Kerekasztal

Belső utazás: az utazás lelki oldala

Az utazás új dimenziókat nyit meg: tágítja ismereteinket és a komfortzónánkat, új élethelyzetekbe sodor, kihívások elé állít minket. Ezek mind a mi javunkat szolgálják, hiszen élményeket és tapasztalatokat eredményeznek – jókat és rosszakat is. Ez pedig elengedhetetlen a személyes fejlődésünk szempontjából, segít abban, hogy megismerjük, kik is vagyunk valójában és mi a küldetésünk e világban.

Ez a beszélgetés erről a világ körüli és egyben belső útról szól, amelyen nem mindig könnyű haladni, de megéri!
Utazás távoli tájakon és a lélek bugyraiban, ahova állandó bérletünk van.

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

Kerekasztal előadói

Belme Ágnes

2012-ben változott meg végképp az életem. Későn érő típus vagyok, így 30 éves korom után kezdtem bele a világjárásba. Addig az önismeret útját máshogyan jártam. A kettő különböző és mégis hasonló. Olyan részeidet ismered meg, amikről eddig nem is tudtál. Feszegeted a határaidat, a komfort zónádat és közben sok-sok mindent megtanulsz. 

6 hónap alatt nagyon szerettem, hogy leegyszerűsödött az élet. Nem volt reggeli hiszti, hogy mit vegyek fel, mert azt vettem fel, ami még tiszta volt a táskámban. 2012-ben úgy indultam útnak, hogy egy alapvetően zárkózott, introvertált ember vagyok. Mára már egy csacsogós, viszonylag hamar barátkozós személyiségem lett. Mert megismertem a határaimat, azt hogy mire vagyok képes, és azt. hogy milyenek az emberek. Az út nem csupa öröm, nekem mindig vannak vívódásaim, de összességében mindig boldogsággal tekintek vissza. 

Legjobban a leegyszerűsödést szeretem az utakban. Elmaradnak a társadalomból, környezetből felvett sallangok és minden a maga valójában mutatkozik meg. A döntéseket könnyű meghoznom. Ha nem. akkor ott el is tudok gondolkodni, hogy valójában mit mutat ez a helyzet szituáció nekem. 

6 hónap utazás után ki tudtam mondani magamnak, hogy attól sem lennék maradéktalanul boldog, ha csak utaznék. A munkámban hiányzott a szabadság, a folyamatos utazásban viszont hiányzott az időnként megállás. Most egy olyan útra léptem, ahol ez a két dolog közelít egymáshoz.

Szabó Eszter

A hobbimat és szenvedélyemet munkává alakítva a teleket az osztrák Alpokban, míg a nyarakat a Balatonnál töltöttem, köztük elég időt adva utazáshoz, kalandozáshoz, felfedezéshez. Majd a munkából karrier lett és bolygón átívelő lehetőségek. A mehetnékem és nyugtalanságom pedig már-már a függőség határait súrolta, mikor egy majdnem teljesen ismeretlen holland csapat lakóbuszába beszálltam, hogy felfedezzük Afrikát. A lelki megrázkódtatásokkal teli út során tettem fel magamnak először a kérdést: kalandvágy vagy menekülés ez? Nyitottság a világ felé vagy belső bezárkózás? Még jobban a mindfulness meditáció és a jóga irányába fordulva meg is kaptam rá a választ: az önismeret rögös útja. Hozzáállás kérdése, hogy mi mindezt hogyan éljük meg, dolgozzuk fel és mit viszünk magunkkal. Én magát a felismerést: a tudatosságot választottam és az alkalmazkodóképességet az állandóan változó környezethez. Közel 10 év után ma már felismerem, mikor menekülés az indíttatás és bátran megnyílok az ismeretlen élményeknek bízva önmagamban, hogy bárhogy is történik, az csak a fejlődésemet szolgálja.

Bartanics Fanni

Hogyan kerültem 6 év külföldi élet után a teljes lelki összeomlás határára? Hiszen látszólag mindenem megvolt. Sok országban, sok jól fizető munkám volt. Légiutas kísérő, személyi asszisztens felsővezetőknek, professzoroknak az oxfordi egyetemen…stb. Majd a svédországi évem alatt már ki sem tudtam kelni az ágyból. Depresszió, álmatlanság, alvási bénulás.

Ekkor jött el az a pillanat, hogy vagy így, vagy úgy, de véget kell vetnem ennek. Viszont a kihívásokkal teli utat választottam. Elkezdtem a pszichológia felé fordulni, haza költöztem egy évre, kirúgtam a folyton csaló 5 éves párkapcsolatomat, elkezdtem edzeni, elértem egy 20 éves célt, de ez sem volt elég.

Így 2015 nyarán stoppal bejártam Európát, hajóstoppal átszeltem az Atlanti-óceánt, majd több mint 1 éven át hátizsákkal jártam Latin-Amerikát. Mintha rakéta üzemmódra kapcsolat volt a személyiség fejlődésem. Annyit tanultam útközben magamról, a világról, levetkőztem gátlásokat, korlátozó hitrendszereket, beleszerettem abba, aki vagyok, az életbe, függetlenítettem a boldogságomat anyagiaktól és párkapcsolattól és még sorolhatnám.

