Én szeretek egyedül utazni. De bevallom, akkor vagyok csak egyedül az úton, mikor én akarom. Na jó néha akkor is mikor a sors úgy akarja. De legtöbbször csatlakozom társaságokhoz, helyiekkel beszélgetek, utazókkal tervezzük a következő programot együtt.
Szokták kérdezni, hogy nem maradok-e le dolgokról, mikor egyedül utazom? Nem veszélyes-e? Nem szeretném-e megosztani az élményeimet?
Vannak szabályaim, amit a nagy szabadságban is igyekszek betartani. Például hogy sötétedés után nem császkálok egyedül. Hogy ha egy utca üres, akkor onnan visszafordulok. És figyelem a megérzéseimet. Van amikor egy egy programot kihagyok, vagy másik hostel szobát kérek, mert nem jó az előérzetem. És van mikor hagyom, hogy sodorjon az ár.
Egy aranyos sztori Kubából: Egy pihenős napomon egy magyar családdal találkoztam a strandon. Beszélgetésbe elegyedtünk és kiderült ők is voltak Vinalesben. Kérdezik tőlem, hogy tudom-e hogy lehet feljutni a festett szikla tetejére, mert ők láttak ott fent valakit mászkálni. De a vezetőjük őket nem vitte fel. Én pont tudom, hogy kell oda feljutni, mert engem láttak odafönn. Kubában a belépőhöz egy koktél is jár. A térképemen láttam, hogy van egy kilátó a közelben. Így megkérdeztem a bárban hiányos spanyolságommal, hogy hol van a kilátó. Gyorsan odaintették Joset, hogy mutassa meg nekem az ösvényt. Csak akkor tudatosult bennem hogy a sziklafestmény tetejére jutottam, mikor lenéztem.

Tini korómtól utazom. Főleg akkor, meg az utóbbi időben, mióta már nagyobbak a gyerekeim újra nekiindulok egyedül is. Sokan félnek egyedül utazni pedig valójában az egyedül utazás talán a legkönnyebb műfaj. Senki másra és semmi másra nem kell
figyelnünk csak magunkra és magunkért vagyunk felelősek. Egyedül utazva sokkal többször kapcsolódok a helyiekhez, sokkal több velük az interakcióm, jobban belelátok az ottani világba. Ha akarok egyedül vagyok, ha akarok csatlakozom valahova, és többet beszélgetek más utazókkal is. Mindemellett az egyedüllét egy út alatt sokat segít abban is, hogy az egy jó belső utazás is legyen. Természetesen alapvető biztonsági dolgokra egyedül
nőként jobban oda kell figyelnem, erről is beszélhetünk a kerekasztalon. Legutoljára Kubát jártam be egyedül busszal és iránytaxikkal, onnan friss tapasztalataim vannak.

Blog
Facebook
Instagram

Nekem minden egy nápolyi Erasmus ösztöndíjjal kezdődött. Első igazi kilépés a komfortzónából, ami azóta az élményeim és a tapasztalataim hatására egyre jobban tágul. Befejeztem egy művészeti egyetemet, munkába álltam és idén nyáron megvalósítottam az egyik bakancslistás tervemet: felmondtam a munkahelyemen és végigstoppoltam Olaszországot. Két hónap, egy hátizsák. Mikor, ha nem most, amíg fiatal vagyok? Különböző helyeken szálltam meg leginkább coachsurfingen keresztül, mert szerettem volna a költségeimet lecsökkenteni. Stoppolás, couchsurfing, low budget utazás és rengeteg történet. Nőként, „egyedül”, bátran. Beszélgessünk róla! 😊

Részmunkaidőben dolgozom, szervezek egy fiataloknak szóló nyári képzést “Karrierutak a közjóban” címmel, és amikor tehetem utazok. Utazások alatt, előjön belőlem a művész: rajzolok és festek. Lépésről lépésre valósítom meg álom-utazásaimat.

Nem mondanám magam nagy utazónak, a töredékét sem utaztam annak a távnak/időnek, amit a fesztiválon résztvevő ’NAGYOK’, de szenvedéllyel utazom, főként magam szervezem, és a nyáron sikeresen véghez is vittem az első nagyobb megpróbáltatást: 3 hónap egyedüllét egymástól eléggé különböző országokban.

Az utazásnak úgy kezdtem neki, ahogy ’a nagy könyvben meg van írva’: hátizsák, egyirányú repülőjegy; szállásokat és programokat útközben intéztem.

