„Átlagos démonokkal küzdünk és csak átlag fölötti helyzetekben tudjuk megzabolázni”
A hegymászás kaland. A legjobb hegymászók azok, akik a legintenzívebben élik át a mászás kalandját.
„Solo mászáshoz kell bizalom a gondviselőben”

Elzárva a külvilágtól sokszor a legnehezebb utat kell választanunk.

Babcsán Gábor eddig közel 20 expedíción vett részt. Ezek közül a legnehezebb mászásai voltak 1989-ben egy új út a Kedardome (6900 m) keleti falán (1200 m, 7, A2) és 2001-ben a Patagóniában a Cerro Mascara nyitott új útja a Fragile Faces (800 m, 8, A4). 2010-ben az osztrák Hochschwab-hegységben egy nagyon nehéz új utat mászott, ez a 12 kötélhosszas, nagyrészt nyolcas-kilences nehézségű Stájer Álom.

2014. január 6-án a 4bakancs.com hegymászó szakportál internetes szavazásán »Az év hegymászója« díjat kapott alpesi mászás kategóriában.

Gábor számára a hegyek világa igazi lételem, olyan élettér, amely nélkül nincs kiteljesedett élet. Túl az ötödik ikszen még mindig kisgyermeki lelkesedéssel viseltet a hegyek birodalma iránt, s a következőket vallja a mászásról: „A mászás utazás fölfelé és egyben befelé is.” Ez a mondat sok mindent elárul Gábor sziklamászás iránti szeretetéről, és a sziklákkal – hosszú évek alatt – elmélyült kapcsolatáról.

Hegymászó, pszichológus, és zenész vagyok.

Több, mint 30 éve lankadatlan szenvedéllyel mászom a hegyeket.

Álmom és célom volt, hogy a Himalájában nyolcezres csúcsot másszak, mindezt természetes módon, serpák és mesterséges oxigén segítsége nélkül.

Ezt az álmot 2003-ban sikerült megvalósítani, amikor Erőss Zsolttal mászópárost alkotva feljutottunk a Gasherbrum II, 8035 méter magas csúcsára. Ez mérföldkő a magyar hegymászás történetében, hiszen ekkor lépett először magyar nő nyolcezres csúcsra.

Hegymászó életutam során számtalan csodálatos hegyen jártam a Tátra, Alpok, Kaukázus, Andok, Himalája, és Karakorum hegyein. Több, nyolcezres hegy megmászására irányuló expedíción vettem részt. Kivételes világba nyertem betekintést, éltem át kiélezett helyzeteket és rendkívüli élményeket.

Magyar nők közül elsőként állhattam nyolcezres hegycsúcs tetején.

Nyolc éven át hegyivezetőként dolgoztam, több versenyen dobogós helyen végeztem, és jelenleg is aktívan gyakorlom a hegymászás különféle formáit.

Civilben pszichológusként dolgozom. Tréningeket, outdoor tréningeket, és egyéni konzultációkat vezetek.

Művészi oldalam: klarinéton és szaxofonon játszom, többféle zenei formációban is zenélek.

1946-ban születtem Máriabesnyőn. Budapesten a vasútgépészeti technikumban kezdtem meg tanulmányaimat. A második év végén egy vonatbaleset következtében bal lábamat térd alatt amputálni kellett. Mindig nagyon szerettem sportolni, ezért 1965-ben – a középiskolát befejezve – jelentkeztem a BKV Sportegyesület kajak-szakosztályába. Éveken át az egyesület I. osztályú versenyzője voltam. Akkor még azt gondoltam, hogy ez az egyetlen sportág, melyet fél lábbal is eredményesen művelhetek…

Idővel turistaként kerestem fel a környező országok magas hegyeit. A hegyek közt járva megérzi az ember, hogy mi is a helyzet. 1980-tól végül az OSC igazolt hegymászója lettem. Az elmúlt húsz évben megfordultam a Börzsönytől a Himalájáig, Alaszkától Tűzföldig (kicsit bővebben például: Elbrusz, Korcsonyevszkaja, Usba, McKinley, KedarDome, Garhwal, ChoOyu, Aconcagua, Csomolungma 7880 méterig, s a közelebbi Tátra, Alpok és a Fogarasi-havasok).