Kerekasztal

Külföldi munka, kivándorlás, ösztöndíjak, önkéntesség

Hol, mit, mennyiért, hogyan találd meg?

Világgá mennél, de nem tudod, hogyan tedd? Szeretnél egy másik országban élni, szakmailag fejlődni és bővíteni a saját határaidat? A legjobb helyen jársz most, kifogásoknak itt nincs helye! Diákként megpályázhatsz tanulmányi ösztöndíjakat, pályakezdőként jelentkezhetsz önkéntes programokba, megfelelő munkatapasztalattal pedig szerencsét próbálhatsz a külföldi munkaerőpiacon is. Csupán egy nagy adag kíváncsiság és bátorság kell hozzá, hogy elindulj. Lehetőségek egész tárháza vár rád.

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

Kerekasztal előadói

Daróczi Szilárd

Daróczi Szilárd vagyok, a Szilárd utakon blog szerzője. 24 évesen egyik napról a másikra költöztem Angliába, ahol két évet töltöttem. Akkor még nem sejtettem, hogy az Egyesült Királyság egy meghatározó biztos pontja lesz az életemnek. Két éve hagytam el Magyarországot, azóta az év nagyjából felét Balin a másik felét pedig Angliában töltöm. A szigetországban főleg a vendéglátásban szoktam elhelyezkedni, ezen a területen lehet ugyanis a leggyorsabban viszonylag jól keresni. Elég nagy gyakorlatom van a munkakeresésben, mostanában már elegendő 3-4 nap, hogy jól fizető munkát találjak. A trükköket szívesen elárulom neked is. Tavaly nyáron pedig az indonéziai földrengést követően egy hétig dolgoztam Lombokon a World Central Kitchen önkénteseként. 2000 fedél nélkül maradt embernek főztünk ebédet.

Siposhegyi Zoltán

Siposhegyi Zoltán vagyok, híradós, külpolitikai újságíró és szakértő. Az ELTÉ-n végeztem politológiát, de jártam egyetemre Spanyolországban és Indonéziában is. Szakterületem kezdetben a Közel-Kelet és a terrorizmus volt, de a spektrum egyre inkább tolódott Afrika felé. 

Karrieremet az M1-nél kezdtem, de most már két éve Európa legnagyobb hírcsatornájának, az euronewsnak a csapatát erősítem. Az elmúlt években tudósítottam európai terrortámadásokról és jártam kormánydelegációval Szudánban. Így láthattam a világtól szinte teljesen elzárt Meroé piramisokat.

Azon kevesek közé tartozom, akik dolgoztak Magyarország két legnagyobb afrikai segélyszervezetének. Az Afrikáért Alapítvány segítségével feleségemmel tavaly egy hónapot töltöttünk az észak-tanzániai Namangában, ahol leraktuk egy önkéntes misszió alapjait és közösségi finanszírozásból kutat furattunk a falunak. A Magyar Afrika Társaság színeiben pedig a Globo TV tudósítójaként számoltam be minden létező hazánkban rendezett afrikai eseményről. Politikai egyezményekről, diplomáciai találkozókról és kulturális estekről. Eközben pedig Szudán budapesti nagykövetségének munkáját is segítettem. 

Eddig 8 szubszaharai országban jártam, de még sok meghívásnak kell eleget tenni. 

Patai Mercédesz

Patai Mercédesz vagyok, 26 éves, olasz irodalom szakos bölcsész és olasz, illetve magyar mint idegen nyelv szakos tanár, blogger, világutazó. Imádom a világot, de szívem csücske a mesés Olaszország. Az elmúlt öt évben 6x költöztem Olaszországba, 4 különböző olasz városban éltem (Róma, Milánó, Firenze, Pietra Ligure), 20 országban és közel 170 olasz városban jártam.

Egész életem teljes mértékben az olasz kultúra és nyelv körül forog. Első diplomámat az ELTE-n Romanisztika-olasz alapszakon, olasz filológia specializáción, a másodikat Olasz nyelv, irodalom és kultúra, a harmadikat, pedig Firenzében olasz-magyar tanulmányok szakon szereztem. Jelenleg az ELTE-n magyar mint idegen nyelv  tanári szakos hallgató vagyok. Életemben az első egyetemi képzés töltötte be a legfontosabb szerepet, hiszen akkor nyílt lehetőségem először arra, hogy hosszabb időre imádott országomba utazzak. Valóra váltottam életem nagy álmát és Rómába költöztem hat hónapra. Az Örök Városban eltöltött félév során a “dolce vitába” életérzés olyannyira magával ragadott, hogy hazatérésemet követően pár hónap múlva szívem ismét visszahúzott a csodálatos Itáliába, három hónapra, ahol életem egyik legszebb és élményekben leggazdagabb nyarát töltöttem Au Pair-ként egy tengerparti luxusvillában. Diplomám megszerzése után Milánóba és Liguria egyik eldugott festői tengerparti falvába költöztem, 3-3 hónapra.  Ezt követően beiratkoztam a Firenzei Egyetemre, elvégeztem egy kurzust a Sienai Egyetemen. Háromszor voltam Erasmus, egyszer pedig Campus Mundi ösztöndíjas, mesterszakos tanulmányaim során pedig minden évben a Toszkán Régió ösztöndíjasa voltam. 

