Határokon innen és túl – az utazás lelki oldala
Kelkáposztaszagú lépcsőházunkból kilépve kinyílik a világ — nem csak a külső, hanem a belső is. Amikor elindulunk az ismeretlenbe, folyamatosan újra kell alkotnunk magunkat. Nap, mint nap olyan helyzetekben találjuk magunkat, amelyekre nincs kész megoldásunk, és a lényünknek olyan oldalai bukkannak elő, amelyeket nem is sejtettünk. Rájövünk, hogy többre vagyunk képesek, mint hittük, hogy nincs szükségünk olyan dolgokra, amelyek nélkül korábban el sem tudtuk volna képzelni az életünket.
Amikor eltűnik a mindennapi rutin, szembe kell néznünk önmagunk nem annyira kedvelt oldalaival is, lehetőséget teremtve arra, hogy változtassunk rajtuk. Szembe kell néznünk azzal, hogy mi igazán fontos az életben. Amikor lefejtjük magunkról a kényelem fojtogató párnáit, közelebb kerülünk a világ mágikus oldalához. A távolság, a természet feléleszti a kapcsolatot, amelyet a modern ember elfelejtett. Az út egyszerre terápia, iskola és templom, mégpedig olyan, ahol magunk állítjuk fel a szabályokat — meg a világegyetem. Minél kevesebb segítséggel (társakkal, pénzzel, biztonságos pontokkal) utazunk, annál jobban kinyitjuk magunkat a végtelennek.
Ezen a kerekasztalon, ahol előjöhetnek praktikus témák meg költőiek is, őszintén fogunk beszélni az utaknak arról az oldaláról, amelyről nem írnak az utazási irodák. Arról, hogyan változtat meg minket az utazás, milyen kapukat nyit ki, hogyan alakítja a kapcsolatunkat másokkal, és mit tehetünk, hogy ez még teljesebb legyen.
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Kedves Annamária
Egyetlen függőség van az életemben: a hegymászás. A fél világot bejártam: Mexikótól Japánig és Alaszkától Patagóniáig. Több országban éltem, diákként ösztöndíjakkal, majd egyetemeken angolt és matematikát tanítva. A Himalájában feljutottam hatezer méterre. 2016-ban legyalogoltam 900 kilométert a Francia Caminón. Azóta minden nyáron visszatérek Spanyolországba vagy Portugáliába Caminózni (még covidos időkben is). Hat nyelven beszélek folyékonyan, és szeretek nyelveket tanítani. Első könyvemet írom, hegymászó magazinokban publikálok, és tizenöt éve blogolok. Meditálok, jógázok, és mindenben a pozitívumot keresem.
Ahogy járom a világot, mindig csodálatos emberekbe botlok. Mindenféle kalandokba keveredek, de mint a mesékben, minden jó, ha a vége jó.
Murányi Péter (Tizsima)
Voltam páciens is meg lelki gyógyító is. A hivatalos lélekcsiszolgatást is lehet jól csinálni, a nagy félelmeim mégsem a terapeuta székében múltak el, hanem az úton. A módszer egyszerű: lehetetlen helyzetekbe vágjuk magunkat, aztán nézzük, hogy mi jön elő belőlünk. Mint valami szellem a palackban, megmozdul bennünk valami, kilövi a dugót, és egy csomó olyasmit teszünk, amire nem tartottuk magunkat képesnek. Máskor meg elfogadjuk, hogy végig kell dideregni egy éjszakát a csillagok alatt vagy ma este fél liter mentateában fogunk megfürdeni. Ez körülbelül ugyanannyit lendít rajtunk, mint az úgynevezett siker: kiterjeszti a határainkat.
Az úton megszűnnek a mindennapi rutinok, a keretek, amelyekben éltük az életünket, egy kicsit újragondolhatjuk magunkat. Ha egyedül megyünk, magunkkal kell szembenéznünk. Ha a párunkkal, akkor egymással: egy hónapnyi nomád együttutazás vagy egy évnyi együttlakással ér fel. Ha nagyobb csapatban megyünk, a többiekkel kell összerázódnunk. A világgal mindenképpen szembetalálkozunk, az otthon, na meg az ötcsillagos szálloda biztonsága nélkül jobban érezzük a lénységünket az Univerzumban.
Papp Kristóf
Mint szenvedélyes utazó és TikTok tartalomgyártó, mindig nyitott vagyok új helyek felfedezésére és a kalandok megosztására. Nagy rugalmasság és spontaneitás jellemez, volt olyan utazásom is, ahova aznap döntöttem el, hogy elmegyek, szállást is csak aznap foglaltam! Ez azonban nem mindig volt így, utazásaim során folyamatosan tágítottam a komfortzónámat. Elkezdtem egyedül is utazni, mely még szélesebb lehetőséget adott önmagam megismerésére, az idei évben eseményalapon utaztam, szinte végig egyedül. Ezeken az utakon még jobban megismerhettem a helyi kultúrákat, szokásokat, embereket, aminek köszönhetően szintén sok mindent tapasztaltam, tanultam.
Sztori: Volt egy hostel, ahova hajnalban érkeztem és egyeztetés ellenére nem várt senki nem kaptam semmi kódot, végül sikerült bejutnom és a „közösségi tér” kanapéján aludtam, nyilván ez azon kívül, hogy low budget és vicces volt, lelki oldalról is egy megpróbáltatás, kihívás volt.
Sánta Dóra
A 1,5 éves utazásom érzelmi oldaláról még nem meséltem közönség előtt, nekem legalább annyi otthon töltött idő volt ezt feldolgozni, mint amennyit utazással töltöttem. Kíváncsi vagyok a többiek önismereti útjára, ki hogyan éli meg az elindulást-hazaérkezést és hogyan tudja magában fenntartani a szikrát a következő út előtt.