Gyerekkel utazni
Bátorító ötletek családosoknak
Ha eddig tartottál volna attól, hogy gyerekkel elindulj a világba, gyere el, beszélgess tapasztalt utazókkal és gyűjts ötleteket, inspirációt, hagyd eloszlatni a félelmeidet.
Hány éves gyerekkel érdemes messzi útra kelni? Mi van, ha pár hétre kimaradnak az iskolából és mit csinálunk másképp, mikor velük megyünk? Gyerekekkel utazni munkás, de minden perce megéri. Hosszú távú befektetés, hogy nyitott, empatikus, problémamegoldó és független emberek legyenek. Vágj bele te is!
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Dr. Scheili Eszter (Vanilia Travels)
A gyermekünk érkezése előtt sokat hátizsákoztunk a férjemmel, így nem volt kérdés, hogy ez kisfiunk megszületésével sem fog változni. Csak az egyik hátizsák cserélődött le beülős túrahordozóvá. Milánnal 8 hetes kora óta utazunk, első útja Prágába, majd Németországba vezetett. A hosszú (10-12 órás) autóutakat jobban bírja, mint mi, a szülei. A repülésen van még mit csiszolni, de ez nem tart minket vissza az utazástól. A pandémia miatt sok utunk meghiúsult, ezért nyakambavettem Milánt és a magyar túraútvonalakat. Rengeteget túráztam vele egyedül, és ezáltal sokat tanultam a túrázásról, a babámról és önmagamról is.
A Pilis után pedig már meg sem kottyant a túra a horvát Biokovon, Kréta sziklás útvonalain, vagy a Teide vulkán lábánál, 3000 méteren.
A kisgyerekkel, babával utazás nem arról szól, hogy emlékezni fog-e ezekre a korai utazásokra. Olyan mélyre vésődő impulzusokat kap, ami egy életre nyitottá és rugalmassá teszi. Igazából csak az ebben a korban legalapvetőbb folyamatot engedjük kiteljesedni: a tanulást és a tapasztalást. Milán most két éves. Számtalan országban járt és túrázott (nem a szám a lényeg!) szereti a polipot és az országok helyi ételkülönlegességeit, tudja mi az a Teide, imádja a beülő hátit és a túrázásokat. Nyitott az emberekre, és 7-8 nyelven köszön mindenkinek.
Szülői oldalról talán a legnehezebb, hogy ne legyenek elvárásaink, és rugalmasan tudjuk kezelni a napirendet és a gyermekünk igényeit. Nem nehezebb a babával az úton, mintha otthon lennénk a 4 fal között. Olykor sír az utazás alatt? Otthon is sír néha… pelenkázni pedig az autóban és egy hegytetőn is tudok.
Az utazás kikapcsodás, feltöltődés, az új megismerése és befogadása. A gyerek ebben a korban nem a látnivalókra emlékszik, hanem arra, hogy milyen jó volt a családnak együtt, és megtanulja a szülőktől a más, új elfogadását. Ebben van kiemelkedő szerepe a gyerekes utazásoknak: hogy egy nyitott, elfogadó, rugalmas kis ember fejlődik. És mi, szülők is tanulunk közben. Na meg ha a szülőknek igénye az utazás, és boldoggá tesz, akkor nincs mese, menni kell. És boldog szülő, boldog baba, boldog család.
Berecz Andrea
3 gyermekes anyaként sosem mondtam le az utazásról. A fiaim már a hasamban is utaztak, mára ikreim 15 évesek, a nagyfiam 17 és már több, mint 60 országban jártak. Az utazás nagy élmény mindegyikünk számára, sokkal szorosabb kötelék alakult ki közöttünk az évek során. Amikor beszélgetünk, eszünkbe jut egy-egy közösen átélt emlék, élmény, például amikor Ománban fürödtünk az oázisban vagy bekukucskáltak a tevék az ablakon, hogy milyen szép kagylókat gyűjtöttünk egyik-másik tengerparton, ahogy Cipruson kiraktuk a nyuszifejet Húsvétkor a kövekből a tengerparton, stb.
A gyerekek nagyon sokat tanulnak utazások közben, teljesen másképp élik meg akár a nyelvtanulást, akár a történelmet, a földrajzot és minden természettudományt, úton-útfélen megélik, megtapasztalják ezt. Ezeket a tapasztalatokat nem lehet összehasonlítani azzal, amit a tankönyvekből tanulnak.
