéd Kungsledenen túráztam 2021-ben. Jövőre sem lesz megállás, és bár nem hiszem, hogy létezik olyan hogy “igazán rutinos” hosszútáv túrázó, remélem 3 év tapasztalatai nektek is segíteni fognak. A gyaloglás az egyik legmegerőltetőbb, egyben a leginkább elmélyülős módja az utazásnak. Azonban az út végére valószínűleg nem csak az adott helyszínről, de saját magadról is rengeteget fogsz tanulni. Külföldön, itthon, egyedül, társsal, kánikulában és fagyban is lehet, te is bevállalnád? 🙂

Koenig Balázs vagyok, a Qalandar Élménytúrák Kft. marketingese és fenntarthatósági fejlesztéseinek koordinátora.

A Qalandarnál kezdetektől fontosnak tartottuk, hogy élménytúráink tervezésekor figyelembe vegyük a fenntarthatóság szempontjait is, azonban ezt sokáig nem tudatosan tettük, inkább csak természetesnek gondoltuk így alakítani folyamatainkat. Az első COVID-hullám alatt elhatároztuk, hogy hasznosan töltjük az utazásmentes hónapokat: ekkor léptünk rá a Globális Fenntartható Turizmus Tanácsa által meghatározott szempontok szerinti minősülés útjára, hogy működésünket akkreditáltan fenntartható utazási irodaként folytathassuk. Mikor elkezdtük átolvasni a minősítés feltételrendszerét, tudatosult bennünk, hogy a kritériumok nagy részét – minden különösebb erőfeszítés nélkül – máris teljesítettük, csak az ezt igazoló dokumentáció hiányzott. És én ettől a ponttól gondolok a hátizsákos túrázásra az utazás jövőjeként. Mert mi lehetne fenntarthatóbb formája az utazásnak, mint a helyiekkel való közös étkezés, a tömegközlekedésük használata, az általuk üzemeltetett szállások igénybevétele, stb…?

Bízom benne, hogy a közeljövőben a fenntartható(bb) utazás gondolata olyan széles körben elterjed és olyan alapvető szempont lesz egy utazás megtervezésekor, mint mondjuk az alacsony árra való törekvés.

Martin Ferenc vagyok, világutazó fotós, Európa után eddig Ázsiában utaztam a legtöbbet.

Japánban eddig összesen háromszor jártam, az első utat (egy ösztöndíjat) leszámítva saját magamnak tervezve-szervezve az utat, egyedül töviről-hegyire (Hokkaidótól Kyushuig) bejárva az országot. A nyelv ismerete, az ismerősök, és ezen utak révén rengeteg tippet, trükköt, tapasztalatot gyűjtöttem össze a Japánban utazással kapcsolatban – ami a hiedelemmel ellentétben meglepően szerény költségvetésből is kihozható.

Szingapúrban és Malajziában munka kapcsán sokszor jártam, minden alkalommal egy-két hetet megszállva, így kis túlzással Szingapúrt jobban ismerem, mint szülővárosom egyes részeit.

Indiába szintén munka révén jutottam el, de nem csak a kiküldetésem alatt, szinte minden hétvégén utaztam hátizsákkal, egymagam valamerre; hanem a közel kéthónapos kiküldetés végével is még ráhúztam egy pár hetet, folytatva az utakat még tovább Rajasthan és Himachal Pradesh (és a Himalája) felé.

Emellett jártam már Hong Kongban és Makaóban is, illetve tervben volt egy nagyobb körút Szingapúrból kezdődően, Malajzián és Thaiföldön keresztül Vietnámmal, Kambodzsával, és régi álmommal, Mianmarral – de ez sajnos a pandémia és a polgárháború miatt egyelőre parkolópályára került.

Facebook
Instagram

Dr. Fülep Teofil (VeloTeoFoto.net) vagyok, idegenvezető–túravezető, környezetvédelmi ökológus, biológia–technika szakos tanár, környezettudományokból szereztem PhD tudományos fokozatot. Lételemem és életem a természetjárás, túrázás, utazás, fotózás; szabadidőmben és munkával összefüggésben, túrakerékpáros, gyalogtúrázó és úszó természetjáró módszerekkel. A környezeti kérdések a kezdetektől fogva érdekelnek, melyben jártasságot szereztem a tanulmányaim révén. Számos munkám, előadásom és az utazás, túra, fotó, fenntarthatóság – kerékpáros életmód honlap-blogom szól a fenntarthatóság kérdéseiről.

A turizmus a béke iparága, egy térség vonzerejének feltétele az ember és természet közötti megfelelő harmónia megléte. A turizmus az országok egyik fontos bevételi forrása, fejlesztik és számítanak rá. Mégis szembesülünk azzal, hogy az odalátogatók megjelenése rombolóan hat a célhelyre, anyagi károkkal jár, és a globális környezetszennyezésből is kiveszi a részét. A turisztikai szolgáltatók és a turisták ritkán válogatnak az eszközökben. Fenntarthatóbbá kell tenni, hogy az utazás öröme és haszna megmaradhasson, és minél kevesebb negatív hatása legyen. Ezekről beszélgetünk majd a kerekasztalon!