Ausztrália, Új-Zéland
A szigetországnak sok adottsága van, ami nekünk nincsen: ezért nyűgöz le minket ez a különbség, rengeteg ötletet meríthetünk az ő hozzáállásukból és megoldásaikból.
A kerekasztal-beszélgetésen néhány mókás vagy tanulságos történetet szeretnénk megosztani, valamint inspirálni titeket akár fizikai, de legalább gondolati utazásra.
Gyere és fedezd fel velünk Ausztrália és Új-Zéland távoli világát. 🙂
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Zsana és Ábel (Kultitasting)
Zsana és Ábel vagyunk. Kilenc éve ismerjük egymást, tavaly szeptember óta vagyunk házasok és idén egy kislánnyal is bővült a családunk. Két szenvedélyünk van: az evés és az utazás. Első közös éveinkben együtt jártuk be Európát, majd együtt hagytuk el a kontinenst egy izraeli, guatemalai és borneói csatangolásra. Végül 2016-ban – harmincas éveink elején, kissé kiégve a multik világában – útnak indultunk, hogy hat hónap alatt hátizsákkal körbeutazzuk a nagyvilágot.
6 hónapos utazásunk alatt eljutottunk – innen nézve – a világ másik végére: Ausztráliába és Új-Zélandra is, ahol egy-egy hónapot töltöttünk. Ha szeretnél tippeket kapni, hogyan oldd meg ezekben a fejlett (és drága) országokban az utazást, szállást, étkezést és milyen látnivalókat érdemes útba ejteni egy rövidebb vagy akár hosszabb utazás alatt, gyere és kérdezz tőlünk bátran!
Sztori: Bár jól beszélünk angolul, az ausztrál és új-zélandi akcentussal néha igencsak meggyűlt a bajunk. Sydney-ben egy csatahajóra idegenvezetőnek egy, a hajón szolgált veterán bácsit kaptunk. Mivel a bácsi kb. 80 éves volt és hihetetlen durva akcentust nyomott – mindezt fogai hiányával nehezítve -, alig egy-két szót értettünk a beszédéből. Mindezek ellenére lelkesen bólogattunk, amikor megállt mesélni az egyes helyszíneken és nevettünk, amikor ő is. Csak azon izgultunk, le ne bukjunk, ugyanis mindössze ketten voltunk a „csoportban”. Szerencsére a bácsi egyetlen kérdést sem tett fel, így nem derült ki számára, hogy akármiről mesélt is volna, nem tűnt volna fel nekünk.
Szécsi László
Szécsi László vagyok, alias Teacher Lucky, a Beférek a bőröndbe? Youtube csatorna egyszemélyes mindenese. Az elmúlt két évben többször is volt szerencsém Óceániába látogatni, azon belül is több hónapot töltöttem Ausztráliában és Új-Zélandon, és ha választhatnék hol éljek akkor az valószínűleg Ausztrália lenne, így mondhatjuk elég nagy rajongója vagyok az országnak. Az izgalmas állatvilág, a laza emberek, az elképesztő városok és a gyönyörű természeti adottságok – mely utóbbiban Új-Zéland a világ élvonalába tartozik – mind megerősítenek abban, hogy ide újra és újra vissza akarok térni. Nagy örömömre szolgál ha másokkal is megoszthatom ezeket a csodás helyeket, azon belül is a kedvenceimet, a Sydney-i Operaházat, a koalákat, Észak-Ausztrália tengerpartjait és a sivatagot, Hobbitfalvát, Új-Zéland nemzeti parkjait, és a lista hosszan folytatódik. Találkozzunk a kerekasztal beszélgetésen, nincs buta kérdés (kivéve talán az, hogy ott mindenki fejjel lefelé van-e), várlak titeket!
Lucky – Beférek a bőröndbe?
Fehér Zoltán
Zoli vagyok, alapvetően egy itthoni cégnél dolgozok a szoftveriparban, de minden szabadidőmet igyekszem utazással és/vagy túrázással tölteni. Eddigi kalandjaim során több, mint 60 országba jutottam el, nagyrészt barátokkal vagy egyedül utazva.