Én azt gondolom hogy a gyerek, hogyha a szüleivel van, akkor lehet bárhol a világon, a legnagyobb biztonságban érezheti magát. Kis körültekintéssel bárhova nyugodtan elmehetünk. Emlékszem, az ikreim fél évesek sem voltak, amikor már a horvát tengerparton bébikompoztak és babahordozóban járták végig az osztrák jégbarlangokat.
Az utazás minden téren segíti a gyermek fejlődését, elfogadásra, alkalmazkodásra is tanít. Én három gyerekkel utaztam már szinte körbe a világot, bátran kérdezzetek. Azt gondolom, hogy a pénz sem lehet akadály, hiszen 4-6 évesek voltak talán, amikor 3 hétig vadkempingeztünk Albániában, Montenegróban és Macedóniában.
A félelmek csak a szülők fejében vannak, ha azokat egy kicsit félre tudjuk tenni, akkor bátran elindulhatunk akárhány gyerekkel a világba, akármilyen közlekedési eszközzel, akármilyen szállásra 😊
Sztori: Sokan azért nem mernek elindulni kisgyermekkel külföldre, mert attól tartanak, mi van, ha ott történik vele valami.
Erről eszembe jut az egyik emlékezetes történetünk, amikor a nagyobbik fiam, talán 5-6 éves lehetett és Montenegróban elmentünk egy hajóútra valami kis szigetre. Ahogy megérkezett a hajó ő egyből előreszaladt, hogy elsőnek érjen ki a partra. Mire utánakiabáltam volna, hogy: “csúszik, figyelj, vigyázzzzz…..” addigra már elcsúszott, beverte a fejét és ömlött a vér mindenhova…. Csak kicsit szipogott, nem sírt, érezte, hogy ez most kicsit az ő hibája is volt.
Odamentem hozzá megnéztem, megpuszilgattam, de hát láttam hogy igen, ezzel valamit kezdeni kell, mert elég mélyen berepedt a fején a bőr. A másik hajóról odaszaladt hozzánk egy férfi és mondta, hogy a szupergyors hajóval visszavisz minket a városba és ott elmehetünk a kórházba. Ádám szeme felcsillant, amikor kiderült, hogy a gyors, banánszerű hajóval mehetünk, el is felejtette, hogy fáj a feje, annyira élvezte az utat visszafele.
A kórházban is nagyon kedves volt mindenki, ellátták a sebét, bekötötték és már mentünk is vissza, így a fürdés sem maradt ki. Persze arra vigyáznia kellett, hogy a fejét ne érje víz.
Visszafele, a horvát-magyar határnál pedig 4 órás várakozási időt spóroltunk meg: mikor megmutattam a határőrnek Ádi fejét, valahogy elintézte, hogy kikerüljük a teljes sort.
Rácz Edit
Rácz Edit vagyok. Történetem gyermekkoromban kezdődik, mikor is a szüleim telente az akkori Csehszlovákia síparadicsomába, Rokytnicebe vittek síelni, hátha megszeretem, de én makacsul csak szánkózni akartam. Egy idő után feladták. Viszont az utazás szeretetével megfertőződtem. Gyönyörű emlékeim vannak 13 éves koromból, amikor is busszal nekiindultunk és Rodostón keresztül megérkeztünk Isztambulba. Elvarázsolt a kelet. A színeivel, illataival, a Boszporusszal, a bazár forgatagával. Édesanyám, látva utazás utáni vágyamat terelgetett az idegenvezetői pálya felé, el is kezdtem tanulni a gimnáziumban fakultációként, de vizsgázni már nem vizsgáztam le belőle. A szalagavatómra való készülés során ugyanis kikristályosodott, hogy a tánc, ami 4 éves koromtól jelen volt komoly szinten az életemben, lesz a hivatásom is. A táncpedagógusi mindennapok az iskolai szünetekkel viszont megadták az időbeni lehetőséget az utazásaimhoz. Az életünkhöz hozzá tartozott a világ felfedezése, nem is kis mennyiségben. Újítók voltunk sok szempontból. Egy idő után magunk szervezte utakra mentünk, ami 20 éve még nem volt annyira elterjedt, mint manapság és mivel internet sem volt még, nem is volt olyan egyszerű. Viszont elmondhatjuk magunkról, hogy mikor a Jordán Király együttműködésre lépett a Magyar Kormánnyal és charter járatokat indított Jordániába a turizmusuk fellendítését célzóan, mi az elsők között voltunk, akik Jordániában tölthettük a szilvesztert. Ott pedig egy helyi taxissal összebarátkozva fedeztük fel az országot és láthattunk bele, valójában hogy is élnek a helyiek. Fantasztikus élmény volt. Megállíthatatlanul szerveztem az utakat pl. Dubajba, amikor elindult a The Palm építése és még az az ország sem volt túl népszerű úti cél a turisták körében. A magyaroknak még fogalma sem volt róla, merre vannak a Zöld-foki szigetek, mi már 10 napot töltöttünk el ott. Felfedezhettük Moszkvát, Szentpétervárt, Karéliát is. Fantasztikus élmény volt a thaiföldi szilveszterünk is. Jártunk több kontinensen: Európában, Afrikában és Ázsiában is. A húszas éveim végére már 30 országban jártam. Amíg a kisfiamat vártuk, abban a 9 hónapban Magyarországot jártuk, majd a születését követően sajnos vége szakadt a jó világnak. A válság, majd a válásunk, az egyedülálló szülői lét következtében csak a vágyakozás és az Utazás kiállítások maradtak. Kiderült azonban, hogy a korlátok csak az én fejemben léteztek.
