Csétanyja dász, avagy Karádi Csaba vagyok, lassan 40 éve Krisna-hívőként pergetem a napjaimat.
’91-ben jártam először Indiában, és az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ez az én világom. Imádom.

Most India misztikus templomairól fogok mesélni.

Ezek a templomok nem múzeumok, hanem lüktető, zsúfolt, zajos terek. Itt egyszerre van jelen minden, amitől a nyugati turista leesik a székről: isteni aranykupolák és kormos falak, félmillió zarándok és ugyanannyi kóborkutya, füstölő illat és izzadságszag, áhítat és hangos csörömpölés. Itt tényleg megtörténhet, hogy miközben valaki eksztázisban imádkozik, a társa mellette telefonon alkudozik egy pizzáról. Aki ide belép, annak egyszerre kell elviselnie a tömeg, a káosz és a transzcendens élmény keverékét – és épp ettől felejthetetlen.

Ez az előadás nem csupán templomokról szól, hanem arról a hihetetlen kavalkádról, amit csak India tud: ahol a szentség és a káosz kéz a kézben jár – és valahogy mégis milliók szívét vonzza.