Kerekasztal

Vízumok, határőrök, rendőrök, bürokraták

Hol informálódjunk, hogyan vágd át/ki magad?
Történetek, ötletek

Tanulságos és vicces történetek arról, hogy kezeljük utazásaink során a kellemetlenkedő bürokratákat és a korrupt rendőröket.
Mennyire kell előre megszervezni a vízumok beszerzését? Van-e olyan, hogy az embernek visszutasítják a vízumkérelmét? Mit tegyen az ember, ha nem engedik felszállni a repülőre mert szerintük nincs megfelelő vízuma. Érdemes-e jóban lenni és barátkozni a határőrökkel? Mennyire szigorúak a határátlépés hivatalos szabályai? Milyen esetben lehet / kell a helyi rendőröktől segítséget kérni?

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

Kerekasztal előadói

Schmidt Péter

A vízumok és bürokratikus kérdések, mindig is a bilaterális kapcsolatrendszerek, és politikai érdekszférák alapján alakult ki a történelem folyamán. Foglalkoztunk pakisztáni, indiai, bangladesi, iráni, szudáni, mali, szomáli és egyenlítői-guineai vízum problémákkal is. Nincsen egyedi eset, minden szituáció és konzulátus más és más. Az iráni vízum is mindig csak bonyolódik az autós (szárazföldi) utazók kárára. A vízumok és bürokrácia terén sajnos kettős megkülönböztetés érvényesül számos országban, amely légi úton vízummentes (vagy VOA), de szárazföldi úton vízumköteles (csak konzulátuson át). A vízumokon kívül, gépjárművel utazás esetén, Afrika és Ázsia számos országa Carnet de Passage (gépjármű vám útlevél) köteles, amely megkönnyíti a határátkeléseket. A RO-RO hajóztatás esetén ATA Carnetre van szükségünk. Carnet de Passage egy közel 100 éve létező nemzetközi dokumentum, amellyel egykor Almássy László gróf, mint az osztrák Steyr cég disztribútora juttatta le a gépkocsikat Egyiptomon keresztül brit Szudánba.  Carnetről is lehet kérdezni A-tól Z-ig.

Szilasi Ildikó

A „bürokrácia tigrisei” – még terminológiája is vannak ennek a kongói fogalomnak a szakirodalomban. 25 afrikai országban jártam és igyekszem összefoglalni eddigi tapasztalataimat, hátha másoknak is ad inspirációt az utazásokhoz és ötletet, hogyan lehet és érdemes megoldani lehetetlennek tűnő adminisztrációs problémákat Afrikában.

Vándorboy

Vándorboy vagyok, nem áll tőlem messze a kalandozás. A korábbi életemben is ezt tettem, független rádióztam, Buddhista Főiskolán tanultam, világutazó lettem, majd ezen fesztivál létrehozója, működtetője vagyok, s egyébként túravezetőként dolgozom több cégnek is.
Mivel 153 országban utaztam, elkerülhetetlen, hogy ne csak az EU konfortos nem-határait lépjem át. Filozófiám, hogy az utazás az inkább a saját határaink átlépése, de amint elérünk távolabbi kontinenseket már belebotlunk a bürokratikus vagy/és korrupt zónába. Én utálom ezt a kiszolgáltatott helyzetet, mert hiába van nekem igazam, nála a fegyver és a pecsét, ő dönt rólam. Persze vannak egyéb határátkelős sztorik is, pld Csád-Kamerun-Nigéria sztori a Boko harammal, Gabon-Congó 3 napos gyaloglás maláriásan, Kolumbia, Indonéz-pápua , Török-Kurd, Malawi- Zambia Türkmén- Irán, vagy Pakisztán- Irán határokon. Bármiről szívesen beszélek, ha kérdeznek.
Ha bármi kérdésetek van, akkor kérdezzetek, biztos tudunk ötletet adni és inspirálni, hogy ne maradj otthon.

Weblap

Sztori: Elefántcsontpart

Eleve vízum nélkül érkeztem, mert Guineában hétvégén zárva voltak követségek és volt egy jó stoppom. De elakadtam a Libériai határon, s ugyan megengedte volna, hogy lefizessem, de szerinte nem jutottam volna nagyon messze, így lebeszélt róla. Ezért őserdőben csimpánzokat néztem, s utána maradt Elefántcsontpart, ahova szintén nem volt vízumom, de mivel az Északi részt a lázadók tartották ellenőrzés alatt, így vízum nem is kellett, – mondták, hogy majd az első városban kapok – hanem mindenki kp-t akart.
Marad a check pontoknál az illetékes fegyveresekkel az egyetlen fegyverem: az alku. Sajnos 20 km-ként volt ilyen zsarolópont, így az egyik barátságosabb zsaroló tiszttel sikerült megegyeznem. Mivel kérdezett Európáról, hogy ott milyen az élet, beszélgettünk, elkérte a kontaktomat. Erre meg nekem is volt egy kérésem. Ha ő tényleg olyan nagy főnök, mint mondja magát, akkor intézze el, hogy ne húzzanak le minden sorompónál, hanem adja oda a számát, és mondja el azoknak, hogy én már kifizettem neki. Így is történt, s szerencsésen megérkeztem „a városba” ahol persze ugyanúgy nem kaptam vízumot, így továbbra is okosba kellett megoldanom az utazást.

Perger István

A határátkelés mindig izgalmas dolog, pláne, ha valamilyen trükkje is van, például ha vízum vagy speciális engedély kell. Kínából Észak-Koreába, Türkmenisztánból Iránba, Örményországból Hegyi Karabahba, Kirgizisztánból Kínába, vagy éppen Kína egyik tartományából a másikba, például Tibetbe. De hogy érdemes készülni az ilyen helyzetekre? Erről is beszélünk a kerekasztalon.

0