Idei hosszabb szabadságom alatt volt alkalmam meglátogatni Új-Zélandot és Ausztráliát. Az előbbiben egy hónapot töltöttem, nagyrészt bejártam mindkét sziget fontosabb látványosságait. Az Ausztráliában eltöltött három hét viszont túl sokra nem volt elég – hatalmas az a kontinens -, de így is láttam a nagyobb városok melletti érdekesebb természeti jelenségeket, valamint a sivatag közepébe, az Uluruhoz is sikerült eljutnom. Ezen utak során összegyűlt tapasztalataimmal szeretném segíteni a bolygó másik felére készülőket.
Sztori: Délelőtt érkeztem Oamaruba a “hostelbe”, ami egy családi ház volt igazából. A kicsit fura, idősebb hölgy tulajdonos azzal kezdte, hogy lehordott a sárga földig, hogy milyen alapon megyek oda délelőtt, meg van mondva, hogy 2-től van check-in, meg hogy még semmi hasznosat nem tettem aznap és még egy házat se tudnék egyedül felépíteni – ezután közvetlenül kávéval kínált (nem kávézok, de ez nem az a helyzet volt, hogy nemet mondhattam volna bármire), majd autóval körbevitt a városban, hogy mi merre van és hogy hol kell majd éjjel a tengerből kijövő pingvineket keresni – meg hogy így ma este az én feladatom lesz, hogy az érkező többi vendéggel körbemenjek. Kb. 15 pingvinnel találkoztunk az éjszaka folyamán.
Holovitz Alexandra
Kassay Tamás
Zsilinszky Fanni
Nem mondanám magam nagy utazónak, a töredékét sem utaztam annak a távnak/időnek, amit a fesztiválon résztvevő ’NAGYOK’, de szenvedéllyel utazom, főként magam szervezem, és a nyáron sikeresen véghez is vittem az első nagyobb megpróbáltatást: 3 hónap egyedüllét egymástól eléggé különböző országokban.
Az utazásnak úgy kezdtem neki, ahogy ’a nagy könyvben meg van írva’: hátizsák, egyirányú repülőjegy; szállásokat és programokat útközben intéztem.
Ázsián keresztül jutottam el bakancslistám első helyét elfoglaló tevékenység végzésének helyszínére: Tongára, ahol egy hónapot töltöttem főként workaway-es kereteken belül, és helyi családnál is laktam. Akit érdekel egy kis polinéz ország Új-Zélandtól 3 óra repülőútra, akit érdekel, milyen hosszúszárnyú bálnákkal úszni, az megtalál a vasárnapi workshopon.
Koczur Szilvia
Másfél évvel ezelőtt, a tipikus kapunyitási pánik közepén fogtam a hátizsákjaimat és Work & Holiday vízummal Ausztráliába költöztem dolgozni, utazni, élni. Miután fél évig sikertelenül kergettem a felhőkarcolós, nagyvárosi álom-életet Sydney-ben, újragondolva az életemet, továbbálltam. Négy hónapra az Outback-be száműztem magam kipróbálni, milyen a hamisítatlan, vidéki ausztrál Bogan élete a sivatagban, közben figyelemmel kísérve egy vadon élő bébikenguru felcseperedését. Néhány hét alatt pedig meglátogattam a keleti part fontosabb állomásait. Búvárkodtam a Nagy Korallzátonyon, túráztam az Amazonasnál kétszer idősebb Daintree esőerdőben krokodilok közt és összebarátkoztam a Melbourne-ben állomásozó pingvinekkel is.
Vízumszerzés, kiutazás-utazás, munka- és boldogulási lehetőségek, utazási módok, veszélyes állatok túlélése – ezekről mind szívesen mesélek és adok hasznos tippeket.
G’day mate, gimme a stubby sweetheart, get your sunnies and go!
Blog: https://www.facebook.com/
Instagram: https://www.instagram.com/
