Dr. Megyeri György

Aktuális előadás:

Santiago két peremén – régi utak, új Caminók, új felfedezések

Magamról

Dr. Megyeri György vagyok.

Voltam Landleros, tanultam Lengyelországban, voltam katona, végül informatikus lettem, megtanultam rendszerekben gondolkodni, csak aztán valamiért elkezdtem inkább gyalogolni, teljesítménytúrázni. 

Így jutottam el olyan helyekre, ahová busz se jár, s gyalogoltam egyszerre annyit, amennyit egy normális ember kocsival is ritkábban tesz meg.

2002 decemberében egy újságcikk fordította a figyelmemet a Camino de Santiago felé, 16 hónap múlva pedig már a francia úton gyalogoltam. Majd valami végleg félresiklott, mert azóta szinte minden évben valamelyik Szent Jakab-úton találom magam. A Camino nálam nem egyszeri kaland lett, hanem lassan életforma – vagy legalábbis egy meglehetősen különös függőség.

2018-ban pedig egy baráti összejövetelen, némi vodka elfogyasztása mellett a baráti heccelésnek sem volt határa. Én pedig – ahelyett, hogy másnap józanul bölcsen elfelejtettem volna az egészet – úgy döntöttem: csak azért is megmutatom.

Magyar virtus. Így történt, hogy alig 8 hónap múlva Varsóból elindultam Santiago de Compostela felé.

111 nappal később meg is érkeztem.

Utólag persze könnyű lenne azt mondani, hogy ez egy gondosan megtervezett, tudatos vállalkozás volt – de az igazság ennél azért sokkal szórakoztatóbb.

Az évek során Szent Jakab útjain összesen mintegy 25 000 kilométert tettem meg. 37 pár cipő bánja. Ennyi cipő után az ember már nem egyszerűen csak egy új cipőt vásárol, hanem gondoskodó útitársat is keres.

A Camino a sok ezer megtett kilométer ellenére sem vált kiszámíthatóvá. Nem csoda, ha még mindig számtalanszor felteszem magamnak a kérdést: vajon tényleg erre kellett jönni?

A válasz többnyire igen, mert ha már addig elgyalogoltam, visszafordulni általában még több kilométer lenne.

Szeretem a szabadság érzését, még a gyaloglásét is. A gyaloglás sajátos szabadságot jelent, amit csak a két lábbal mért kilométerek tudnak megadni.

És ha valaki megkérdezi, miért csinálom, a válaszom egyszerű: mert még mindig kíváncsi vagyok arra, mikor lesz már vége a hosszú egyenesnek, mi van a következő kanyar után.

Facebook
Weboldal

Korábbi előadások: