Belső utazás: az utazás lelki oldala
Az utazás új dimenziókat nyit meg: tágítja ismereteinket és a komfortzónánkat, új élethelyzetekbe sodor, kihívások elé állít minket. Ezek mind a mi javunkat szolgálják, hiszen élményeket és tapasztalatokat eredményeznek – jókat és rosszakat is. Ez pedig elengedhetetlen a személyes fejlődésünk szempontjából, segít abban, hogy megismerjük, kik is vagyunk valójában és mi a küldetésünk e világban.
Ez a beszélgetés erről a világ körüli és egyben belső útról szól, amelyen nem mindig könnyű haladni, de megéri!
Utazás távoli tájakon és a lélek bugyraiban, ahova állandó bérletünk van.
Kerekasztal résztvevői:
- Bartanics Fanni (My Seven Worlds)
- Rédey Szilvia
- S. Varga Ilona
Kerekasztal előadói
Bartanics Fanni (My Seven Worlds)
Autóstoppal 20.000km-t tettem meg, illetve az Atlanti-óceánt hajóstoppal szeltem át. Azonban minden nagy kaland ellenére, a belső utazáson volt a hangsúly.
Sztori: Motort is stoppoltam már, amin hárman ültünk, és egy marakuja növényt kellett leszállítanom egyik hondurasi kisfaluból, a másikba.
Rédey Szilvia
Terapeuta, biográfiai coach, dúla, tanár vagyok. Segítő beszélgetésben életutakat kísérek a születéstől a halálig: megérteni, rálátni, változtatni, szabadabbá válni. Praxisban, online, és túrák, utazások közben. Három egyetemista gyerekem van.
Tanítok az ELTE-n, korábban sokáig egy Waldorf gimnáziumban. Izgalmas új kihívás fesztiválokon tematikus önismereti csoportmunkákat vezetni, a túrákat önismerettel egybeszőni.
A 80-as években kezdtem: 1 hónap Anglia, az ismeretlenbe, egymagam, egy levelezőtársamhoz; majd az NDK, 1 hónap, ott spontán bicikklitúra, vadkempinggel, szintén levelezőtársamhoz – akkoriban így tanultunk nyelveket. Akkoriban így ment ez.
A 90-es években már stoppal, Európán keresztül-kasul. Meg egy kis Afrika hátizsákkal.
A 2000-esekben már egyre több saját gyerekkel.
Aztán egymagam a 3 gyerekkel autós vadkempinggel, sátorral, 1-1 hónap Balkán, Baltikum.
Majd ismét egymagam 6 hét Azori, 6 hónap osztrák Alpok…
Az utazásaim mentén is kirajzolódik az életem története. Ahogyan az életkorommal és körülményeimmel változtam, úgy az utazásaim is más színezetet öltöttek. Miközben valami egyértelmű, valami alapvető ugyanaz maradt: szabadságban, a történésekkel, a tájjal összhangban – lenni.
S. Varga Ilona
Pszichoterapeuta (és fotográfus) vagyok, számomra a lélek útjai portrékon, élethelyzeteken keresztül nyilvánulnak meg. Ehhez az egyik legjobb lehetőség az idegen világokban való elmerülés.
Mikor célszerű utazni (leszámítva azt, hogy mindig), milyen lelkiállapotban, milyen háttérrel magunk mögött? Mint pszichoterapeuta és fotográfus – remélem – elég jól átlátom azokat az élethelyzeteket, amikor nincs helye az otthonmaradásnak. Lehet a lakásban, odahaza is épülni, alakulni, de véleményem szerint nincs jobb annál, ha szokatlan környezetben, új – netán idegen – arcok között próbáljuk meglelni saját személyiségünk eddig fel nem tárt, rejtett tartalékait.
Sztori: Az én belső utam a buddhizmus ösvényein vezet. Más ezt itthon élni és gyakorolni és más a helyszínen. Amikor Lehben (Ladakh – Nyugat-Tibet) leszállt velem először a repülőgép, leguggoltam, megérintettem a talajt és sírva fakadtam. Tudtam, otthon vagyok.