Utazásaim során nincsenek nagy igényeim, a legszerényebb körülmények között utazom. Napokig kutakodom a legolcsóbb vonat és repülőjegyek után, mivel nem szívesen fizetek pár ezer ft-nál többet. Gyakran couchsurfingelek ismerősöknél, barátoknál, de aludtam már többször reptéren, sátorban és autóban is, és a telekocsit sem vetem meg. Az utazás nálam, nem a drágábbnál-drágább éttermek, menő szállodák felkeresésében merül ki, hanem az emberek és az adott ország/város kultúrájának megismerésében, az emberekhez való közelkerülésben, gondolkodásuk megértésében. Sajnos a lottón sem nyertem és a családom sem finanszírozza az utazásaimat, viszont tudom, ha bármit is el szeretnék érni az életben, azért keményen meg kell dolgoznom, legyen szó munkáról vagy akár “csak” az éjszakákon át tartó tanulásról. Mindenki másra költi a pénzét, én utazásra, és ettől vagyok hihetetlenül boldog! Az utazásnak nagyon sok mindent köszönhetek, hiszen számtalan dologban fejlődtem, a nyelvtudástól kezdve, az empátián és a nyitottságon át, a tudatosságig. Jelenlegi életem mottója lehetne akár a következő mondat is: “a tanulásból utazom, az utazásból tanulok”, hiszen elsősorban egyetemi tanulmányaimnak és a határtalan szenvedélyemnek köszönhetem az elém tárult lehetőségeket, legyen szó nyelvtudásról, külföldi ösztöndíjakról, nyelvtanításról vagy au pair-kedésről.

Blogom elérhetősége: https://mercinitaly.com

Merci & Italy az Instagramon: https://www.instagram.com/mercipatai/

Merci & Italy a Facebookon: https://www.facebook.com/mercinitaly/

Ződi Anna

Ződi Anna vagyok, vajdasági világjáró. Eddig kb. 70 országban jártam 18 éves korom óta, többségében önkéntesként vagy ösztöndíjjal. Nagyon sok program létezik Európában és azon túl is, ami fedezi minden költséged, ha úgy szeretnél világot látni, hogy közben hasznossá teszed magad. Kitapasztaltam, hogyan nézzen ki az öneletrajzod, mi az amit mindenképp bele kell, hogy írj a motivációs leveledbe és miért fontos az ajánló levél. Csak az utóbbi 3 évben így éltem/dolgoztam/önkénteskedtem Isztambulban egy magán egyetemen, Olaszországban egy Európa-szintű civil szervezetnél és egy bahraini alapítványnál, ami az UNESCO Világörökség Kincseivel foglalkozik. Ha kíváncsi  vagy, mit kell meglépned ahhoz, hogy érvényesülni tudj külföldön, tarts velem!

https://www.magyarszo.rs/hu/4134/hetvege/210457/Az-utaz%C3%A1s-tan%C3%ADt%C3%A1s.htm

https://becejski-mozaik.co.rs/component/k2/11788-utirajz-mindenhol-otthon-ii-resz-isztambulban-is-vannak-hazai-izek?fbclid=IwAR3RWrKRUcsfrjr48j-5a0Nbr7YmosMcPkrnMHvXHCHduwIdX28mxd4yCC8

https://becejski-mozaik.co.rs/component/k2/11686-utirajz-i-resz-mindenhol-otthon

Dr. Hajdu Zsanett

Egyszer régen, nagyon régen még biológus egyetemista koromban két évet töltöttem Bolívia indiánjai között, ahol különböző önkéntes munkák „leple” alatt elvégeztem egy kutatómunkát: amazóniai indiánok gyógynövényismeretét jegyeztem le, amelyből aztán a diplomamunkám is megszületett. Sőt, valójában ez a kb. napi 1000 Ft-ból kihozott út totálisan megalapozta az eddigi szakmai pályafutásomat. Két társammal fél éven át készültünk az útra: kutatási tervet készítettünk, szponzorokat szereztünk, felvettük a kapcsolatot kinti egyetemekkel, így volt hová megérkeznünk. A kitartás, száz féle skill fejlesztése és számos spontán felbukkant helyi és hazai, önkéntes és fizetett lehetőség segített, hogy összejöjjön az elképzelésem, és a kutatómunka, amit elképzeltem, megvalósulhasson.
Később „konferenciaturistaként” jutottam el Kubába, Brazíliába, majd Costa Ricán tanítottam egy egyetem őserdei oktató-kutatóközpontjában. A kerekasztal beszélgetésben szívesen válaszolok nektek szponzorszerzéssel, szakmai terv készítéssel, tanulmányutakkal, önkéntességgel, önálló kutatómunka megvalósítással, alacsony büdzsével, hatékony „csibész módszerek” alkalmazásával kapcsolatos kérdéseitekre.

