Vadkemping
A szabad ég alatt alvás lehetőségei
Ha szeretsz túrázni és mindened a természet, de azt érzed, izgalmasabb lenne a szabad ég alatt, és a szállásfoglalás kötöttségei már nem neked valók. Ha vonz az ötlet, hogy kipróbáld, milyen a természetben tölteni az éjszakát, ha szívesen lecserélnéd a néhány csillagos szálláshelyet millió csillagosra, csak nem tudod, hogyan kezdj neki, akkor ez lesz a Te kerekasztalod!
Tapasztalt túrázó és vadkempingező csapatunkkal beszélgethetsz arról, hogyan indulj el egy éjszakára, vagy akár hetekre, ha a természetben szeretnél aludni. Milyen felszerelést vigyél magaddal, ami nélkülözhetetlen és hasznos a kint töltött napokon „rossz” időben és egyedül is. Beszélünk a vadkempingezés etikettjéről és íratlan szabályairól, az esetleges veszélyeiről, mire figyelj, hogy csináld.
Kerekasztal résztvevői:
- Berentés Ági
- Csutka István (Camino Steve)
- Dr. Fülep Teofil (VeloTeoFoto.net)
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Berentés Ágnes (Cave and Art)
Bő 15 éve kötöm össze a túrázást/utazást a vadkempingezéssel. Európa szerte sokfele aludtam már a szabadban, ahol lehet, és ahol nem szabad, de lehet. Erdőn-mezőn patak mellett, híd alatt, működő vulkán tetején, lakatlan szigeten, sziklaszirten és barlangban, parkolóban, körforgalomban sátorral és anélkül egyedül és másokkal. Számomra a vadkemping egyrészt a szabadságot adja, másrészt az út fűszere, ami garantáltan hozzátesz valami kalandot, valami plusz élményt a történethez :). Mik a vadkempingezés alapszabályai, amit ha betartasz nem lesz baj, bárhova is menj, mire figyelj a táborhely keresése során? Ilyen témákról biztos lesz szó a beszélgetés során.
Sztori: Korzika, idén nyáron, egyedül a GR20-on. 12 napot túráztam nagy hátizsákkal a hegyekben. Szerettem volna elkerülni a tömeget így elég sokat vadkempingeztem. Egyik nap minden felszerelésemmel bőrig áztam, másnap viszonylag korán találtam egy remeknek tűnő sátorhelyet, így megálltam cuccokat szárítani. Láttam, sok a szarvasmarha arra, biztos a félig leomlott kőkerítést is miattuk építették. Aztán leszállt a köd, megszűnt a kilátás és ahogy kinéztem a sátorból láttam, hogy nem csak tehenek vannak körülöttem. Épp egy bikával szemeztem. Egy darabig méregettük egymást, kimentem, készítettem egy fotót, ő nem mozdult. Aztán bízva benne, hogy nem lesz számára olyan érdekes a sátram, visszabújtam. Nyugodt éjszaka volt.
Csutka István (Camino Steve)
Csutka Istvánnak hívnak, de a Camino Steve név ragadt rám a világ túraútvonalain. A színházak világát cseréltem az izgalmas, különleges és kihívásokkal teli utakra – úgynevezett thru-hiking, azaz hosszú távú túraútvonalakra. Igyekszem megmutatni, nem csak az El Camino során találhatod meg önmagad, 50 év felett is van élet, lehetnek célok és teljesítmények és bolygónk olyan pontjait is megismerhesd, amelyeket kevesen fedeznek fel, pedig ezekre a helyekre is el lehet jutni, akár kis költségvetéssel is.
45 országban jártam és többek között ezeken a legendás útvonalakon is koptattam megszámlálhatatlan túracipőimet: USA – Appalachian Trail, Pacific Crest Trail – Mojave-sivatag, Grönland – Arctic Circle Trail, Korzika – GR20 Corsica, Kolumbia – Lost City Trail, Jordánia – Jordan Trail, Skócia – Cape Wrath Trail, West Highland Way, Great Glen Way, Hadrian’s Wall Path, Anglia – 24 Hours 24 Peaks Challenge, Franciaország – Tour du Mont Blanc, Tanzánia – Kilimanjaro, Görögország – Athos-hegyi Autonóm Kolostorköztársaság, Spanyolország – El Camino de Santiago és végül, de nem utolsó sorban, az Országos Kék-Kör 2575 kilométere 56 nap 8 óra és 26 perc alatt.
Dr. Fülep Teofil (VeloTeoFoto.net)
Az utazás–túrázás az életformám, leginkább gyalog- és kerékpártúrázom 1990 óta; alkalmanként vízitúrázom, korábban barlangi és magashegyi túráztam. Saját fejlesztésű szakágam az úszótúrázás. Túravezető és idegenvezető vagyok, 12 évig kutattam a hazai hegyvidékeken. Elindulok valahová itthon Magyarországon vagy külföldön, ami csak belefér, a hozzáférhető és célszerű módon. Rengeteget láttam, de megunhatatlan és sosem elég. Hogy mikor, merre és hogyan megyek, elsősorban a szabadidőmtől és a lehetőségeimtől függ. Hazánkban (beleértve a Nagy-Magyarországot: Erdély, Kárpátalja, Magas-Tátra, Alacsony-Tátra stb.) szinte minden fontosabb helyen túráztam már, számos területet bejártam, otthonomnak a Bükköt tekintem. Gyalog-, kerékpár-, illetve úszótúráztam továbbá Csehország, Németország, Dánia, Hollandia, Görögország, Spanyolország, Montenegró, Bulgária, Portugália, Olaszország és Albánia sík- és hegyvidéki, elsősorban tengerparti tájain, tengerein. A túratechnikai tapasztalataimat és fejlesztéseimet túravezetői könyvekben tettem közzé és oktatom, az útjaimról földrajzos utazási túrás előadásokat tartok.
Az időben és távban hosszabb utakat részesítem előnyben, ahol nagyobb hatással lehet rám a természet és a táj. A legjobb és legtöbbet nyújtó megoldás, ha kint éjszakázom valahol az erdőben, a hegyen. Nyáron függőágy, télen sátor, bivak bármikor. Eltöltök egy gyönyörű naplementét, majd jönnek az éjjel hangjai és fényei, aztán hajnal, reggel, és indul egy újabb túranap. Megtehetem bármilyen évszakban és időjárásban, az élmény felejthetetlen! Az utazás, túra, fotó, fenntarthatóság – kerékpáros életmód honlap-blogomon is írok ezekről.
Sztori: Egyszer egy barlangszálláson töltöttem az éjszakát, beköltöztem és lefeküdtem aludni. Amint leszállt az este, három egér próbálta megkaparintani a kajámat. Fölkeltem, arrébb tettem, visszafeküdtem. Ekkor előbújt egy pele, és játszani, zörögni kezdett. Majd újra előjöttek az egerek, megint ki kellett másznom, hogy jobban védjem a dolgaimat. Utána visszajött a pele, majd ismét támadtak az egerek, és ez így ment reggelig. Az éjszaka elmúltával a bosszantó kisemlősök elmentek aludni, én meg kialvatlanul, fáradtan kezdhettem a napot életem legrosszabb hegyi szállása után…