Ázsián keresztül jutottam el bakancslistám első helyét elfoglaló tevékenység végzésének helyszínére: Tongára, ahol egy hónapot töltöttem főként workaway-es kereteken belül, és helyi családnál is laktam. Akit érdekel, hogyan boldogultam életem első nagyobb utazásán egyedül, nőként, az megtalál a vasárnapi workshopon.

Végzettségem szerint angol nyelv és irodalom szakos tanár vagyok, és  angol-német-spanyol-magyar nyelvű idegenvezető.
Egy Rábaközi kis faluból származom. 19 évesen a rendszerváltás után pár évvel Angliába vettem az irányt, ahova igazából egy kis szerelem indított el, ami aztán más szenvedéllyé alakult.. ugyanis ez volt az első állomás az utazásaim kezdetének… Itt közel 3 évet éltem, au-pairként kezdtem, de dolgoztam hotelekben, pub-okban is.
Folytatta, itthon tanulmányaimat, melyet megszakítva sikerült a több lépcsős megmérettetés után elhelyezkedni  személyszállító óceánjáró luxushajón:Életem legkeményebb munkája volt. Mikor épp nem dolgoztam vagy voltam túl fáradt, partra szálltam és igyekeztem megismerni a helyeket, ahol hajóztunk. Karib tengertől Mexikón át egészen fel Alaszkáig, ami nagy szerelmem lett: az iszonyú nagy természeti ereje, kincsei, múltja és jelene teljesen lenyűgözött, megbabonázott és magával ragadott. A másik kedvencem Mexikó, melynek sokszínűségét, vidámságát, embereit, konyháját, kultúráját nagyon közelinek éreztem magamhoz. A hajón is a legjobb barátaim mexikóiak voltak, ők bevezettek a mexikói latino-kultúrába, életérzésbe, s teljesen bele is szerelmesedtem a spanyol nyelvbe. A legjobb tanulás pedig ha az adott nyelvterületen élve  szívvuk magunkba a nyelvet, kultúrát, ízeket, hangokat, így a hajó után nem sokkal Spanyolország felé vettem az irányt, ahol először a szigeteken, Mallorcán és a Kanári szigeteken dolgoztam animátorként, majd Córdobában, Andalúziában az ezeregy éjszaka meséit idéző kisvárosban landoltam a varázsszőnyegemmel. Ez alatt az idő alatt sikerült bejárnom Andalúzia városait, bohém tengerpartjait.  Barangolván Andalúzia kis zeg-zugos utcáin, az eldugott kis tapas-bárokból kiszűrődő flamenco zenét hallgatva szippnatottam magamba a narancsfa virág illatú levegővel együtt az autentikus napsütéses andalúz életérzést…

Itt dolgoztam 5 csillagos hotel éttermében pincérnőként majd angol nyelvtanárként egy helyi magán nyelviskolában és önkéntesként kutyamenhelyen. Az önkéntesség nagyon megérintett, és úgy döntöttem, megvalósítom 2 régi nagy álmomat: egyik, hogy rászoruló gyerekeknek segítsek munkámmal, jobb élet lehetőségéhez hozzásegíteni őket, a másik pedig, hogy eljussak Ausztráliába: több hónapos szervezés eredményeképp megcsináltam egy saját szervezésű hátizsákos túrát, melynek keretei közt végeztem angol nyelvtanítási önkéntes munkát Vietnámban és Thaiföldön. Csodás volt mind szakmailag mind emberileg megtapasztalni mindazt, ami ott volt. Segíteni mentem, de a végén rájöttem, hogy én sokkal többet kaptam és tanultam tőlük, mint amit én adtam nekik. A sok őszinte mosolyt, a szeretetet, a barátságot, a sok élményt, a szegénynek tűnő de mégis oly gazdag világot. Könnyes búcsú után folytattam utamat Malaysián keresztül Szingapúrba, majd Ausztrália és Új-Zéland.. következett. Hatalmas élmény volt, rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb.

Sokan mondják, hogy milyen sokfele jártam már… de minél több helyen járok, annál jobban ráébredek, hogy mennyi helyen nem voltam még.

De azontúl, hogy vonzanak a távoli csodás helyek és természeti kincseik, azért a legcsodálatosabb naplementét a kis falum határában láttam, valamint számomra  a világ számos  vízpartja közül a legkedvesebb és leggyönyörűbb az én örök Csárdai Rába-partom…