Kerekasztal

Digitális nomádság

Amikor a munka tesz szabaddá

Mi kell ahhoz, hogy valaki digitális nomád legyen? Milyen szakmák és milyen típusú foglalkoztatás teszi ezt lehetővé? Hogyan telnek egy digitális nomád napjai? Mik ennek a nehézségei? Mi az, amiért megéri így élni, vagy legalább kipróbálni?
A mai világban egyre több munka végezhető online, távolról, ami megteremti a lehetőséget ahhoz, hogy onnan, és úgy dolgozzunk, ahol és ahogy akarunk. Ez mind nagyon jól hangzik, mégis kevesen választják. Mik ennek az életmódnak az előnyei/hátrányai? Rendelkezel-e elég önkontrollal, hogy akkor is elvégezd a napi munkád, amikor épp a tengerparton pihenhetnél?

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

Kerekasztal előadói

Harkányi Árpi (360 fok bringa)

Kezdetben nem értettem a digitális nomád kifejezést, és évekbe telt, mire elfogadtam. Számomra ugyanis a nomádság nem csak vándor életmódot, hanem egyszerű életet is jelent, és mivel hálózatokkal foglalkozó IT mérnök (is) vagyok, pontosan tudom, hogy a helyfüggetlen életmódot és munkát lehetővé tevő internetet felépítő rendszerek sokféleképpen jellemezhetőek, de egyszerűnek biztosan nem. A legjobb az egészben az, hogy amíg e kifejezés ellen voltam, közben már én magam is ilyen nomádként éltem és utaztam a világban, csak épp ez még nem tudatosult bennünk.

4 évig, 2 hónapig, 3 hétig és 5 napig tartott (de ki számolja… :D) életünk azon szakasza a feleségemmel (ami amúgy a nászutunk is volt), amikor 46 országban fordultunk meg, és mindez idő alatt az élethez és ehhez az utazáshoz szükséges pénz közel kétharmadát, kb. 7 millió forintot útközben kerestük meg, főképp helyfüggetlen módon, vagyis eleget téve a digitális nomádság definíciójának. Mondjuk ennyi pénzt egy két fős nomád duó a nomadlist.org átlagos nomádköltségei alapján nagyon hamar eléget, de mi nem voltunk átlagosak, és Te sem kell, hogy az legyél! 😉

Apropó, nomádság. Be kell valljam, hogy már csak félnomád vagyok. Dolgozom egy multinál, ahol túlságosan is imádom a kollégáimat és szeretem az izgalmas feladatokat, mintsem, hogy szabadságvágyból ezt feladjam. És most jól is jön egy kis egyhelyben való lét, mikor épp családot alapítottunk – a fesztivál idején 17 hónapos a kislányunk, ő is ott lesz! De ez a munka heti két nap Home Office-al jár, tehát elvileg a hét nagyobb részében bárhonnan dolgozhatnék. De nem csak ezért tartom magam félnomádnak, hanem mert emellett a munka mellett már többféle, utazással kapcsolatos előadástémát sikerre vittünk, és az egyikből könyvet is írtunk amely több ezer példányban fogyott (a címe Hogyan utazzuk be a világot napi 3533 forintból? – és az utolsó néhány kapható példánya ott lesz a feszten!), és több következő ötleten is dolgozom / dolgozunk a feleségemmel, Zitával.

Számomra a helyfüggetlenségnél még fontosabb, hogy szeressem amit csinálok. Mert ha szeretem, akkor mindegy, hogy hol vagyok, sőt az is mindegy, hogy sikerre viszem-e a projektet vagy sem, hiszen élvezem minden percét. De mivel élvezem csinálni, ezért akár csinálom a rendes munkahelyen eltöltött 8 óra meló után is, és ami még fontosabb, a kudarctól való félelem nélkül és legfőképpen szenvedéllyel csinálom, így a végén mégiscsak nagyobb az esélye a sikernek.

Rengetegen kérdezték tőlem, hogy hogyan bírtam egész napos utazás után még annyit írni a nagy úton? Hát így, mert imádtam csinálni. És ezt akkor még nem is sejtettem előre (pedig milyen jó lett volna tudatosabban csinálni…), de később ebből  lett a blog, aztán abból a szabadúszó újságírás, és 4 saját fotónaptár projekt (ami aztán ezen utazáson túl is folytatódott, de más formában), az előadások, a könyv, sok-sok nagyszerű kapcsolat, akiknek sokat köszönhetek, és még ki tudja, mi minden jót hoz a jövő… 🙂

A többit majd a kerekasztal beszélgetésen! 😉 Gyertek be, beszélgessünk!

facebook.com/cyclingthe360

Nagy Zoltán

Már két éve járom a világot munka közben. Tavaly 10 hónapot voltam Ázsiában, az idei év nagy részét pedig Olaszországban és Horvátországban töltöttem. Szeretném úgy népszerűsíteni a digitális nomád életmódot, hogy az emberek tisztán lássanak és úgy mondják azt, hogy “Ez kell nekem!”. Jelenleg nem tudnék jobb életet kívánni magamnak, mint freelancerként, digitális nomádként utazni a világban úgy, hogy közben pénzt keresek. Azt gondolom, hogy a legtöbb embernek nincs tiszta képe arról, hogy mivel jár egy ilyen élet, milyen nehézségekkel fog találkozni az online pénzkeresés útjain és mi várja, amikor célba ért. Az ide vezető út rögös, de talán téged is egy olyan élet vár itt, amire igazán vágysz. 