Molnár Kitti

Jakab Kriszta

Végzettségem szerint angol nyelv és irodalom szakos tanár vagyok, és  angol-német-spanyol-magyar nyelvű idegenvezető.
Egy Rábaközi kis faluból származom. 19 évesen a rendszerváltás után pár évvel Angliába vettem az irányt, ahova igazából egy kis szerelem indított el, ami aztán más szenvedéllyé alakult.. ugyanis ez volt az első állomás az utazásaim kezdetének… Itt közel 3 évet éltem, au-pairként kezdtem, de dolgoztam hotelekben, pub-okban is.
Folytattam itthon tanulmányaimat, melyet megszakítva sikerült a több lépcsős megmérettetés után elhelyezkedni  személyszállító óceánjáró luxushajón:Életem legkeményebb munkája volt. Mikor épp nem dolgoztam vagy voltam túl fáradt, partra szálltam és igyekeztem megismerni a helyeket, ahol hajóztunk. Karib tengertől Mexikón át egészen fel Alaszkáig, ami nagy szerelmem lett: az iszonyú nagy természeti ereje, kincsei, múltja és jelene teljesen lenyűgözött, megbabonázott és magával ragadott. A másik kedvencem Mexikó, melynek sokszínűségét, vidámságát, embereit, konyháját, kultúráját nagyon közelinek éreztem magamhoz. A hajón is a legjobb barátaim mexikóiak voltak, ők bevezettek a mexikói latino-kultúrába, életérzésbe, s teljesen bele is szerelmesedtem a spanyol nyelvbe. A legjobb tanulás pedig ha az adott nyelvterületen élve  szívvuk magunkba a nyelvet, kultúrát, ízeket, hangokat, így a hajó után nem sokkal Spanyolország felé vettem az irányt, ahol először a szigeteken, Mallorcán és a Kanári szigeteken dolgoztam animátorként, majd Córdobában, Andalúziában az ezeregy éjszaka meséit idéző kisvárosban landoltam a varázsszőnyegemmel. Ez alatt az idő alatt sikerült bejárnom Andalúzia városait, bohém tengerpartjait.  Barangolván Andalúzia kis zeg-zugos utcáin, az eldugott kis tapas-bárokból kiszűrődő flamenco zenét hallgatva szippnatottam magamba a narancsfa virág illatú levegővel együtt az autentikus napsütéses andalúz életérzést…

Itt dolgoztam 5 csillagos hotel éttermében pincérnőként majd angol nyelvtanárként egy helyi magán nyelviskolában és önkéntesként kutyamenhelyen. Az önkéntesség nagyon megérintett, és úgy döntöttem, megvalósítom 2 régi nagy álmomat: egyik, hogy rászoruló gyerekeknek segítsek munkámmal, jobb élet lehetőségéhez hozzásegíteni őket, a másik pedig, hogy eljussak Ausztráliába: több hónapos szervezés eredményeképp megcsináltam egy saját szervezésű hátizsákos túrát, melynek keretei közt végeztem angol nyelvtanítási önkéntes munkát Vietnámban és Thaiföldön. Csodás volt mind szakmailag mind emberileg megtapasztalni mindazt, ami ott volt. Segíteni mentem, de a végén rájöttem, hogy én sokkal többet kaptam és tanultam tőlük, mint amit én adtam nekik. A sok őszinte mosolyt, a szeretetet, a barátságot, a sok élményt, a szegénynek tűnő de mégis oly gazdag világot. Könnyes búcsú után folytattam utamat Malaysián keresztül Szingapúrba, majd Ausztrália és Új-Zéland.. következett. Hatalmas élmény volt, rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb.

Sokan mondják, hogy milyen sokfele jártam már… de minél több helyen járok, annál jobban ráébredek, hogy mennyi helyen nem voltam még.

De azontúl, hogy vonzanak a távoli csodás helyek és természeti kincseik, azért a legcsodálatosabb naplementét a kis falum határában láttam, valamint számomra  a világ számos  vízpartja közül a legkedvesebb és leggyönyörűbb az én örök Csárdai Rába-partom…

0