6 hónap stoppal Latin Amerikában

Előadó: Priskin Dóri

Nagy megtiszteltetés, hogy ilyen nagy utazókkal találkozhatok majd a fesztiválon és oszthatom meg a saját tapasztalataim az eddigi egyik legizgalmasabb utamról.

Egyedül indultam, rögtön az érettségi után, franciaországi nyári munka után, 20 évesen Kanadába, aztán át az USA-n és irány Dél Amerika. Fiatalon, kíváncsian, naivan (most 22 vagyok, még mindig kíváncsi és naiv) hátizsákkal, első állomás Kolumbia. Spanyol tudás és szinte pénz nélkül. Aztán kb. 6 hónap alatt mentem végig Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia, Chile, Argentína, Brazília városain.

Nem csak spanyolul tanultam meg, hanem rengeteget az életről. Ebből szeretnék majd megpróbálni valamit átadni az előadásomban.

Volt minden… stoppoltunk végig. Ott is, ahol drágák a buszok, ott is, ahol olcsók. Ott is, ahol sok autó jár, és ott is, ahol sok láma és autó alig. Mindenféle dolgokat szállító kamionokkal, autókkal, lámákkal, motorokkal, rizses zsákokon, csirkék között, kő- vagy sókupac tetején a só sivatagban, szekerekkel, platós autókkal, lószállítókkal, rendőr vagy mentő autókkal. Mindenféle emberek és járművek segítették utamat. Jó darabig 2 kutyával is utaztunk.

Aludtunk mindenfele, óceánparton, hegyekben, út mellett, kamionokban, emberek kertjeiben, benzinkutakon, falvakban, városokban és a legkülönbözőbb olcsó szállásokon, általában a latin nénik padlásán pár pezóért… Ja, meg egyszer egy riói favellában a helyi rendőrkapitány kertjében… Arról nem is beszélve miket ettünk… 

Először egyedül, aztán csatlakoztak néha mások vagy couchsurferek, aztán lett egy ecuadori barátom, aki elkísért. Önkénteskedtem is, szállásért, ételért cserébe, farmokon, hostelben, sőt a Quitoi börtönben is, aztán utazva utcazene és kézműveskedés.

Gyalog jártam meg a Machu Picchu-t, 30 km séta az Inkák földjén és részt vehettem (mert véletlenül belecsöppentem) egy Bolíviai kis falu, Aymara évforduló ünnepén. Mindig a helyiekkel mozogtam, velük éltem, velük dolgoztam, velük zenéltem, táncoltam, velük pucoltam a krumplit és raktam a tüzet. Ez volt a legjobb az egészben.

Szóval sok olyan dolog történt, amit előtte nem is képzeltem. És azt sem, hogy a tűrőképességünk nagyobb, mint hinnénk, és a határaink is feszegethetőek.

Azóta egyszer már sikerült visszatérnem Brazíliába és a trópusokon végigdolgoznom a nyarat (ami ott tél, de melegebb, mint az európai nyár). És alig várom, hogy újra útra keljek remélve, hogy sokan kedvet kapnak majd hasonlóan cselekedni, hisz leírhatatlan tapasztalat.

Blog

Bemutatva a 2. JUF-on.

0