Kis lépés az emberiségnek, de egy hatalmas lépés lehet neked! 😉

Szabó Elvira

Könyvek szerkesztésével és szövegírással foglalkozom, és időnként utazásokat teszek digitális nomádként – vagyis egyszerre utazom, valamint távmunkában dolgozom, nem pedig vakációra megyek. Így élvezhettem több hónapon keresztül Brazíliában a csodás strandokat és a helyiek kedvességét és közvetlenségét, Délkelet-Ázsiában pedig a kultúrák sokszínűségét.

Igaz, digitális nomádnak lenni nemcsak arról szól, hogy egy koktél mellett, a szemünk előtt a tenger végtelen kékjével püfölgetjük a klaviatúrát. Egy ízben Thaiföld egyik tengerparti üdülővárosában a szálláshely társalgójában nagy erőkkel igyekeztem befejezni egy munkát este 11-kor. Mellettem egy brazil és egy ománi srác sörözött, és röviden bekapcsolódtam a beszélgetésükbe. Megemlítettem, hogy úgy tudom fenntartani az utazásomat hosszú távon, hogy közben távmunkában dolgozom, amire a brazil srác felkiáltott:
– Wow, én is ezt akarom csinálni!
Mire én:
– Micsoda? Te is dolgozni akarsz este 11-kor is, ahelyett hogy söröznél?

Valahogy így… A kerekasztal beszélgetésen szó lesz mindenről a digitális nomád léttel kapcsolatban, amire csak kíváncsiak a résztvevők: milyen munkákkal lehet digitális nomád az ember, hogyan legyenek stabil, megbízható munkakapcsolataink akár a világ másik végéről is, hogyan osztjuk meg az időnket a munka és a „szabad program” között, hogy néz ki egy átlagos napunk, stb. A pozitívumok mellett őszintén szót ejtünk az árnyoldalakról is.

Nemcsak dolgozom és utazom, hanem blogot is vezetek az élményeimről, amelyben a gyakorlati tudnivalók mellett arról is írok, hogyan fejlődöm az utazás és a digitális nomád lét hatására. Ezek az írások az elvirszabo.com weboldalon a Vargabetűk blogon olvashatók. Évek óta publikálok novellákat is, első könyvem pedig Patchwork címmel 2019-ben jelent meg.

Facebook
Instagram

Ollári Emese

Sziasztok! Én 1999 óta élek külföldön. Fiatal koromban sokminden akartam lenni csak felnőtt nem. Az utazás viszont mindig vonzott és mindenképp el akartam jutni Amerikába. Így indult az egész. Suli után, továbbtanulás helyet inkább elmentem bébiszitternek Münchenbe, Torontóba, majd végül Londonban kötöttem ki. Cirka 16 évig élveztem Anglia vendégszeretetét és közben több szakmám volt, mint azt valaha is gondoltam volna. De egy dolog mindig felbukkant, az pedig a tanítás. Nagyon jó érzés átadni a tudást másoknak és most már papírom is van róla 😉 Angol tanárnéni lettem! Ez duplán hasznos, hiszen online is tudok tanítani, amíg úton vagyunk (valamiből élni is kell:). Nem vagyok egy kimondottan nagyravágyó tipus, de van amiből sosem elég (a nyilvánvaló szereteten kívül), ez az utazás, a tánc és a finom enni-innivaló (és persze Zolixplorer videók!). Imádok új helyeken járni, új emberekkel találkozni és új kajákat kipróbálni. Na jó, ezzel valószínű sokan vagyunk így. Szerencsére, vagy inkább sosem szűnő álmaimnak köszönhetően, sok helyre el is jutottam eddigi életem során. 2018-ban körülbelül 10 hónapot Ázsiában utazgattunk, 2-3 hónapos váltásokkal belevetettük  magunkat a mindenapi életbe Thaiföldön, Vietnámban, Balin, de pár hetet eltöltöttünk Kambodzsában, Malajziában és Laoszban is. 2019-ben már ragaszkodtunk Európához és összesen 7 hónapot laktunk Horvátországban, Olaszországban és Ausztriában.

0