Magamról

A türingiai német–német határ közelében nőttem fel, abban a határvidékben, ahol az ember „be volt zárva”, és ahol még az iskolabuszon is nap mint nap fel kellett mutatni a személyi igazolványt. A szabadság fogalma így sokáig elérhetetlen álomnak tűnt. Később, diákként, a nagyobb szabadságot az jelentette, hogy utazhattunk az öt szocialista országban – természetesen stoppal, ahogy akkoriban szokás volt. Távoli országokról és kultúrákról álmodoztunk, könyveket olvastunk az ókori egyiptomiakról és görögökről, s abban az időben különösen nyitottak voltunk a maják és inkák kultúrája iránt. Ehhez persze hozzájárultak a svájci Erich von Däniken filmjei és könyvei is. Vajon e két nép hatalmas tudását és kultúráját valóban idegen civilizációk segítették? Egyszer az életben látni a Nazca-vonalakat, a tizenkét sarkú kőfalat Cuscóban, és természetesen a maják piramisait – ezek voltak azok az álmok, amelyeknek várniuk kellett. Ha pedig a kormányon múlt volna, talán csak nyugdíjasként, hatvanévesen válhattak volna valóra.

A rendszerváltás az én életemben is fordulatot hozott: megnyitotta előttem a világot, és lehetővé tette, hogy utazhassak. Az 1980-as évek óta Magyarországon élek, dolgoztam gimnáziumi tanárként, idegenvezetőként, tolmácsként és fényképészként. 1975-ben kaptam kézhez az első tükörreflexes fényképezőgépemet, és azóta próbálom megörökíteni az emberek életének „pillanatait” – amit ma „streetfotózásnak” nevezünk.

Képeimmel nem csupán távoli országokat és kultúrákat szeretnék közelebb hozni, hanem fő célom különösen napjainkban megmutatni, hogy más népek ugyanúgy rendelkeznek szükségletekkel, vágyakkal és álmokkal, mint mi. A „másság” tehát nem ad okot arra, hogy gyanakvással, félelemmel vagy óvatossággal közeledjünk ismeretlen emberekhez – épp ellenkezőleg: bárhol a világon, ha barátsággal és nyitottsággal fordulunk feléjük, mindenhol vendégszeretetet és őszinte nyitottságot tapasztalhatunk.

Utazásaim során a világ legtávolabbi és legkülönlegesebb helyeire jutottam el: az Antarktisz érintetlen jégmezőitől Új-Zéland varázslatos tájain és Japán különleges kultúráján át egészen Közép-Ázsia hegyvidékeiig és Tibet fennsíkjaiig. Megjártam a Himalája különböző alaptáborait, felfedeztem Délkelet-Ázsia lüktetését, valamint Latin-Amerika színes és élettel teli világát Kubától Mexikón és Perun át Argentínáig és Guatemaláig. Természetesen Európa szinte minden országát is bejártam, hogy felfedezzem a kontinens sokféleségét. Ezek az utak nemcsak tájakat, hanem kultúrákat, embereket és történeteket is közelebb hoztak hozzám, és meghatározták a világképemet.