Latin-Amerika
Minden, ami Latin-Amerika és Mexikó
Spórolás és túlélés Közép-Amerikában
Ezen a beszélgetésen szinte egész Latin-Amerika terítékre kerülhet, mivel olyan csapattal találkozhatsz, akik együtt szinte minden országról tudnak mesélni. Érdekel, hogy milyen lehet rövidebb vagy kifejezetten hosszú időt tölteni itt? Kell-e beszélni spanyolul? S mégis, mibe fog ez kerülni? Gyere el, és választ kaphatsz a kérdéseidre!
Spórolás és túlélés Közép-Amerikában, avagy hogyan utazz kevés pénzből biztonságosan, ha több időd van, mint pénzed. Hogyan boldogulj, ha rövid utat szervezel. De leginkább: tanulj egy kicsit spanyolul, amigo!
Vigyázz, mert Latin-Amerika rabul ejt!
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Székely István
Két évvel ezelőtt úgy döntöttem, mindent hátrahagyva valóra váltom az álmomat és egy hátizsákkal elindultam Dél-Amerikába. Nem tudtam, meddig maradok és azt sem, hová jutok el. A kiruccanásból egy kilenc hónapon át tartó utazás kerekedett ki. Öt ország érintésével átszeltem a kontinenst a legdélebbi pontjától a Karib-tengerig haladva. Természetesen bejártam a klasszikus turistacélpontokat, ám itt egy egyszerű nyaralásnál sokkal többről volt szó. Eldugott helyeken is jártam és kicsit megismertem az itt élő embereket, ezáltal pedig emberi sorsokat is.
Közben az álom is beteljesült: gyalog jutottam el Machu Picchuba, hogy a mellette magasodó hegyről tekinthessek le a lábaim előtt heverő fenséges város romjaira. Azonban az utazástól ennél sokkal többet kaptam. Esőerdő, sivatagok, tűzhányók, magashegyek, homokos tengerpart… megannyi felejthetetlen élmény.
Sztori: Iquitos, az esőerdő szívébe zárt város közelében kirándultam épp. Délutánra az idő kezdett rosszra fordulni. A főútra visszaérve épp sikerült leinteni egy tuktukot, amikor – a hely nevét nem meghazudtolva – elkezdett ömleni az eső. Én is és a tuktuk sofőrje is bőrig áztunk. Így szálltam fel az egyik, a város felé tartó buszra. Egy darabig minden rendben volt, de egy idő után feltűnt, hogy valami nem stimmel a busszal. Sejtésem hamar beigazolódott: a sebességváltó kiszakadt a helyéről. A jegyszedő hölgy (minden buszon van egy) állt rá a rögzítésre és így evickéltünk el az első műhelyig. A szerelő egy hegesztőpisztollyal felugrott a buszra és gyorsan visszahegesztette a sebváltót tartó konzolt, amíg az utasok, velem együtt, azt lestük, jön-e másik busz, amire átpattanhatunk. Erre azonban már nem volt szükség, pár perc múlva indultunk is tovább.