Ez nem azt jelenti, hogy ma már nincsenek kihívásaim. Dehogynem. Csak tudom, hogy meg tudom őket oldani, illetve meg is szeretném őket oldani. Nem mástól várom a megoldást, nem hibáztatom a világot, hanem felelősséget vállaltam az életemért és teszek a belső boldogságomért.

Fráter Erzsébet

Fráter Zsóka vagyok, biológus-botanikus, és nagyon szeretek utazni. Sok, elsősorban ázsiai országban jártam már. A szakmám is örök kutatás, összefüggések keresése, izgalmas felfedezések és rácsodálkozások. Ezt szeretem csinálni, ezek a motivációk vezetnek a lelki fejlődésemben, belső utazásaimban is.
Mióta a 30-as éveim végén megismertem Jézus által Istent, más irányba fordult életem hajója. Másként látok mindent, a környezetemet, a világot, és belső békességem már nem a külső körülményeim függvénye. Persze a hit harcát naponta meg kell vívni. Szóval mióta a Biblia napi olvasmányom lett, nagyon szerettem volna eljutni a Szentföldre. Bejárni a szívemnek oly kedves történetek helyszínét, látni azt, amit a bibliai szereplők is láttak.
De mit tesz hozzá a hitemhez egy izraeli utazás? És mit tanulhatok a szeretetről az utazásaim közben? Magamat akarom megismerni, vagy azt az Istent, akit életem Urának tekintek? Beszélgessünk az utazásaink lelki oldaláról! Nektek, nekem mit jelent a belső utazás itthon és útközben?

Dr. Hajdu Zsanett

Az amazóniai indiánok titokzatos világát kedvelő gyógynövénykutató neurobiológusként mindig is odafigyeltem a belső utamra, arra hogy a tudatom mi mindenre képes, és a létezésünket, egészségünket fenyegető kórok ellen milyen megoldásokat tudnék találni. Amíg biológusként a laborban az agy működését, az amazóniai dzsungelben a gyógynövények gyógyhatásait tanulmányoztam, addig a személyes életemben a saját tudatom működését és a testem gyógyításának módjait a jógák és a meditáció módszereivel fedezem fel. De ahhoz nem kell különösebb módszer, hogy észrevegyük magunkon a hosszú utazások átformáló hatását, hogy a naponta érkező változatos próbatételek miként tesznek egyre tisztábbá, egyszerűbbé, alázatosabbá és rugalmasabbá. A belső utam akkor is kanyarog, ha épp nem mozdulok. Manapság kevesebbet utazom, több dél-amerikai lehetőséget elengedtem és lecseréltem a hazai meditációs párnámon való elmélyülésre, mert épp nem a külső díszlet változásában láttam az izgalmas felfedezések forrását. De ez bármikor változhat, hisz a gazdagító élmények és a felfedezések lehetősége ugyanolyan bőséges lehet kint is – bent is, itt is – ott is.

S. Varga Ilona

Pszichoterapeuta (és fotográfus) vagyok, számomra a lélek útjai portrékon, élethelyzeteken keresztül nyilvánulnak meg. Ehhez az egyik legjobb lehetőség az idegen világokban való elmerülés.

Mikor célszerű utazni (leszámítva azt, hogy mindig), milyen lelkiállapotban, milyen háttérrel magunk mögött? Mint pszichoterapeuta és fotográfus – remélem – elég jól átlátom azokat az élethelyzeteket, amikor nincs helye az otthonmaradásnak. Lehet a lakásban, odahaza is épülni, alakulni, de véleményem szerint nincs jobb annál, ha szokatlan környezetben, új – netán idegen – arcok között próbáljuk meglelni saját személyiségünk eddig fel nem tárt, rejtett tartalékait.

Sztori: Az én belső utam a buddhizmus ösvényein vezet. Más ezt itthon élni és gyakorolni és más a helyszínen. Amikor Lehben (Ladakh – Nyugat-Tibet) leszállt velem először a repülőgép, leguggoltam, megérintettem a talajt és sírva fakadtam. Tudtam, otthon vagyok.

Baross Panni

Baross Panni vagyok, utazó, blogger, jógaoktató és utazásszervező. 2016 őszén indultam egy hátizsákos utazásra, egy útra szóló repjeggyel Nepálba. Fél évre terveztem az utazást, közel három év lett belőle, amiből kettőt már expatként egy malajziai szigeten, Penangon töltöttem.

Ahogy az elindulásom, úgy az utazásom sem volt logikus, tervezett, vagy ésszerű. Olyan volt, mintha felültem volna egy varázsszőnyegre, amiről nem tudtam, hova tart, csak hagytam, hogy vigyen, telve az ismeretlen iránti bizalommal. És hogy mit tanított nekem ez az áramlás a világban, arról fogok Nektek mesélni a kerekasztal-beszélgetésen.

Blog: https://www.facebook.com/Travelandyoga/

Az előadásom:
0