Biztonságban a nagyvilágban nőként
Megcsípett a travel bug de nincs kivel menni? Indulj el egyedül, nem fogod megbánni! Az egyedül utazás ugyanis nem feltétlenül jelent egyedüllétet! Pont az a szép benne, hogy szólóban úgy kapcsolódsz az új, különös világhoz, annyira merülsz el benne amennyire neked van igényed. Hogyan küzdd le a félelmedet az egyedülléttől? Hova indulj el először? Mire figyelj nőként különösen ha egyedül utazol? Mit ad, miért jó egyedül utazva világot látni? Ebben nyújtanak bátorítást, segítséget a szólóban (is) utazó vagány nők. Az első lépés nehéz, de a lányok tapasztalatai szerint aki egyszer kipróbálta a szóló utazást később már természetesen indul útnak, és nem fog azért otthon maradni mert nem talál útitársat.
Kerekasztal résztvevői:
- Magyar Nikolett
- Sipos Éva
- Szabó Virág (Viri’s Travels)
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Magyar Nikolett
Idegenvezetőként lételemem az utazás, s kalandozásaim fő mozgatórugója – immár 20 éve – a kíváncsiság és a felfedezés. Túráim során előnyben részesítem a fenntartható utazási módokat, minek következménye, hogy sokkal lassabban jutok el a célba, viszont sokszor mégis több élménnyel gazdagodom. Egy 52 órás hajóút, egy 17 órás buszozás vagy egy 144 óráig tartó hazaút mindenképpen többször megforgat a tengelyünk körül, s nemcsak a helyiek gondolkodási módjához és világképéhez, de önnön magunkhoz is közelebb visz.
Bizonyára szakmai ártalom, hogy mindig érdekel a meglátogatott ország történelme, kulturális fejlődése, ezért gyakran vállalok önkéntes munkát is, hogy a helyiekkel együtt megélve a hétköznapokat, jobban átérezzem mindazt, ami az ő életüket mozgatja. Így gyakran alkalmam nyílik megmutatni az embereknek, hogy hányféle módon élhetjük meg világunk különlegességét, s mennyi – nemcsak – természeti csoda vesz bennünket körül.
Sztori: Egy 52 órás hajóút rengeteg vicces helyzetet hozott, hiszen rajtam kívül kizárólag helyiek utaztak, mintegy 650-en és sajnos angolul sem nagyon beszélt senki.
Sipos Éva
10 évig jártam jómagam is a világot, tanultam önvédelmet is.
Sztorik:
- Heten az autóban, avagy mi csak azért sem hívunk még egy taxit,
- Mozambik és a gasztronómia,
- Hogy jutottam el a Húsvét szigetre,
- Oroszország és az éjszakai vonat
Szabó Virág (Viri’s Travels)
Szabó Virág vagyok. Gyerekkoromban nem utaztunk a szüleimmel, így sokszor csak a földgömböt nézve álmodoztam arról, hogy milyen lehet egyszer eljutni azokba a távoli országokba. A nagymamám és a húga mindig tele voltak merész, utazós történetekkel, és ezek, és az érdekesnél érdekesebb könyvek, lassan belém ültették a vágyat, hogy én is elinduljak, amint elég bátorságot gyűjtök hozzá. 22 évesen aztán tényleg megvettem az első repülőjegyem, és elindultam a Caminóra. Kb. 900 kilométert gyalogoltam, és ott nőttem fel igazán. Ott tanultam meg egyedül lenni, döntéseket hozni és utazni. Térképész diplomám van, de a diplomaosztóm másnapján már Angliába költöztem, mert valami teljesen másra vágytam. Eredetileg csak fél évre mentem volna au pairnek, aztán valahogy nyolc év lett belőle. Onnan indultam tovább egy másfél éves ázsiai útra, egyedül, és Pakisztánban megismertem a férjemet. Azóta csoportos utazásokat szervezek oda. Introvertált vagyok, szeretek új nyelveket tanulni, túrázni, biciklizni, és lassan, mélyen utazni.