Sztori: 10 év után már nagyon mehetnékem volt és az élet elkezdett támogatni ebben. Vándorboy Kultúrák összehasonlítása egy világutazó szemével című előadása elindította a lavinát. Megismertem egy csomó bloggert és utazót. A végleges lökést azonban a Járatlan Utakon Fesztiválon egy előadás adta meg. Utaztunk repülővel, autóval, busszal de a vonat kimaradt, így beültünk a kisfiammal két székely srác Eurogóbék előadására. Elmesélték, hogy járták be Európát vonattal, 1 hónap alatt egy Interrail jeggyel. Az előadás végén elhangzott a költségek számbavételénél a vonatjegy ára és az, hogy egy felnőtt jegy megvásárlása mellett kettő 12 év alatti gyermek ingyenesen utazhat. Ránéztem a kisfiamra aki akkor 10 éves volt és megkérdeztem Tőle, lenne-e kedve ehhez, mert a következő nyár az utolsó lehetőségünk ebből a szempontból. Természetesen igent mondott, de, hogy mire, arról akkor még én sem tudtam, hogy mennyi segítő körülmény, mennyi segítőkész ember és mennyi szervezés kell majd ahhoz, hogy ma azt írhassam, hogy 9 országos körutat tudhatunk magunk mögött tengernyi élménnyel. Mivel ilyen jól sikerült a tavalyi utunk, vágytunk rá, hogy mehessünk újra. Kiderült, hogy ha a gyermek megkezdi az utazását a 12. életévének betöltése előtt, akkor még újra vonatozhatunk az Interrail jeggyel és így idén majdnem 2 hónapot töltöttünk külföldön. Újabb 9 országot látogattunk meg, köztük a balti államokat, ami régi vágyam volt. Utazási élményeinek megosztásával egyrészt a nekünk segítőknek szeretnénk köszönetet mondani, ezen felül pedig szeretném inspirálni a gyermekes, akár egyedülálló szülőket is arra, hogy ne adják fel az álmaikat és merjenek elindulni.
Zsana és Ábel (Kultitasting)
Zsana és Ábel vagyunk. Tizenegy éve ismerjük egymást és három éve vagyunk házasok. Immáron két éve pedig a kislányunk is velünk kalandozik. Két szenvedélyünk van: az evés és az utazás. Az első igazán komfortzónánkon kívüli utazásunk – még a Mirador szervezésében – Guatemalába vezetett, majd következő éven már kettesben vágtunk neki Délkelet-Ázsiának. Felfedeztük Szingapúrt, Borneó maláj részét és Kuala Lumpurt. Egy évvel később a világkörüli utunk alatt bejártuk Nepált, Vietnámot, Kambodzsát, Laoszt és a Fülöp-szigeteket, a nászutunk pedig Indonézia egy igen különös szegletébe, Raja Ampatra vezetett.
Ha kíváncsi vagy mennyire más felfedezni a nyüzsgő és csillogó Szingapúrt vagy a laoszi hmong falut. Érdekel, hogy hogyan lehet eljutni indonézia távoli szegletébe, ahová csak heti kétszer jár hajó vagy hogyan lett szállásunk El Nidoban, ahol minden szállás teltházas volt, akkor gyere el és kérdezz bátran!
