Több mint húsz éve járom a világ esőerdeit – legtöbbször saját szervezésű, felfedező utak keretében, sokszor önkéntes munkával összekötve. Nem vagyok biológus, sem erdőökológus, és soha nem is tudományos céllal vágtam neki: egyszerűen csak lenyűgöznek az erdők, főként a mindentől távol eső őserdők.

Egy idő után elkezdett érdekelni, mi történik belül, amikor az ember elcsendesedik a vadonban. Milyen pszichológiai hatása van annak, ha valaki hosszabb időt tölt egyedül a természetben – messze minden komforttól, de közel önmagához. Ennek a kérdésnek a mentén végeztem el egy másfél éves vadon- és kalandterápiás képzést, és a pécsi egyetemen a mesterdiplomám kutatási témája is ez lett: „A vadonban, egyedül eltöltött idő mint önismereti út.”

Újságíróként főként ökológiai és zöld témákról írok, de legalább ennyire érdekelnek a non-profit kezdeményezések, női sorsok, életutak és természetesen maga az utazás mint belső folyamat. Az utazásaimról az ĺzek, imák, dzsungelek Facebook oldalamon szoktam beszámolni.

Sztori: Érdekes egybeesés, hogy az első őserdei utazásaim idején fordítottam Elizabeth Gilbert Ízek, imák, szerelmek című könyvét – azt a történetet, amely valószínűleg nők százezreit indította el önismereti utazásra a világb: az élet újraértelmezésének lehetősége a mai napig rengeteg középkorú nőt csábít Balira és egyéb egzotikus tájakra. (Amúgy én is egy magánéleti válság hatására indultam el a perui őserdőbe).

A sors iróniája, hogy a könyv egyik részét Ecuadorban, az esőerdő mélyén fordítottam (már amikor ép ment a generátor), és pont a nápolyi fejezetnél tartottam – ott, ahol Liz a világ legjobb pizzáját eszi – mközben egy esőáztatta kunyhóban ültem, (ahol egy méretes, de békés taramtula volt a lakótársam) és hetek óta szinte csak rizst és feketebabot ettem – ami nem kevés kognitiv disszonanciát okozott akkor.

Itthon a 10 Millió Fa Alapítvány csapatát erősítem: az elmúlt hat évben több mint fél millió fát ültettünk- és éltetünk – Magyarországon.

Instagram
Weboldal
YouTube

Dr. Fülep Teofil (VeloTeoFoto.net) vagyok, idegenvezető–túravezető, környezetvédelmi ökológus, biológia–technika szakos tanár, környezettudományokból szereztem PhD tudományos fokozatot. Lételemem és életem a természetjárás, túrázás, utazás, fotózás; szabadidőmben és munkával összefüggésben, túrakerékpáros, gyalogtúrázó és úszó természetjáró módszerekkel. A környezeti kérdések a kezdetektől fogva érdekelnek, melyben jártasságot szereztem a tanulmányaim révén. Számos munkám, előadásom és a honlap-blogom szól a fenntarthatóság kérdéseiről.

A turizmus a béke iparága, egy térség vonzerejének feltétele az ember és természet közötti megfelelő harmónia megléte. A turizmus az országok egyik fontos bevételi forrása, fejlesztik és számítanak rá. Mégis szembesülünk azzal, hogy az odalátogatók megjelenése rombolóan hat a célhelyre, anyagi károkkal jár, és a globális környezetszennyezésből is kiveszi a részét. A turisztikai szolgáltatók és a turisták ritkán válogatnak az eszközökben. Fenntarthatóbbá kell tenni, hogy az utazás öröme és haszna megmaradhasson, és minél kevesebb negatív hatása legyen. Gépjárműforgalom, fogyasztás, hulladéktermelés, szemetelés… Hogyan lehetünk fenntarthatóbbak? Ezekről beszélgetünk majd a kerekasztalon!

Sztori: Mindig vicces, ahogyan megbámulnak, amikor kerékpárral érkezem az autós látogatók közé, amikor az utazó- és túrafelszerelésemből, a túlélőzsákomból szinte mindenre van megoldás, így a kényszerű vásárlás és hulladéktermelés is sokkal kevesebb. Megdöbbennek, hogy a hátizsákomban, illetve a kerékpáromon van minden cuccom; és akkor sem vitetem, amikor van rá lehetőség. Már azt sem szokták érteni, hogyan utazom messzi és eldugott helyekre autó nélkül. Túravezető-képzéseken a fenntarthatóság kérdéskörei minden esetben élénk figyelmet kapnak, és beszélgetéseket, vitákat indítanak. Komikus, hogy a fenntarthatóság olyan forró téma (hot topic), amihez „mindenki ért”, de semmi sem változik…

Gyerekkorom óta a természet vonzásában élek. Mindig is lenyűgözött az állatok világa, a rejtett pillanatok, amelyeket csak türelemmel és alázattal lehet észrevenni. A fotózás számomra nem egyszerűen munka, hanem életforma: egy eszköz arra, hogy közelebb hozzam az emberekhez a természet szépségeit és törékenységét.

Hiszem, hogy a természetfotós feladata nemcsak a lenyűgöző képek elkészítése, hanem a környezet tiszteletének és védelmének közvetítése is. Ezért törekszem mindig arra, hogy úgy mutassam meg az állatokat, ahogyan ők maguk élnek, zavarás nélkül, a maguk természetes közegében.

Az életemet a kitartás, a kíváncsiság és a természet iránti mély tisztelet határozza meg. Meggyőződésem, hogy ha hagyjuk magunkat elmerülni a természet ritmusában, megtanulhatjuk újra, mit jelent igazán jelen lenni a világban. A fotózás számomra egy híd ember és természet között – és minden képemmel ezt a kapcsolatot szeretném erősíteni.

Facebook
Instagram
Weboldal

Akárhány országban laktam vagy jártam, soha nem volt kocsim, tárgyaim közül kevés származik boltból, szemetet gyakorlatilag nem termelek. Ez a természetközeli életmód sok örömöt, szabadságot ad, fiatalít, ébren tartja az érzéseket. Utazáskor nem minden téren tudom teljesen betartani (például hosszú utaknál a repülő miatt), de egy kis odafigyeléssel a legtöbb dolog itt is elég könnyű. Vannak bevált módszerek, és tulajdonképpen ezeknél is fontosabb egyfajta belső hozzáállás, amit megpróbálok majd megmutatni. Ha szereted az élővilágot, az élőlényeket, a természet harmóniáját és szépségét, neked is menni fog.

Blog
Sárkányfa – Teljesség-ébresztő tanfolyamok
Természetes nyelvtanulás